Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
31. szám. 1909 julius 31 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal. i i TARC A. Tigris-kaland. Irta: Albrecht Kálmán. I. Mint a Franczia Travaux Publics mérnöke, három és fél évig Kina, Yün-Nan tartományában voltam kiküldetésben. (Yün- Nan tartomány, alkirályság. Ívina délnyugati részén van, határai nyugaton Tibet és a Gobi sivatag, délen Birmania, keleten Tonkin, az alkirály székhelye Yünnan-Sen.) Hol felügyeleti szolgálatot végeztem a franczia társaságtól épitelt, Lao-Kay, Mon Tseu, Yün-Nan-Seni stratégikai vasúti vonalon. Állomásom a franczia Tonkin hatarától ötvenkilencz kilométermire lévő' Ivé-Sat. nevezetű, az Istentől is elhagyott, szegény kínai falu közelében volt. Az egész környéken harmincz kilométernyi távolságra egyetlen európai embert sem lehetett látui, teljesen magamra maradtam ebben a meg európaiaktól alig ismert vadonban. A felügyeletem alá rendelt benszülött műszaki kar és ötszáz kulin kívül más társaságom nem volt. Hónaponkint csak kétszer volt alkalmam vendégül látni a társaság pénztárosát, aki a kulik fizetését hozta, ilyenkor azonban ott tartottam két-három napig s jó bor, kínai zene mellett elbeszélgettünk a nagy világról. Az egyhangúságot gyakran meguntam s változatosság kedvéért be-berándultam a tőlünk harmincz kilométernyire levő Man-Hao-ba, ahol rendesen két-három napig maradtam barátaim körében. Házamat, egy bambuszból és deszkából összetákolt alkotmányt, a Nam-Thi folyó meredek szakadékainak legmagasabb pontjára építtettem, mivel a völgyben való tartózkodás a nagy forróság folytán egészségtelen és lehetetlen volt. A tájék gyönyörű. Képzeljék el a roppant nagy területre terjedő, he^yes-völgyes őserdőt, ahol a mióta a világon emberek vannak, az első fejszecsapást az én kiuai munkásaim tették, mikor a rengetegben az első szolgálati ösvényt hasítottuk. Az áthatatlan bambusz és kúszónövények sűrűsége biztos védelmet és hajlékot nyújt az itt nagyszámban élő tigrisnek, párducának és a csuszó-mászó állatok különböző fajainak. S mivel az erdőben való tartózkodás nagyon veszedelmes volt, szigorúan megtiltottam mindenkinek, hogy házát naplemente után elhagyja. De bizony mégis gyakran megtörtént, hogy a reggeli felhívásnál egy-egy kulinak csak a hült helyét találtuk. Napnyugta után mindig magamnak kellett meggyőződnöm arról, hogy vájjon az istállók ajtai jól be vannak-e zárva, nehogy belátogasson lovaim közé a tigris, melyre szünetlenül vadásztunk. Három és félévi itt tartózkodásom alatt huszonhét tigris volt a zsákmányunk, de ezek legnagyobb részét sztrihninnel való mérgezéssel ejtettük hatalmunkba. Gyakran rendeztem hajtóvadászatot, de soha Sem volt alkalmam élő tigrissel szembekerülni, csupán csak egyszer, amit csakis a véletlennek köszönhetek. II. Köröskörül csend. Az őserdő titokzatos nyugalmát megzavarja a tőlünk három-négy kilométer távolra levő Nam-Thi folyó vízeséseinek egyhangú mormogása és a lenyugvó tropikus nap fáradt sugaraiban sütkérező moszkitók százezreinek zümmögése. Ez a könnyű tömeg fátyol szerű sokaságban repked és búcsúzik a lenyugvó nap fáradt sugaraitól. A fák és kúszónövények sűrűsége átláthatatlanul feketéllik szemünk előtt, a fák koronáját a lenyugvó nap utolsó spgarai aranyozzák be, amely a vadonnak kísértetiesen fölséges képet ad. Egy elkésett madár hivó csicsergése, mely párját keresi s liivja és lovainknak egyhangú, erőltetett koczogása riasztja fel álmukból az erdő már pihenni tért szárnyas és csuszó-ínászó lakóit. Bent az erdő rejtelmeiben fürgén röpköd és zug a sok ezernyi bogár, melyet csupán csak a lovaink patái alá kerülő száraz levelek és ágak recsegése riaszt el közelünkből. 1906 jul. 19-ének estéje örökké emlékemben fog élni. Hogy miért? Éppen ezt akarom elmondani. Körülbelül hat óra lehetett este, mikor három kínai ismerősömmel az állomástól hat kilométer távolságra levő alagút munkálatának felülvizsgálása után hazafelé iparkodtam, mint rendesen, a nap lenyugta előtt. Jack kutyám és hü társam, egy hatalmas angol dog, mely mindig velem volt, valami húsz lépésnyire lovam előtt haladt, utána pedig én és három kísérőm lóháton, Az ut legnagyobb része, amely állomásomat és az alagutat kötötte össze, a Nam-Thi meredek, szakadékos partján, hegyen- vizen és rengeteg bambusz-sürüségen vitt keresztül. Az ösvény olyannyira keskeny és meredek volt, hogy lovaink csak kis lépésben, nehe/.en haladhattak előre. Arczunkat is folyton védeni kellett hol a folyton lecsüngő és kiálló bambuszgalyaktól, hol pedig a moszkitók folytonos és szemtelen támadása ellen. Mélyen gondolataimba merülve, lassan folytattuk utunkat, mígnem egyszerre lovam nyugtalansága figyelmessé tett.. Föleszméltem s szememmel kutatni kezdtem a sűrűséget. Kutatásom közben semmi különöset nem vettem észre, lovamat a tovább menésre serkentettem, de minél jobban ösztökéltem, annál nyugtalanabbá és rémültebbé vált. Egy másik körülmény még jobban meggyőzött arról, hogy itt valami rendkívüli dolognak kell végbemenni. Ugyanis ku- ty ám valami előttem ismeretlen dologtól megrettenve, a helyett, hogy szimatolta volna a feltűnő jelenség okát, hátat fordítva az ösvénynek, farkát behúzva, rémült iramodással felém tartott. Mikor lovamhoz ért, annak két első lábához feküdt, szemével folyton engem figyelt. Szeméből pedig a nagy rémületet lehetett kiolvasni. » Kínai lovászomat magamhoz intettem s kérdezősködtem, mi nyugtalanítja a lovat és a kutyát? Hü Fuau-om nagy hidegvérrel mondja ám, hogy Ong-Kau („Nagy ur“, ahogy a kínai a tigrist nevezi) van a közelben és ő csak ennek tulajdonítja kutyám gyávaságát. A tigris hihetőleg felénk tart! Három és fél éve, hogy ezen a vidéken tartózkodom, anélkül, hogy tigrist láttam volna élve, pedig majdnem minden éjjel hallani lehetett ordítását, sőt mint említettem, el is látogatott hozzánk. Nem is voltam valami nagyon meglepve Fuan szavaitól, csupán csak nyugtalanság fogott el. Az igazat megvallva, ném; félelemmel vegyesen. Félni vagy megijedni nem szoktam, de azért persze jobban szerettem volna abban a perczben Budapesten egy kávéházban ülni, habos kávé mellett, mint ott a vadonban harmadmagammnl várni a rémséges nagy ur félelmetes megjelenését. Kísérőimnek megparancsoltam, hogy mindenki utasításain szerint cselekedjek. (Folyt, köv.)
