Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-24 / 30. szám
C>: oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 30. szám. 1909. Julius 24. Egyházi mulatságok. Itta: Bogár Lajos, ref. lelkész. Amerikában, ahol egyházaink működése és működési módja sok tekintetben kénytelen volt eltérni a magyarországi egyházak tevékenységének irányától, részben az angol egyházak életének reánk gyakorolt hatása, részben a viszonyok sajátságos alakulása által létrehozott és a hazaitól eltérő' viszonyok miatt, fontos szerep jutott az egyházi mulatságoknak. Alig múlik el hét a nélkül, hogy ilyenekről hirt ne hallanánk. Ha mindig nem is közvetlenül az egyház, de az eg3 házhoz tartozó egyesületek, ifjúsági körök, vasárnapi iskolák, gyakran rendeznek alkalmas szórakoztató összejöveteleket. Kirándulások, estélyek, piknik, konczert, szinielőadás és más eféle társas érintkezés érdekes megnyilvánulása egyházi életünknek, mely nagyban elősegítheti az egyház czéljait anyagiakban és erkölcsiekben, de óriási kárt is okozhat minden igazi, nemes előrehaladásnak, becsületes törekvésnek, még ha első pillanatra az ellenkezőjét is akarnák bizonyítani azok, akik a dús bevétel után Ítélve, ezzel a jelzővel értékelik azokat: sikerült. A mulatság természetétől függ mindkettő. Minthogy a magyarlakta vidékeken többnyire, sőt csaknem kizárólag az egyházak munkálkodásával vannak összefűzve a mulatságok, érdemes lesz néhány elvet, mely keletkezésüket, pártoltatásukat jogossá teszi, közelebbről megismerni. A mulatságok először is alkalmat nyújtanak az ismeretségre. Ez az első lépés a társas életben. Az egyházban, ahol többen együtt, egy czélért fáradnak, szükség van a közös ismeretségre. Nagy áldás tehát, ha módot nyújtanak mindenkinek arra, hogy személyes összeköttetésbe léphessen embertársaival s szükség esetén egymásnak segítségét igénybe vehesse. Tömeges, szívélyes, barátságos ismeretségre talán sehol nem lehet oly könnyen szert tenni, mint a mulatságokon. De nemcsak az idegenekre nézve előnyös az ilj en társas érintkezés, hanem a régi ismerősökre is, mert ilyenkor növelik a jó barátságot egymás között s ilyenkor fedezik fel egymásban azokat a jellemvonásokat, amiknek a mindennapi élet foglalatosságaiban, a munka idején, bármilyen élénk viszony fejlődött ki közöttük, soha a nyomába nem jöttek volna. A tapasztalok gazdagodása pedig hatással van véleményeink formálására. ítéletünk, gondolkodásunk sokat helyesbedik, ha magunk láttuk, hatottuk, milyenek a mi ismerőseink a szórakozásokban felfris. siilés után vágyó emberek között. így ismerjük meg jobban környezetünket. És a helyes emberismeret igen nagy bölcseségre tanít, t. i. hogy egymásra vagyunk utalva. S ha közelebb kerül ember az emberhez, közelebb vezetheti őket a lelkipásztor is Istenhez. Érdeklődéssel fogják hallgatni prédikációiban azokat az igazságokat, melyekre rámutat, mert megértik s tapasztalataikban beigazolva látják azokat. Az igaz vallásosságnak nemcsak egyéni, hanem társadalmi alapja is van. A társadalom fejlődésével a vallásosság is terjed. A társadalom fejlődését pedig, mivel előmozdítják a mulatságok, mi sem természetesebb, minthogy az egyházak erejük szerint karolják fel a józan társas összejöveteleket. A mulatságok másodszor alkalmat nyújtanak a legjobb időtöltésre. Sok ember szabad idejét haszontalanul tölti el. Unalmában leül viszkis üvege mellé s mámoros merengéssel gondolva vissza az elmúlt szép időkre, testi és lelki egészségét veszélyezteti a szeszes italok mértéktelen élvezésével. Vagy el megy oly közönséges helyekre, ahol a profán mutatványok a jó Ízléssel össze nem illő beszédek lelkének épségét, tisztaságát megmételyezik. De hát mit csináljon ? Egész héten a templomban nem lehet. Érzékeit nem tagadhatja meg, mert azok nincsenek megdermedve s hamar feltámadnak a legelső kisértésre. Csoda-e, ha ilyen körülmények között igen sokan nem a legjobb körben fordulnak meg? Utóvégre le nem köthetjük őket az egyleti gyüléstereinben, hogy soha ne óhajtsanak az olvasókör egyhangú csendességéből vagy a játékszoba egyhangú zsivajából egyéb örömök után is. Érzékeiket sem ölhetjük ki. Nem is volna szabad egyiket sem megtennünk. De nyújthatunk nekik egészséges, tiszta, épületes mulatságokat s fegyelmezhetjük érzékeiket. Jó zene. szép előadások, szivet-lelket gyönyörködtető énekek, száz meg száz neme a nemesitő szórakoztatásnak, mely az emberben nem az állati szenvedélyt, testi élvezeteket, hanem a finom művészi csirát, az isteni szikrát éleszti, mind elég vonzó-erővel bir, hogy ha nem is mindenkit, de a jobb elemeket a maga részére megnyerje. A milyenségre nagy súlyt kell fektetnünk mindenkor, mert ez a lényeges. S a mint a többség méltányolni tudja a magasabb örömöket, lehet mindég válogatottabb mulatságban részesíteni őket. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy amitől el akarjuk vonni vendégeinket, abban nem szabad részesítenünk. Ilyen pl. az alkohol. Ennek elárúsitása, ingyen való barátságos kiosztogatása egyházi mulatságokon semmi esetre sem lelhet helyet. Ahol a rendezők ezt mégis megtennék, maguk munkája ellen emelik a fegyvert. E r lapok hasábjain bőven kifejtettük már elégszer, hogy miért. ! A mulatságok, harmadszor, alkalmat nyújtanak a személyes szolgálatra. Az. igazi keresztj én nem lehet tétlen, élő-halott tagja az egyháznak. Viszont mindenki nem képes prédikálni, egyházi elöljáró sem válhat mindenkiből. De a mulatságok rendezésével bőven jut alkalom egyszer az egyik, másszor a másik munkásságára. Ez által jelét adhatja bárki az egyház iránti áldozatkészségének. Ha szereti a nemes ügyet, melyet az egyház az emberek életének szebbé tételére szükségesnek talált, ha őszintén ragaszkodik ahoz a törekvéshez, mely mindnyájunk tökéletesítését czélozza, s ha valódi lelkesedés, nem pedig hir és dics- vágy serkenti erre a díjazást nem igéx-ő szolgálattételre: akkor önzetlen buzgalommal követ el minden tőle telhetőt, hogy a nép a légjobb, legszebb dolgokat hallja és lássa a legkevesebb pénzért. Maga az illető szereplő sem vészit fellépésével. Ellenkező- leg. Nyer, de nem pénzt; sziveket. Hasonló önzetlen jóakaróknak bizalmát, szeretetét, megbecsülését és pártfogását. Tehát nem akármilyen embereknek könnyen megingatható hi/.elgését. Még ennd is többet: önművelődést nyer. Mert inig másokat é- pit, önmaga is épül. Mig elkészül a maga reprodukeziójára, a legjobb iskolába jár. A mulatságok, negyedszer, alkalmat nyújtanak pénzmegtakarításra. Legtöbb esetben ez az indító oka a mulatságok gyakori megtartásának. Kiadása van az egyháznak, az ifjúsági egyletnek, vas. iskolának, de nincs elegendő bevétele. A legszo- kottabb módja a hiány pótlásának, a bevételek megnagyobbitá- sának: a mulatság. Többen talán nem vélekednek kedvezően a pénzgyüjtés eme módja felöl, azt tartván, hogy a szeretet szent ügyének önkéntes adományokból kell létrejönnie s fennmaradnia, nem pedig üzleti kereskedésből. Valóban úgy kellene. S a legtöbb egyház ugv is tesz, még ha mulatságokat is tart. Talán nem szab ki belépti dijakat? Dehogy nem. Van minden gyülekezetben oly ember, férfi és nő elég, ki nem keres annj it, hogy arányosan a többiekhez képest, megfelelő készpénz-adománnyal támogathatná egyházát. S azt mondja Péter apostollal: aranyom és ezüstöm nincsen nékem, de amim van, azt oda adom. S hozzájárul munkájával a pénz előteremtéséhez. Ha többen összeállnak közülök, az előbbi pontokban felsorolt előnyökben részesítenek másokat, melyeknek szükségét láttuk, s az egyháznak is áldoznak. A vendégek, a mulatságban résztvevők pedig nem i-ingathatjíjk magukat abban a boldog tudatban, hogy: az Urnák is adtam, magam is kaptam, ha az ő befizetett pénzükért kaptak illő csereértéket akármilyen alakban. (Folyt, köv.)
