Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-24 / 30. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 30. szám. 1909 julius 24. A keresztyén egyház története. Irta: Fa >■ kas J 6 zso f. II. Konstantin csiíszA-'-ól Nagy Károly császárig. (325—814.) ’ j Az egyház külső története. XII. A kis patak, mely Jeruzsálemben eredt, széles folvóvá lett, sőt több ágra oszolva, szétáradt az egész ismert világon. A kis mustármagból terebélyes fa nőtt. Nagy érdeme van e tekintetben Konstantin császárnak, kit atyja keresztyén püspökökkel neveltetett, de aki ifjú éveiben a keresztyénséggel keveset törődött. Hanem midőn vetélvtársával, Maxentiussal, a császári koronáért megütközendő volt (312) s aggódva, az egy Istenhez imádkozott, látásban vagy álomban egy fénysugarakból képződött kereszt tűnt fel előtte az égen s ezen szavakat vélte hallani: ,,ez által fogsz győzni.“ Másnap a Róma vidékén vívott döntő ütközetben Maxen- tiust legyőzte s ez időtől kezdve a hadi lobogókon a római sas helyét a kereszt foglalta el: a császár buzgó védelmezője lett az egyháznak nyugaton és 313-ban teljes vallásszabadságot hirdetett. Igaz, hogy őt ezen intézkedéseiben jó tészt politikai tekintetek vezették, felismerte, hogy a keresztyének, ha számra nézve még kisebbségekben vannak is a pogánvokkal szemben, de a jövő az övéké s ugv vélekedett, hogy a süllyedő birodalomnak újabb támaszt ad az által, hogy a különböző népeket az Istenre vonatkozó hitnézetekben egyesíti. Ezért egyes tetteiben inkább a pogányságnak, mint Krisztusnak lelke vezérelte- De később mindinkább áthatotta őt is a keresztvénség szelleme és midőn utolsó ellenségét, Licinius császárt is legyőzte (323) s az egész római birodalomnak egyedüli urává lett, a keresztyénség lett uralkodó vallássá. Visszaadta a császár az egyháznak az ettől elrabolt javakat, elrendelte a vasárnap megölését s lehetőleg gondoskodott az egyház üdvéről. Megtiltotta a többnejiiséget, a gyermekek kitevését, a véres czirkuszi játékokat, az erkölcstelenségekkel, fajtalankodással együtt járó pogányünnepek megölését; másfelül a rabszolgák helyzetét enyhítette, azoknak szabadon bocsáttatását melegen ajánlotta. Az általa alapított (328) Konstantinápoly városban épített palotájában a bibliát szorgalmasan olvasta s házi isteni tiszteletet tartott, az ottani tefnplo- mot a pogány templomoktól elrabolt műkincsekkel ékesítette s szerte a birodalomban több mint ezer templomot s számos jótékony intézetet alapított, a keresztyén papságot az állami terhek alól feloldozta, az egyházakat anyagi javakkal gazdagon megajándékozta s ezen példája követésére másokat is buzdított- Az egyház ( 337) az elhunyt császár iránt háláját kifejezendő, „Nagy“ névvel ruházta fel. Fiai s utódai, II. Konstantin, Konstancius és Konstans a keresztyénség pártfogásában atyjok nyomdokain haladtak, de kevesebb mérsékeltséggel- A pogány áldozásokat halálos büntetés terhe alatt megtiltották s igy a keresztyénség 353-ban államvallássá lett; csakhogy ezen császárok bűnös erőszakoskodása s legközelebbi rokonaik meggyilkoltatásában mutatkozott kegyetlenségek több nemes lelket elidegenített az általuk pártfogolt keresztyénségtől. Ez történt a többek között a különben nemes lelkű unoka- öcscsük- és utódukkal, Juliánnal, ki midőn 361-ben a trónra lépett, a keresztyénség megsemmisitéset s a pogányság felelevenítését tűzte ki maga elé főczélul; csakhogy ő e czélt nem nyers erőszakkal, üldözéssel, hanem szellemi fegyverekkel akarta elérni. Igv mindjárt vallásszabadságot hirdetett, a pogányoknak visszaadta templomait, azokba szószékeket állíttatott, hogy ezekből a pogánypapok tanítsák, lelkesítsék híveiket; behozta a po- gányok közé is az éneklést, ajánlotta a szegények gyámolitását, ő maga járván elől ebben is jó példával; s minthogy a római császárok egyszersmind a római állami pogány vallásnak legfőbb papjai is (Pontifex maximus) voltak: Julián áldozári tisztét is híven teljesítette, a főbb ünnepeken ő maga hintette a leölt ökrök vérét az oltárra. A keresztyéneket a pogány bölcsészek iskoláiból kitiltotta, az állami hivatalokból kizárta. De mindezen intézkedései hiúknak bizonyultak: a keresztyénség már ekkor sokkal erősebb gyökeret vert, hogy sem azt Julián kiirthatta volna, mindössze is fejlődésében húsz hónapra megakadályozta- A keresztyénségé volt a jövő, Julián utódai. Gratián császár, majd Nagy Theodósius ismét a keresztyénség védelmére kelnek, a pogány templomok javait az állam részére lefoglalják, a pogány áldozatokat betiltják, a főbb állami s katonai tisztségekre csak keresztyéneket emelnek, úgy hogy a bálványok imádói csak falvakba, erdőkbe menekülve őrizhették meg régi hitüket, ez időtől kezdve nevezték a bálványimádókat pigánusoknak (Pagus .alul, azaz falusiaknak vagy magyarosan pogányoknak. .Azonban már ekkor a nyugatrómai birodalom rohamosan süllyedt: a határszéli tartományokból különféle germán barbár népek törtek be a római birodalom egyik-másik tartományába, rabolva és pusztítva; majd 476-ban egyik germán törzs vezére, Odoaker magát Rómát is elfoglalta s a nyugatrómai császárságnak véget vetett; annak egyes tartományaiba idegen népek települtek be s ezekből s az általuk meghódított ős lakosokból uj nemzetek s országok keletkeztek. Ezen barbár népek beroha- násai s általában a közel 200 évig (375—568) tartott nagy nép- vándorlás alatt az egyes keresztyén egyházak is sokat szenvedtek, de végeredményében ezen nagy mozgalom s a római birodalom romjain uj országoknak keletkezése a keresztyénségnek csak javára szolgált, mert ezen uj népek az általuk elfoglalt tartományok keresztyén lakosai által megismerkedvén a keresztyén vallással, ifjúi lelkesedéssel ölelték magukhoz Krisztus keresztjét s századok múltával éppen ezek a népek lettek a keresztyénségnek legerősebb támaszaivá s tovább fejlesztőivé. Ilyenek voltak p. o- a keleti és hvugoti góthok, kik a Fekete tenger s az Al-Duna, környékén tanyáztak a harmadik században, kik részint az általuk ejtett s rabszolgáikká tett keresztyén hadi foglyoktól, részint mint a római keresztyén császárok zsoldosai ismerték meg a keresztyén vallást s kik között Ulfilás (megh 381) a góth betűkkel való Írást feltalálván, az egész bib- ^Ji^I.góth nyelvre lefordította s ez által az összes germán iroda" hurka lap fát méretetteA góthoktól átvették a keresztvénséget — igaz, hogy Arius tanainak értelmében —- a Gepidák; Alánok, Svévek, Vandálok, kik a népvándorlás hullámai által tova sodortatván, elvitték a keresztvénséget az általuk alapított uj országokba, Olasz- és Spanyolországba, Eszak-Afrikába. A germán népek egyik hatalmas törzse, a frankok, kik a róluk nevezett Francziaországot hajtották hatalmuk alá, 500 körül vették be a keresztyénséget és pedig nem az áriusit, hanem a római szelleműt. A főérdem e tekintetben királyukat, Klodvigot, helyesebben mondva a nejét, a burgundiai származású és gyermekségétől fogva keresztyénnek nevelt Klotildot illeti, ki férje udvarába keresztyén papokat vitt magával s nem szűnt meg férjét is Krisztus zászlaja alá édesgetniDe a nyers, durva harczos kevés kedvet érzett eleinte Krisztus szelíd tanainak befogadására. Egyszer azonban (496) veszedelmes ellenséggel állott szemben a ziilpikhi rpezőkön, a pogány Állemannok (német törzs) vitéz seregével; ezen ütközettől függött, hogy királya marad-e Francziaországnak vagy nem. (Fob t. köv.)
