Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-10 / 28. szám
28. szám. 1909 julius 10. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal. í í Calvin emlékezete. Születésének négyszázados évfordulója al halmából. Irta: HARSÁNYI SÁNDOR homestead! és vid. ref. lelkész Mire lapunk ezen ünnepi szama az olvasó közönség kezébe jut, az egész világ protestáns népességének kétszáz ötven millió lelket kitevő sokasága Isten iránti hálától túláradó szívvel ünnepli amaz ihletett férfiúnak, a halhatatlan Cálvinnak születési négyszázados évfordulóját. Négy évszázaddal ezelőtt, tehát 1509 julius 10-én született Francziaországnak Noyon nevű mozgalmas kis városkájában az a csodálatos férfiú, kit az isteni kegyelem arra a nagy munkára szemelt ki, hogy teremtene egy uj, egy második pünköstöt a lelkek világában, elvezetvén a lelkek millióit ahhoz az egyetlen Közbenjáróhoz, aki által és akiben lehet egyedül idvességet, örök életet találni, a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz! Calvin a reformátorok legnagyobbika, ki magát alázatosan a kegyelem töredékeny edényének nevező, nem uj vallást alapított, nem uj megváltót hirdetett, hanem megtisztította a keresztyén egyházat azoktól a visszaélésektől, amelyek abba idők folyamán becsúsztak volt, amely vallástisztitási szükségérzet általános volt abban az időben a pápás egyház jobb érzésű tagjainak lelkében is, és világosságra hozta, hirdette rendületlenül az Evangélium elrejtett, szándékosan véka alá dugott nagy igazságait, minők a hit által, Isten ingyen kegyelméből való megigazulás tana és a Szent- irás olvasásának egyetemes kötelezettsége. A reformácziónak Gálvin által is hirdetett sarktétele volt: a hitnek és a cselekedeteknek egyedüli zsinórmértéke a Szentirás. Ez az egyedüli biztos alap, melyen idvességünket Isten kegyelmével munkálhatjuk. Ebből kifolyólag a Gálvin által megindított refoimáczió, az Isten szent kijelentésének, a Bibliának alapos tanulmányozását, magyarázását, hirdetését tűzte ki elsőrendű czélul. Hogy pedig a nép megérthesse s magáévá tehesse a Bibliában lefektetett hitigazságokat, a reformáczió iskolákat, művelődési intézményeket állított fel a templomok szomszédságában és ez által is teljesítette amaz isteni parancsot: Legyetek tökéletesek, mint a ti. mennyei aL átok tökéletes! A Bibliát, annak minden nemzet nyelvére való lefordításával közkincscsé tette és ez által oszlatta a sötétséget, a homályt a lelki élet egéről. A reformáczió egy másik tündöklő nagy áldása, a lelkiismereti szabadság megvalósítása volt. Az emberi elme századokon keresztül arra volt kárhoztatva, hogy csak az egyház által kijelölt irányban mozogjon, az egyház tanításával megegyező igazságokat tárgyalja könyvekben és iskolai kathedrákon, inig a szabad vizsgálódás és kutatás egyszerűen lehetetlenné volt téve a mozdíthatván álláspont miatt, melyen a pápás egyház az emberiség minden szükségszerű haladása daczára is csökönyösen megmaradt. Csak emlékezzünk vissza az agg tudós, Galilei esetére, ki elsőnek merte hirdetni azt a meglepő igazságot, hogy a föld forog a nap körül és nem megfordítva, mint ahogy azt az ö idejében általánosan hitték. Emlékezzünk csak arra, hogy minő vaksággal ment neki a tudatlan középkori papság a tudomány ezen felderített igazságának! Hogy kényszeritették az ősz tudóst arra, hogy térdén csúszva, kezét az Evangéliumra téve, vonja vissza minden tudományos állítását. Tizenöt esztendeig szenvedett Galilei börtönének sötét falai között, annyira meg lévén győződve állításának igazsága felől, hogy azért majdnem martir-halált kellett szenvednie. Avagy emlékezzünk azokra a kegyetlen, embertelen üldözésekre, melyekben a vakbuzgó, minden haladással erőzsakosan szembeszállani kész középkori egyház részesítette azokat, kiknek minden bűnök az volt, hogy az Evangéliumban előirt egyszerű módon, lélekben és igazságban kívánták tisztelni a Mindenhatót. Azért áldhatjuk az isteni csodálatos és bölcs gondviselést, mely a legsűrűbb sötétségből fejti ki gyakran a legfényesebb világosságot és a legnagyobb szükség idején van legközelebb a segedelemmel; áldhatjuk a mindeneket bölcsen intéző gondviselést, hogv az idők teljességében támasztott ihletett férfiakat, kik között a legelsők között is első volt, a nagy reformátor Calvin, kik a lélek és hit erejével uj eget és földet teremtettek a lelkek világában, kik felszabadították lánczaiból a Bibliát, megtörték a lelkeket lenyűgözve tartó sötétség hatalmát és világosságra vezérelték a sötétség völgyében ülő népeket. Négyszáz esztendőnek történelme, szenvedéssel is bár, de a hithüségnek és vallásos buzgóságnak ragyogó bizonyságaival teljes múltja anyaszentegyházunknak bizonysága felől, hogy ez a munka Istentől volt és azért nem is semmisülhetett meg, sőt arra a teljes diadal várakozik. A reformáczió dicső munkája — az arra választott emberek érdemeinek elismerése mellett — az Isteni kegyelemnek áldott munkája. Éppen ezért, midőn szivünk ünneplő hálás érzelmével emlékezünk is meg e mai napon Gálvin reformátori, örök időkre kiható munkásságáról, első sorban Istennek adunk hálát ama választott férfiú elküldetéseért és az anyaszentegyház lelki megtisztításának diadalmas munkája elvégzéséért. Istennek köszönjük, hogy az ő dicsőségének fényét ragyogtatta ezen uj Nehémiás lelkében és tiszta, üde forrásvizekhez vezérelt bennünket ő általa. Az Evangélium a véka magaslatára tétetett, hogy világítson mindeneknek. A Szentirás templomokban és családi tűzhelyeknél elfoglalta az őt méltán megillető helyet. Az emberi szellem nincs többé örök gyámkodásra kárhoztatva. Az anyaszentegyházban csak egv Fő és Király van, ki előtt kell meghódolnia minden léleknek és ez a láthatatlan Fő, a szivek királya, az Ur Jézus Krisztus. Szentek közbenjárására sincs többé szükségünk, mert világosan meg Írva találjuk hitünk szent könyvében, hogy: Egy a ti közbenjárótok Isten és emberek között, és ez az Ur Jézus Krisztus. A czeremóniáknak, üres szertartásoknak, holt külsőségeknek sem tulajdonítunk üdvösségre juttató fontosságot, mert érezzük, hogy úgy van, mint Jézus tanitá, hogy az Isten lélek és élet, és akik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Ünnepeljünk azért mi is Amerikába szakadt magyar reformátusok, a cálvini világraszóló ünnepnapok alkalmából, midőn a nagy reformátor négyszázados születési évfordulóján, julius 10-én a reformáczió emlékszobrát leplezik le Genf városában, Gálvin prédikátori, lelkipásztori működésének színhelyén. Ünnepeljünk azzal, hogy szeressük anyaszentegyházunkat, apáink szent és tiszta vallását és ragaszkodjunk ahhoz életünk utolsó lehelletéig. Legyen örömünk, büszkeségünk, dicsőségünk, hogy a református anya szentegyház kebelében születhettünk és annak tiszta hitigazságai boldogítsanak bennünket életben és halálban! Becsüljük minden kincsnél magasabbra szent hitünket, hogy sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok elszakítani ne tudjanak bennünket a megismert igazságtól, melyre Isten lelke elvezetett bennünket. Adja Isten, hogy úgy legyen!
