Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-19 / 25. szám
25, szám 1909. junius 19. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, junius 20. „Az apostolok nagy buzgósággal tesznek bizonyságot az Ur Jézusnak feltámadásáról ‘ ‘. ( Cselekedetek könyve IV. rész, 33. vers.) Mivel tettek bizonyságot az apostolok az Ur Jézus feltámadásáról ? Először azzal, hogy hirdették az O feltámadását, bárha tudtak is, hogy ezért üldöz- tetni fognak; másodszor azzal, hogy életükkel mutatták meg, hogy ők az Ur Jézus tanítványai, kik nemcsak prédikálják az igéket, hanem cselekszik is azokat. Hát mi ? Mi ugyan hirdetjük az Ur Jézus feltámadását, de vajmi ritkán követjük azokat, miket 0 hirdetett, vajmi ritkán támadunk fel mi is a bűnből s bizonyítjuk be életünkkel, hogy él a Jézus, a mi fejünk koronája. Nem elég a beszéd, sőt hiábavaló, ha mi magunk nem követjük azokat, melyeket a Krisztus evangéliuma minden embernek szivére köt: hiábavaló a mi hitünk és a mi predikálásunk. tr Hétfő, junius 21. ,,.1 érték imádjuk Ot, boruljunk le arczczal; hajtsuk meg térdeinket, a mi teremtő Urunk előtt“ (Zsoltár XCY. rész, 6. vers.) Mi volna szebb és üdvösségesebb, mint az, ha imádnék Öt, a mi teremtő és gondviselő Istenünket, szerető Atyánkat?! És mégis hányán vannak, akik erről elfeledkeznek, akik inkább magokat imádják, akik az ő testök akaratának engedelmeskednek! Mi ne tartozzunk ezek közé, hanem lássuk be, hogy Isten teremtett, O tőle száll alá hozzánk minden jó adomány és tökéletes ajándék és imádjuk Ot, mint szerető Atyánkat, kinek segedelme és kegyelme nélkül semmik volnánk. Imádsággal kelljünk, imádsággal feküdjünk; imádsággal vé- gazzük minden dolgainkat, hogy ha bevégeztük életünket, Isten kegyelme adjon örök életet. Kedd, junius 22. „Keserűséggel illetnek engemet a te kezeid, melyek engemet teremtettek“ (Jób X. rész, 8. vers.) Van-e csak egyetlen egy ember, aki nem szenvedett volna vagy aki elmondhatná, hogy sohasem fog látni keserűséget? Nincsen, mert mindnyájan alá vagyunk vetve az élet szenvedéseinek: ez az Isten akarata. Miért kell pedig szenvednie köztünk még a legjobbnak is? Azért, hogy senki el ne bizza magát és mindenek tudják, hogy bűnös, erőtelen emberek vagyunk. Mire jó a szenvedés ? Hogy megpróbálja hitünket és megerősítsen az Istenben való bizodalom által. Csak azt ne feledjük el, hogy Isten akaratából szenvedünk; csak abban bizzunk, hogy aki megsebesített, meg is gyógyít az : akkor hasznunk leszeu a szenvedésekből, mert lelkünk nyugalmát szerezzük meg. Szerda, junius 23. „Ezt is kérem, hogy a ti szerelmetek még jobban-jobban bövölködjék. “ Philippi-i levél I. rész, 9. vers.) Ha valami jót teszünk, az emberek dicsérete kisér rendszerint ; de ez .a dicséret sokszor büszkévé is tesz, gyakran el is hiteti velünk, hogy mi már mindent megtettünk, a mi kötelességünk volt. Legyen, hogy jók vagyunk és sok jót tettünk már szivünk szeretete által szerettetve; de ne higyjük, hogy mindent megtettünk, a mi kötelességünk volt s több jót tennünk nem kell. A jó- eselekedetek tárháza épen olyan kimeríthetetlen, minta tudomány. Ha sokat tanultunk és tudunk, akkor látjuk, hogy mennyi mindenben vagyunk még tudatlanok; ha sok jót tettünk, sok könnyet letöröltünk, akkor látjuk csak, hogy még mennyit kell tennünk. Növekedjünk és bövölködjünk napról-napra a szeretet jó cselekedeteiben ! Csütörtök, junius 24. „Aki akar én utánnam jőni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engemet“ (Máté ev. XVI. rész, 24. vers.) Bizony, aki az Ur Jézust követni akarja, annak meg kell magát tagadnia, keresztjét is fel kell vennie. Nem azt értjük ezek alatt, hogy az Ur Jézus követőjének nem szabad örülnie, nem szabad az élet élvezeteit keresnie; hanem azt, hogy a bűnöket kell megtagadnia, azok kísértését kell legyőznie s ha e harczban terhes keresztet, szenvedéseket kell is hordoznia, hiven és tántorithatat- lanul kell az Ö nyomdokain járnia. Az emberek ma inkább az Ur Jézust tagadják meg, inkább az igazságot feszi tik keresztre: azért boldogtalanok, azért pogány ok, ha máskülönben nevűkben keresztyének is. Jól van ez igy? Péntek, junius 25. „Bizony csak szelet vetnek és vihart aratnak (Hoseás Vili. rész, 7. vers.) Kik vetnek szelet és aratnak vihart ? Azok, akik, bár boldogságot keresnek az életben, mindenben úgy cselekednek, mintha szántszándékkal boldogtalanokká akarnák tenni magokat. A szélből vihar támad, ezt megértjük; de azt, hogy a bűnnek büntetése van, ezt nem akarjuk érteni. Tudjuk, hogy a feldobott kő leesik s azt, ki útjában van, megsebezi; de azt nem akarjuk tudni, hogy a bűn miatt, melyben élünk, vagyunk boldogtalanok. Azt hisszük, hogy ha az emberek elől bűneinket eltitkoltuk, annak büntetését is elkerültük. De értsük meg, hogy Isten elől semmit sem titkolhatunk el és értsük meg, hogy Isten igazságossága követel, hogy a bűn büntetést nyerjen. Szombat, junius 26. ,,Ne háborogjatok egymás között “ (Ján. ev. VI. rész, 43. vers.) Sokszor mondottuk már, hogy a magyar embernek mintegy szenvedő bűne, Tiogy egymás között háborogjon; sokszor mondottuk, hogy nem a szegénység vagy valami más ok miatt boldogtalan a magyar, hanem barátja az egymást között való háborgásnak. Ezt hirdetjük itt is, az idegenben, hova Isten akarata vezérelt. Azért kérve kérünk mindeneket, hogy ne háborogjanak egymás között, ne gyűlölködjék a magyar a magyarral; hanem éljen egymással szeretetben és békességben, hogy a szeretet és békesség ál - dásait, az élet boldogságát szerezze meg magának és hazájának. Igaz beszédek-e ezek? Ha igazak, kövessük azokat! Youngstown, O. Hrtiikó 31. Gyula. ref. lelkész.
