Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-12 / 24. szám
6- oldal. 24. szám. 1999 június 12. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ cA közlödö szemgjoiladás. C s a p o d i István -tói. Közlödö szemgy eladásnak neveztem el magyarul azt a végzetes szembajt, melyet az orvosok tudományos nyelven ophthalmitis sympathies, Bugát nyelvén pedig ,, rokon szén vi szemlob“ néven ismernek. A természettudományok iránt érdeklődő nagyobb közönség előtt azért akarok erről a specziálisnak tetsző bajról szólani, mert végzetessé és elég gyakori volta kivánatossá teszi, hogy annyit mindenki tudjon róla, a mennyi az elhárításra szükséges. De meg az is ösztönzött rá, hogy leszámoljak avval a balhittel, mely az e- gész szem kivevéséhez, kifejtéséhez fűződik. Még műveltebb emberek között is találkozunk olyan felfogással, hogy pl. hályog-operáláskor kiveszik az ember szemét, megtisztítják s megint helyére teszik. E fölfogásnak, úgy látszik, az operált betegre nézve az az érzés a szülője, melyet az operálás biztossága végett szükséges rögzítő készülék beillesztése kelt. A laikus szemlélőben pedig a szemhéjakat szétterpesztő rögzitő készülék támaszthat ilyen csalódást. A szemlélő különben is nagyon meg van hatva a szokatlan látványtól, főképpen, ha családja tagját operálják. A szemnek anatómiai elhelyezése a szemnek ilyen kivevését és visszatevését képtelenséggé teszi. Ugyanis a szemtekét hat mozgató izom köti oda tölcsérszerü gödréhez, a szemteke h.dulsú sarka közelében pedig kijön belőle a látóideg, mely a szemgödör tölcsérének hátul levő csúcsán át megy be az agyba. Még azon fölül a szemtekét az a vékony kötőhártya is helyében tartja, a mely a két szemhéj belső fölszinéről csap át a szemtekére s a fehérén ráncba fogható. A szem csak akkor hagyhatja el a gödrét, ha mindezeket az összefüggéseit elvagdalják vagy ha sérüléskor mindenestül kiszakad, avagy akkor is kitolódhatik, ha a szemgödröt kipárnázó szövetek gyuladásos megdagadása vagy a szemgödörben nőtt daganatok onnan kitolják, odakötő részeit erőszakosan megnyujt- ják. A gödréből kifejtett vagy kiszakadt szemteke többé vissza nem nő; de még ha ez megtörténnék is, a látóideg megszakadása miatt vak maradna. Ha gyuladás tolja ki gödréből s a gyuladás nem pusztítja el a szemet is, a gyuladás szüntével a szem ismét visszaszáll gödrébe s rendes mozgékonyságát visszakapja. Ha a- zonban a szemet afféle daganat növése tolja ki, a mit az orvosok álképződménynek hívnak, a minő pl. a rák, akkor az élet meg- menthetése végett föl kell áldozni a szemet, ki kell vétetni a föl- tarihatatlanul növő daganattal együtt. Ilyen daganat magában a szemtekében is keletkezhetik s szintén múlhatatlanul szükségessé teszi a szem kivevését, még pedig mielőtt teljesen elpusztította volna a szemet. A betegek rendesen annyira irtóznak a szem-kívevés gondolatától, hogy gyakran még olyankor is ellene szegülnek, a mikor a daganat már annyira kitolta a szemet, hogy nyilvánvaló lesz mindenki előtt, hogy azon más segítség nem lehet. Mennyivel nehezebb a beteggel azt megértetni, mikor nem az élete forog koczkán, hanem az ép szeme megmentése véget javasolja az orvos a rossz szeme kivevését. Éppen ez vág abba a kérdésbe, melyről szólani akarok. A közlödö vagy szimpatikus szemgyuladás olyan természetű, hogy az eredő oka a másik szemben rejlik. Az előbb megvakult szem lesz idővel ártalmas hatású az addig ép szemre, olyan gyu- ladást támaszthat benne, mely is a vesztét okozza. Nem lehet szó a gyuladás egyszerű átterjedéséről, mert a két szem között levő részek épek maradnak. A közlődő szemgyuladás veszedelme leginkább az egyik szem sérülése után fenyegeti az embert. Az olyan sérülés, mely az egyik szemet érte, különféleképen válhat a másik szemre is veszedelmessé. Legnagyobb a veszedelem, ha a sértő test olyan kicsiny, hogy a szembe furakodván, benne eltűnik s nem lehet megtalálni, hogy kivennék. A szemben elrejtőzött sértő testecske majd hevesebb gyuladást támaszt a sértett szemben, majd csak lappangóbb természetű lassú gyuladást fejleszt. A szem igy is, úgy is elveszti látását, megkeményszik vagy ellágyul, majd mindinkább összezsugorodik. Azonban, ha megbékül is, a benne levő idegen test folytonos ingerlő hatással van reája, időnként újra meg újra fájdalmassá válik a szem; egyszerre aztán a másik szem is megfájósodik. A sérülésnek ez a módja leginkább munkásokon esik meg, a kiknek kalapáláskor, esztergáláskor vagy robbantáskor szökik valami a szemükbe, pl. vasdarab vagy más fémszilánk, kődarabocska vagy elrobbant üveg darabja. Vadászaton valami eltévedt sörétszem hatolhat valakinek a szemébe. De talán mindannyinál rosszabb, ha a régibb szerkezetű fegyverekre való kapszli robban el s annak darabja sérti a szemet. Ez pedig nem is valami ritka dolog, mert igen általános veszedelem az a gyermekjáték, a mikor kővel sütik el a fegyverre való kupakocskát, vagy pedig úgy robbantják el, hogy leszúrt gyújtóra állítják s alája gyújtanak. Ez a veszedelmes játék vajmi gyakran okozott már megvakulást. Épen az elrobbant kupakocska szilánkja legalkalmasabb, hogy a szembe íurakodva, folytonosan ingerelje, gyuladásos fújásra bírja a sérült szemet. A legnagyobb lelkiismeretlenség, hogy ilyen kupakocskák még mindig kerülhetnek gyermekek kezébe; darusításuknak szigorú eltiltása mennyi veszedelmet elhárítana! A munkások szemének megvédésére pedig szükséges volna, hogy a védő pápaszem viselése mindazokra nézve kötelező lenne, a kiknek szemét munkájuk közben szerte szokdelő sértő testecskék érhetik. A szemet érhető vágás vagy szúrás akkor veszedelmes, ha az átlátszó szaruhártyát sérti, sebén a szem szivárványa kitolódik és a hibásán forradó sebbe belenőve, ennek hegedősét tágulásossa teszi. Még veszedelmesebb, ha a szaruhártya szélén túl a fehér inhártya szegélye sérül s e helyütt a sebzés forradása bezsugoritja a szemet. Az ilyen sérülés után is nagyon fájdalmas a szem és nehezen nyugszik meg; igen könnyen meg-megkeméiíyedik, fájdalmassá válik s szintén állandó veszedelemben tartja a másik szemet. Aztán meg akármilyen módon sérült szem is úgy pusztulhat el, hogy heves genyedő gyuladás jön rá, melynek az a vége, hogy a szem egészen összetöpörödik. Ugyanígy jár a szem, ha nem érte is sérülés, hanem más valami súlyos gyuladás támad rajta, melynek a vége ugyancsak a szem összetörődése, elapadása lehet. Az elapadt, összezsugorodott szemteke nem tölti ki egészen a gödrét, a két szemhéj besüpped. Az ilyen emberen tetszik meg leginkább, hogy félszemü. Ez a félszemüsége meg lehet az embernek az egész életén át, a nélkül, hogy a másik szemét valami érné. Azonban az elapadt szemben is rejlik veszedelem. Ugyanis idővel csontosodás fejlődik benne, a csontos részek folyton feszitik, ingerük az elcsenevészett szemtekét, úgy hogy végre megfájdul, de már ekkor a másik szemre is ártalmas hatással van. Máskor az elpusztult szem a gyuladás, genyedés elmúltával nem töpörödik össze, hanem inkább szertelenül kitágul, annyira megnövekszik, hogy nem fér a gödrébe, világtalanul mered ki belőle. Az ilyen szem igen hajlandó a megkeményedésre, a mi szintén nagy fájdalommal kínozza az embert, a kinek a másik szemét meg a közlődő szemgyuladás veszedelmével fenyegeti. Azért helyes dolog, ha a kitágult szemet, mely torzító voltával is kiforgatja az ember arczát rendes formájából, nem hagyják annyiban, hanem kivétetik vagy megkisebbitetik. A közlődő szemgyuladás nem szokott mindjárt a sérülés után beállani. Legalább 4—6 hét telik el, míg mutatkozni kezd. Máskor hónapokig, sőt esztendőkig elkerüli az ép szemet a baj. Egyszerre aztán az addig jó szem a világosság iránt érzékeny, könnyezik, a nézésben fárad; kiváltképpen az olvasás fárasztja hamar, messzire nézéskor meg úgy libeg minden előtte, mintha füst szállana el a tárgyak előtt, vagy mintha délibábot nézne. (Folyt. köv.)
