Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-05 / 23. szám
23. szám 1909. junius 5. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, junius 6. „Aki megőrzi az ő száját és az ő nyelvét : megtartja a nyomorúságtól az ő életét“ (Példabeszédek XXI. rész, 23. vers.) Nagy igazság rejlik a fentebb olvasható szavakban, mert az emberi nyelv nagy hatalom, melytől függ gyakran az ember földi életének boldogsága. A nyelv ajándéka csak az embernek adatott s az ember ezt az ajándékot sokszor nem becsüli meg, nem használja a maga és mások javába, hanem kárt okoz azzal magának is, másnak is. A hazu- dozó, a rágalmazó, a káromkodó azt mutatja, hogy nem minden ember használja jól az ő nyelvét, hanem szerez nyomorúságot másnak is, magának is. Sokan úgy magyarázzák e szavakat, hogy ne szóljunk igazat, mert betörik a fejünk. Igaz, hogy az igazságnak mostanában kevés barátja van s könnyen szenvedtetnek velünk nyomorúságot az igazság beszéde miatt a gonoszok: még sem szabad na künk az igazságot elhallgatnunk, ha Krisztus igaz tanítványai akarunk maradni. Hétfő, junius 7. „A nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Imé egy kicsiny tűz, mely nagy erdőt megéget“ (Jakab III. rész, 5. vers.) Kicsiny tiiz nagy erdőt is megéget; kicsiny a nyelv is és elpusztíthatja egész életünket is, de elpusztíthatja azt is, ami életünk boldogságát fenyegeti, a bűnt is. Nyelvünkkel szerezhetünk annyi ellenséget magunknak, hogy azok támadása alatt el kell vesznünk ; a nyelvnek beszéde meggyőzhet másfelől arról is, hogy csak igaz bünbánattal, bűneink elhagyásával találhatunk nyugodalmat szivünkben. Olyan a nyelv, mint egy fegyver : vele kárt tehetünk másban és magunkban is ; de használhatunk is, ha úgy forgatjuk magunk nak is, másnak is. Az a kérdés, mire használják ezt a kicsiny tüzet, mely mele- legithet is, égethet is. Ha használjuk jóra, melegít és a boldogság útjára vezet; ha használjuk gonoszán, elégeti boldogságunkat s másokat is megsebez. Becsüljük meg Isten ezen ajándékát ! Kedd, junius 8. „Mikor felserkenek is, te veled vagyok“ (Zsoltár CXXXIX. rész, 18 vers.) Aki hiszi, hogy Isten atyja minden gyermekeinek, azért szeretettel vezérli minden ember életének dolgait: nem fél az éjszaka sötétségében pihenésre hajtani le fejét, mert tudja, hogy az <3 gondviselése őrködik élete felett. Azért, mikor felébred, első kötelességének tartja, hogy hálát adjon Neki, a jó Atyának, aki nem nézte az ő gyermekének bűneit, hanem kegyelmes volt hozzá. Második dolga a vallásos lelkű embernek, hogy Isten segedelmét kérje az e munkájára, melyre ismét felvirasztotta. Az imádság a lélek tápláléka, mely nélkül az soha sincs kielégítve; az imádság megnyugtat, hogy békén tűrjük az élet szenvedéseit; az imádság megerősít, hogy a kisértéseket legyőzzük; az imádság táplálja a hitet, szilárdakká tesz a reménységben és tán- torithatatlanokká az Istenben, mint jó Atyában való bizoda- lomban. Imádkozol-e te ? Szerda, junius 9. „Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem a betegek“ (Lukács ev. V. rész, 31. vers.) Csak a betegeknek van szükségük orvosra; csak a bűnös emberekhez szól Isten kegyelme a Krisztus által. Azért, ha kívánod Isten kegyelmét, óhajtod az ő atyai szeretetét, ismerd be, hogy bűnös vagy és kérjed buzgó könyörgésben, hogy tekintsen rád: és érezni fogod, hogy téged is meggyógyít. Annyit törődünk testünk egészségével, hogy a legkisebb bajban is orvoshoz sietünk. És ugy-e, olyan orvost keresünk, akiiül tudjuk, hogy meg tudja a beteget gyógyítani? Hátha lelkünk beteg, miért nem megyünk ahhoz az orvoshoz, ki egyedül képes minket bűneinkből meggyógyítani. „Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok és megtelheltettetek: én megnyugtatlak titeket“, igy szól az Ur Jézus. Csütörtök, junius 10. „Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok a gonosznak kisértései ellen“ (Efé- zus-i levél VI. rész, II. vers.) Még a legjobb ember is ki Van téve a bűn kísértéseinek; minthogy pedig mi nem is a legjobbak vagyunk, lépten-nyomon meg kell küzdenünk a gonosz kisértéseivel. Erőnk gyönge, mert nem a lélek szavára hallgatunk, hanem a test kívánságaira s azért a küzdelemben rendszerint mi vagyunk a vesztesek. S csak akkor látjuk, bog)- győzhettünk volna, amikor 1 egyezettünk. Tanuljuk meg a mi szomorú példánkból, hogy győzni fogunk ezután a bűn kisértésein, ha felöltözzük azokat a fegyvereket, melyeket Isten ad nekünk. E fegyverek a hitnek mellvasa, a reménység ereje és a szeretet paizsa. Harczoljunk ezekkel, hogy meggyőzzük a bűnt, kivívjuk lelkünk békéjét és megnyerjük üdvösségünket. Péntek, junius 11. „Egymásnak terhét hordozzátok s ugj^ töltsétek be a Krisztus törvényét“ (Galatia-i levél, VI. rész, 2. vers.) Egyebet sem hallunk az embereknek szájából, csak panaszt az élet és az emberek ellen. Mindenki csak magát nézi, csak magáért él s hogy boldog legyen élete, nem törődik ennek megszerzésében a mások életével, boldogságával: Azért a sok panasz. Milyen könnyű volna másként élni, magunknak is, másoknak is javát szolgálni! Csak a Krisztusra kellene hallgatnunk, csak Öt kellene valóban követnünk. Ha igazi tanítványok volnánk, szeretet élne bennünk nemcsak magunk, de minden embertársunk iránt is, felverniük azok gondját és hordoznék a gyengék terhét szeretettel. Vájjon mikor indulunk el, hogy betöltsük a Krisztus törvényeit ? Szombat, junius 12. „A lélek az, amely megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok nektek, lélek és élet“ (János ev. VI. rész, 63. vers.) Jól látjuk, hogy a testnek élete, miként minden öröme, csak jdeig-óráig tart és jól tudjuk, hogy előbb vagy utóbb elmúlik tőlünk a világ minden öröme s testünk főiddé leszen ismét; jól tudjuk, hogy lelkünk az Isten lelkének része, mely elevenít s hogy e lélek nem semmisülhet meg, nem marad a sírban: mégis a testet becsüljük fentebb s lelkűnkkel törődünk keveset. Ugyan miért nem gondolunk valamit a mi lelkűnkkel is, miért nem adunk annak is valamit? Miért nem keressük az Ur Jézust, miért nem hallgatjuk az Ó életet adó beszédeit, hogy éljünk e földön igazi emberi életet s éljünk testünk halála után örök életet ? Youngstown, O. Iliinké JI. Gyula. ref. lelkész.
