Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-16 / 3. szám
3. szám. 1909 január 16. “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január 17. „Ésfoglalatosok valának az apostoloknak tudományában, javaiknak egymással való közlésében, a kenyérnek megszegésében és a könyörgésekben.“ (Apostolok Cselekedetei, II. rész, 42. vers.) Az első keresztyénekről van itt szó, akik az ő hitüket i- mé cselekedeteikkel mutatták meg. Azt tanulták az Ur Jézustól, hogy a legelső parancsolat az Isten szereteté- re, a második az emberek szereteté- re kötelezi őket- Istent szerették, mert foglalatosak voltak a környörgésekber, embertársaikat szerették, mert javaikat azokkal közölték, ken verőket azoknak megszegték. Mi is keresztyének vagyunk, de sokszor csak a nevünk keresztyén, mert nem úgy élünk és nem úgy cselekszünk, mint a hogy az Ur Jézus tanít minket; legtöbbször elfeledkeztünk az Isten és felebarátaink iránt való szeretetről. Atyámfiái ! Térjünk az Úrhoz ! Hétfő, január 18. ,,A melyek hátam megett vannak, elfelejtvén; azokra pedig, a melyek elől vannak, igyekezvén: a czél felé futott“. (Pál levele a filippi-beliekhez, III. rész, 14. vers.) Az új esztendő emes idejében, a melyek előttünk vannak, azokra igyekezzünk, hogy a czél felé haladjunk ebben az évben is.. A czél, a mi életünk czélja, a földi élet boldogsága és amaz örök élet, mely megigértetett nekünk is. Ki volna közöttünk, a ki nem akarná elnyerni az örök élet idvességét? Ha mindnyájan ezekre törekedünk, ne feledjük el, hogy egyedül a hit és szeretet által érhetjük el czéljainkat. Induljunk el hát azon az utón, melyre az Ur Jézus hívogat s a melyen el is vezet czéljainkhoz: kövessük őt, legyünk az O igaz tanitványai. Kedd, január 19. „A ki szolgál, szolgáljon az Istentől adatott ajándékok szerint.“ (Péter I. levele, IV. rész, n.vers.) Mindnyájan szolgák vagyunk, mert mindnyájunknak adott az Isten valamiféle hivatalt, hogy abban szolgáljuk a mi magunk javát. Egyik az ő két keze munkájával, a másik az ő tudományával szolgál; az egyik a gyárban, a másik az iró-asztal mellett, az egyik a mezőben, a másik a kereskedésben szolgál, a mint az Isten adta a szolgálatnak ajándékait. Nem az a fontos dolog, hogy hol és miben szolgálunk, hanem az, hogy a hova Isten állított, ott hűséggel szolgáljunk. Csak a bűn szolgaságától őrizkedjünk, csak a kisértésnek ne engedjünk: Isten megadja szolgálataink jutalmát. Szerda, január 20. Ne a szem előtt szolgáljatok, mint a kik embereknek akarnak kedveskedni; hanem mint Krisztus szolgái, szivetek szerint cselekedvén az Istennek akaratját.“ (Pál levele az efézus-beliekhez, VI. rész, 6. vers.) Az emberek általában a látszatnak élnek, pedig mindenki tudja, hogy a látszat csalni szokott. A látszatnak él az, a ki erején felül költekezik, az is, a ki hízelgéssel takarja szive gonosz indulatait. S az emberek sckszor megcsalattatnak. De ha megcsalhatjuk az embereket, jusson eszünkbe, hogy az Istent semmiképen sem csalhatjuk meg. Hiába mondunk nagy hangon Istent dicsőítő imákat, hiába mutatunk iránta s az embrek iránt szeretetet: O ismer minket és ug3r ítél meg. Szivünk szerint, meggyőződéssel cselekedjük az Isten akaratát mindenkor, ne csaljuk meg magunkat! Csütörtök, január 21. ,,A ki magának kincset takar, az Istenben nem gazdag“. (Lukács ev., XII. rész, 21. vers.) És mégis hányán vannak, a kik a földi élet múlandó kincsei után futkosnak, aközben pedig elfeledkeznek az Istenről, mindnyájunk Atyjáról. Tanuljuk meg az élet szomorú példáiból, hogy a „pénznek szerelme a lélek gyötrelme,“ tanuljuk meg, hogy ,,a hol van kincsünk, ott van szivünk“; tanuljuk meg, hogy minden múlandó és hiábavalóság, de „az Istennek beszéde megmarad mindörökké.“ Tanuljuk meg ezeket és ne adjuk életünket haszontalan jókért, hanem először keressük Istennek országát s annak igazságát, éljünk igazi keresztyén életet, hogy Istenben gazdagok legyünk: a többiek, az életre szükségesek, megadatnak nekünk, megadja azokat a mi Atyánk Istenünk. Péntek, január 22. „Járjatok szeretetben, miképen a Krisz- is szeretett minket.“ (Pál levele az efézust-beliekhez, V. rész, 2. vers.) Pál apostol, aki sokat szenvedett az emberektől, int szere- tetre az előbbi szavak által. Ugyan, ha minket valaki bánt, a szeretetet prédikáljuk-e ellene, a szeretet cselekedeteivel győzzük-e meg azokat? Bizony, nem. Mert mi nen igen szeretünk tűrni, ha pedig valaki megbántott, szemért szemet, fogért fogat kíván attól boszuállásunk. Ha pedig igy cselekszünk, vájjon az Ur Jézust követjük-e, vájjon az apostolok utaiban járunk-e? Ha nem követjük az Ur Jézust nem megyünk az apostolokkal együtt oda, az üdvösségre, hova Ö vezet: hova megyünk? Megyünk a boldogtalanságra és kárhozatra. Oda akarunk-e pedig menni? Ha nem, „járjunk szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket.“ Szombat, január 23. „Az igaz ember az Úrtól erősittetnek meg“ (Zsoltárok, XXXVII. rész, 23. vers.) Lehet, hogyha a szeretetben járunk, sokszor megbántanak ellenségeink és még testi erőnktől is megfosztanak. De lehet-e nekünk akkor is elcsüggedünk, kétségbe esnünk, mikor az Ur a erősségünk, Atyánk és Istenünk!? Lehet, hogy, ha akármilyen jók vagyunk is, nehéz betegség ver le s szegez ágyunk fenekéhez. De lehet-e elcsüggednünk,kétségbe esnünk, mikor tudjuk, hogy aki megsebesített, meg is gyógyít az és mikor tudjuk, hogy a kiket az Ur szeret, azokat megpróbálja? Ne féljünk, ne rettegjünk, Isten ami Atyánk s gondpt visel rólunk mindenkoron. Hankó M. Gyula, ref, lelkész.
