Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-01 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR r üppr Ammratt Mormrii irnttm'l. X. évfolyam. = - = 18. szám. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. ÍJ u b l i ii h r ii uippklg ntt 9atur&ag. Youngstown, 0., 1909 május I. Entered as second-class matter January 2d, 1909, at the Post Office at Youngstown, O., Under the act of March 3, 1879. ÉS JÖTT A KIRÁLY! Irta: SZABOLCSRA MIHÁLY. Magányosan bolyongtam a szabadban, Májusnak egy szép, ifjú hajnalán, S ott kint a kép, melyet sóvárgva néztem, Soká lekötve tartá lelkemét. Szép tiszta volt az ég, S mint nagy király előtt az ut, Kelet felől rózsákkal volt behintve, Nyugat felől halványuló, szemével Haldokló csillag nézett napkeletre, :S úgy reszketett fehér arczán a vágy, Meglátni azt a fényes, nagy királyt, Ki minden istenadta hajnalon, Szemének egy előre szállt nyilával Halált lovel a milljó csillagokra. ...De hasztalan, még egy rövidke perez — És szémfedőül ráborult a fény ! A fák körültem némán álltának, Miként a jelre váró néptömeg Lélegzetét is visszafojtva, áll. Csak ott rezeg a nyár.ezüst tetőjén, Fürtös fejét rázván, a lomb. Ü itt az őrszem, ellát messze, messze, Ellát egész kelet rózsás -egéig. / A zöld mezőn sok százezer virág — Miként megannyi ifjú szép leány — Ült, várt a legszebb ünneplő ruhában. Kis ajkaik lehelletétől A levegő oly édes, illatos volt. Ah, úgy szerettem volna tudni: E csönd, e pompa mit jelent itt? De megzavarni vaj’ ki merte volna E szent, ez ünnepélyes némaságot? Vártam tehát némán, tűnődve... S ime jött gyorsan a hírnök, A hajnali szellő, szálló paripán, S hogy meg ne zavarja a csendet, Susogva beszélt csak: ,,jő a király!‘‘ És abl >an a perezben ki gyűlt az örömtüz Magas hegyek ormán, Tornyok tetején! S a bokrok, a cserjék s ezernyi ezer fák Lombos karjaikat, koszorús fejüket, Mélyen leborulva úgy hajtogaták! És jött a király!... A viszontlátás mosolyával, Arczán az öröm tüze égett Fény, ragyogás előtte, utána. >S mig kincseiből Tartott az arany, Azt szórta, hová sugárai értek. Majd újdonatúj Fényes ezüstöt Hintett pazarul szét Erdőkre, hegyekre, mezőre, virágra. .S míg szerte a fénylő, zöld sátrak alatt. Sok száz picziny ajkról megzendül a dal És csattog a himnusz; — Megfordul a szellő, A lágy zenehangot szárnyára veszi. És száll vele, száll, száll, Ragyogva közelgő királya eléba Én hosszasan S esodálva csodálom e pompát, S mig tele lesz gyönyörrel a lelkem: Szivem megrezdüL, Térdem meghajlik, És arezra borulok és áldva imádom, Ót, Öt, kinek szolgája e király, Téged te dicső, te jó, te nagy Isten!!
