Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-24 / 17. szám
17. szám 1909. április 23. „Amerikai Magyar Reformátusok kapja“ 7. oldal. A dohányzásról. Irta: Kosutány Tamás. III. Minthogy a dohány nikotinja nitrogéntartalmú anyag, mindenesetre erősebb dohány terem az olyan földeken, a melyekből nitrogéntartalmú táplálékot bőven vehet fel. A sovány homoktalajokon aránytalanul gyengébb, könnyebb dohány terem. Ha azonban a homoktalajt könnyen felvehető nitrogéntartalmú mesterséges trágyákkal látjuk el, a rajta termett dohány is erősebb lesz. Nagy hatással van a dohány nikotintartalmára a müvelésmód. Szokás a dohány virágbugáját s a legfelsőbb leveleket letördelni, hogy a dohánytövön kevesebb, de nagyobb levél fejlődjék; ezt a műveletet ,, bugázásnak“ nevezik. Ha a dohány el virágozni és magot érlelni hagyjuk, akkor a gyökerek által felvett nitrogéntartalmú anyagok a magba vándorolnak és belsejében fehérjék alakjában gyűlnek össze; ennek következtében kevesebb nitrogéntartalmú anyag marad a növény rendelkezésére, élettanilag kevesebbet érő nikotin képződik, miáltal a dohány gyengül. További művelet a dohány „kaosozása“ min azt értjük, hogy a bugázás után a levelek hónaljából uj levelek fejlődnek, melyek a táplálékot a már meglevő levelektől elszívnák, tehát ezektől ki kell törni, minek következtében, mint a dohánynövény nem fejleszthet uj leveleket, több nitrogén marad a nikotin képződésére, tehát az ilyen növényből készülő dohány erősebb lesz. Ezek szerint erősítjük a dohányt, ha nitrogénben bővelkedő földön termesztjük, lehetőleg korán bugázzuk és kacsozzuk; ellenben a különben erős dohányfajta apróbb levelű és gyengébb lesz, ha nitrogénben szegényebb talajra ültetjük, virágozni, magvat hozni hagyjuk és a kacsozást is csak akkor végezzük, mikor a kacsok már meglehetősen kifejlődtek. Egyazon dohány is, az élvezés módja szerint, erősebb vagy gyengébb lehet. így pl. valamely dohány szivarkaalakban éppen jó, ugyanaz csibukból sziva már erősebb, hosszú magyar pipából sziva pedig nagyon erős és csuklást idéz elő. E különféle hatásnak oka csak az lehet, hogy a szivarkában levő dohányhoz, mely lazábban is van tömve, a levegő könnyebben jut hozzá, a nikotin nagyobb része elég s a füsttel csak kevés juthat a szájba; a török pipában vagy esi búkban az égés már kevésbé tökéletes s a magyar pipában az égő réteg révén az egész száraz lepárlás folyik, a midőn a száraz lepárláskor keletkező ammonia az organikus savakhoz kötött nikotint felszabadítja s igy a füstbe, a füsttel a szájba juttatja. A dohányt a törés után fülleszteni s a simítás után télen erjeszteni szokták. Ekkor a dohány többé-kevésbé megmelegszik s a fülesztésnél sárgás vagy citroms .rg.is szinti, az erjesztésnél pedig piros-barna vagy egészen barnaszinü lesz. A barnaszinü dohány erősebb erjedésen ment keresztül, ezen idő alatt a benne levő proteinanyagok többé-kevésbé auimniává alakulnak s igy teljesen jogos az a föltevés, hogy a barnább szitui dohány erősebb is, mert a benne levő több ammonia, égés közben több nikotint tesz szabaddá és juttat a füstbe. A nikotinnak tetemes része azonban elég és pedig mindenesetre annál nagyobb része, mennél könv- nyebben ég el a dohány. A dohányfüstben nikotinon, szénsavon kívül találunk többkevesebb kénhidrogént, szénoxidot, mely utóbbinak mennyisége Tóth Gyula vizsgálatai szerint 1 g. dohányra UT—0 3 cm-ig változik. Ennek szintén része lehet a dohány hódító hatásában. Azonkívül kátrányos vegvületek, sőt ciánvegyületek is vannak benne. A füst amrnoniatartahna az oka, hogy némely rózsaszínű virágok, ha dohányfüstöt füvünk rájok, megkékülnek. Az ólomsókat ismét a kénhidrogén feketíti meg, azonkívül piridin- aljak és még kátrányos anyagok vannak benne, melyek a pipa- szárban vagy a pipa alján, mint mocsok, összegyűlnek. Ha szájunk tele van dohányfüsttel és ajkunkat szorosan tiszta zsebken- kőhöz tapasztva, a füstöt a zsebkendőbe fujjuk, kellemetlen büzü, barnás-vörös foltot kapunk, mely a füstben levő kátránytól származik. Ártalmas-e a dohányzás az egészségre? Olyan kérdés, a mely fölött már régesrégen vitatkoznak az orvosok. Némelyek a leghatározottabban a dohányzás ártalinassága mellett foglalnak állást; de azt hiszem túlzásba mennek. A mig én 70-80 éves embereket látok, kik kora ifjúságuktól kezdve kohányoztak, addig a mérsékelt dohányzás ártalmasságát elhinni hajlandó nem vagyok. A tulságba vitt dohányzás, mint minden túlzás, feltétlenül ártalmas is. Eddigi álláspontomat igazolja az a megfigyelés, hogy a beteges ember javulásának legelső jele, hogy megkívánja a dohányzást s ezt, mint a gyógyulás biztos jelét, örömmel üdvözlik az orvosok is, holott ennek a gyenge szervezetre különösen kártékony hatásúnak kellene lenni. Sokak felfogása szerint a gyomorba jutó füstös nyál az emésztést hátráltatja; én ennek a felfogásnak sem adok hitelt, mert különben nem kívánná az ember éppen ebéd vagy bő- bebb lakoma után a legerősebb szivart, mert akkor az emésztési zavart, vagy más olyan kellemetlen érzést okozna, a mit egyálta- ban nem figyeltek meg, mert különben az ebédutáni dohányzást minden józan ember ösztönszerül eg abbahagyná. Azt, hogy a mérsékelt dohányzás ártalmas alig lehet, abból is következtethetjük, hogy a karlsbadi orvosok, kik évenként több ezer gyomorbajos embert gyógyítanak, a dohányzás ellen nem foglaltak állást; az orvosok nagyobb része a mérsékelt dohányzást a betegeinek nem tiltja, holott, ha az ártalmas volna, hatásának első sorban a gyomorbajosokon kellene nyilvánulnia. Némely betegségben a beteg egyáltalában nem kívánja a dohányzást és mint említettem, a dohányzás megkezdése ez esetben a javulás egyik biztos jele; de ha a dohányzás egyáltalában olyan ártalmas lenne, mint azt több orvos hirdeti, akkor a nőknek, kik között csak elvétve akad dohányos, hosszait!) életüeknek s bizonyos betegségektől védetteknek kellene lenni, holott azt semmiféle statisztika nem tudja kimutatni. A dohányzásnak okát Ranke a következőképpen adja: ,,Az emberi és az állati szervezetben nagy mennyiségű, a munka alkalmával felbontandó anyag áll rendelkezésére. Ezen anyagok fel- használása, bizonyos határok között tetszésünktől függ. Még mielőtt ezek az anyagok felhasználódnának, fáradtságot és a munkára kedvetlenséget érzünk. Az élvezeti szerek: a szesz, tea, kávé, dohány stb. a fáradtságnak ezt az érzetét megszüntetik s további intenzív munkára képesítenek, a fáradt embert megnyugtatják s igy a dohányzásra fordított pénzt sem bocsátjuk egyszerűen füstbe, mert a költséget a nagyobb kereset s a fáradtság megszüntetése következtében végzett több munka megtéríti.“ Ez azonban mind, csak a felnőtt és szervezetükben kifejlődött egyénekre áll és csak a dohány mérsékelt élvezete esetében. A serdületlen, vagy a ki a dohány élvezetét túlzásba viszi, a dohányzásnak feltétlenül kárát vallja. Erre vonatkozólag a következőket iktatom ide: Angolországban akárhány olyan vidék akad, hol az alsóbb néposztály gyermeke, nemre való tekintet nélkül hódol a dohányzásnak. Ebben a tekintetben különben nem kell éppen oly mesz- szire kalandoznunk Angolországba, hiszen hazánkban, kivált dohánytermő vidékeinken, a pipa már a 4—5 éves fiúgyermekek szájában is gyakorta látható, sőt cigányainknál is állandóan járja a bagózás, még a legzsengébb komáknál is, holott Angolországban a bagózás rossz szokásával legfeljebb a 10—12 éven felül levő csemetéknél találkozhatunk, ott is legfeljebb Irhon szegényebb sorsú néposztályában. Angolorország újabb időben nagyobb arányban fejleszti hadi erejét. ' (Vége következik.)
