Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-17 / 16. szám
Ifi- szám. 1909. április 17 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Az egyházi birtokjog kérdéséhez. Irta: Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész. Rövid idővel ezelőtt Kalassay Sándor lelkésztársunk tollából, az ő általa kiadott és szerkesztett Pittsburgi Hiradó hasábjain egy érdekes tanulmány jelent meg, mely nagyon időszerű kérdés tisztázását veti felszínre, nevezetesen az amerikai egyházi birtokok tulajdonjogi illetőségének kérdését. A közleményt teljes terjedelmében átvette a Heti Szemle is, a esatlakozottak orgánuma, bizonyságául annak, hogy a Kalassay véleménynyilvánítása annak a tábornak a felfogásával megegyezik. Az a komoly hang, mely az egész tanulmányon keresztül vonul, az a tárgyilagos, habár éppen nem tévedésektől ment felfogás, mellyel Kalassay a kérdésre világosságot akar lövellni, feljogosít bennünket arra, hogy elfogulatlan észrevételeket tegyünk úgy magára a cikkre, mint általában a kérdés lényegére. Jól esik annyit konstatálnunk minden körülmények között, hogy úgy látszik, legalább odáig mégis eltudtunk jutni egymás kapacitálásánál, hogy tárgyilagosan vitathatjuk az általános érdekű egyházi ügyeket, a- nélkül, hogy ellenségeink örömére, anyaszentegyházunk szégyenére, piszkot és sarat dobálnánk egymásra, mielőtt az argumentumok felhozatalába belemerülnénk. A csatlakozási mozgalomnak legszennyesebb vonatkozása volt mindenkor az, hogy a harcoló felek megtudtak feledkezni arról, hogy egy anyaszentegyháznák, egy vallásnak és egy hazának gyermekei vagyunk, kik egymással szemben oly ádáz harc folytatására vetemedünk. Nincs a keresztény anyaszentegy háznak olyan törvénye, a melynek alapjára felépíteni, a mellyel igazolni lehetne azt a munkát, a melyet a gyülölség, rágalom és gyalázkodás fegyvereinek használatával tudnánk csupán elérni. Ismétlem, örvendhetünk annak, ha az elvi harcot ezután tiszteségesebb modorban folytathatjuk, mert arra valóban nincs szükség, hogy vitatkozásainknak olyan jelleget adjunk, hogy minden tisztességes érzékű ember undorodva tegye le kezéből egyházi lapjainkat. A kérdés érdemére térve át, szükségtelennek tartom, hogy a közlemény elejét képező gör. kath. egyházi birtokok jogi hová- tartozandóságának ügyét csak meg is említsem, ügy vélem, hogy a kath. egyházi birtokok kérdése nem mi reák tartozik, de még konzekvencia sem vonható az ő helyzetűkből arra nézve, hogy miként állunk mi, reformátusok a mi egyházi javainkkal. A kath. egyház itt Amerikában is lehetőleg érvényt akar szerezni ama, századokon keresztül élvezett jogainak, hogy híveinek úgy szellemi, mint anyagi ügyei felett a kizárólagos rendelkezési jog a hierarchia kezébe legyen letéve. Ezért erősködik a kath. egyház mindenütt, a hol csak kivihető, hogy az egyházi ingatlanok a püspök nevére kerüljenek. Hihetőleg ez az oka az Ortinskv- féle zavaroknak is. De különben, ismétlem, nekünk reformátusoknak semmi közünk a gör. kath. egyház belügyeibe. Elvégzik ők azt maguk között. De hogy állunk mi reformátusok a mi egyházi birtokaink, templomaink tulajdonjogával? Vájjon igaz-e Isten, saját lelkiismeretűnk előtt az a vád, mellyel az amerikai ref. egyház nagy szolgálatait egyesek azzal akarják meghálálni, hogy meggyanúsítják a Ref. Cliurchöt azzal, hogy ez az egyház el akarja venni a szegény magyaroktól a templomaikat, egyházi birtokaikat? Vájjon igaz-é az, hogy a Ref. Church azzal a hátsó gondolattal és alattomos célzattal kezdte el az evangéliumi munkát 17 évvel ezelőtt és azért folytatta ezt nagy áldozattal évek hosszú során által, mivel számított arra hogy azokat a templomokat majdan birtokába kerítheti? Vájjon igaz-é az, hogy a Ref. Church, ez a tiszteletreméltó kér. ref. erkölcsi testület uzsorára dolgozik velünk szemben, a midőn Shakespeare Shylockjához hasonlóan szivünket, lelkünket, javainkat is kívánja befektetett áldozatkészségének kamatjaképpen ? Kalassay lelkészt.'.rsunknak, mint az egyh. megye volt elnökének, a mely tisztséget ő körülbelül egy évig viselte, az volt az impressiója, hogy a Ref. Church nem tiszta kér. erkölcsi célzattal végzi a magyarok között a missiói munkálkodást. Kalassay lelkésztársunk vagy 12—13 év óta állott a Ref. Church szolgálatában, de ő neki ez a különös tapasztalata csak a rövid ideig tartó e. m. elnöki szolgálatának idejében képződött ki. Ha Kalassay lelkésztársunk ezt a téves impressiót vívódó lelkében az igazság fénye elé állítja, kétségtelenül rájön arra, hogy méltatlan és nemtelen vád az, melyet a nyilvánosság elé dobott lapjában. Éppen olyan nemtelen és méltatlan e vád, mint ha a hazai egyházra rá akarnánk kenni, hogy azt, itteni egyházi munkájában semmi más célzat nem vezérli, mint az a politika, hogy az amerikai magyarság ezrei a papok, mint politikai megfizetett ágensek által vissza vándorlásra befolyásoltassanak. Semmi kétség, hogy ilyen meggyanusitás rosszul esnék hazai egyházunknak. Az amerikai ref. egyház közöttünk való munkálkodásának egyetlen fázisa sem igazolja egy olyan feltevés lehetőségét, mintha a Ref. Church tisztátalan indokokkal kezdeményezte vagy folytatta volna a magyar reformátusok javára az egyházi munkát. Ugyan, kérdem minden helyes gondolkodó érzékkel felruházott embertől: — mi szüksége lenne a gazdag és kellő számú templomokkal biró amerikai ref. egyháznak arra az egy néhány, leg- többnyire alkalmatlan helyen fekvő magyar templomra ? Hiszen nekik van mindenütt templomuk, a hol kell és ők még kölcsön sem kértek tőlünk egy templomot sem? A hol meg nincsenek templomaik, hát oda építenek ők templomot maguknak a mi segítségünk nélkül. A ki ismeri az angol kereszténység szigorú erkölcsi érzékét, nem tételezheti fel róluk, hogy idegen birtokba akarjanak beülni, mint a kakuk madár. Hanem igenis, egy dolog bizonyos és ez ez, hogy a Ref. Church a jog, törvény és igazság erejével kívánja megtartani azokat az egyházi birtokokat, azok egyedüli jogos tulajdonosainak, nevezetesen: az amerikai magyar reformátusoknak. Az amerikai magyar református egyházak és általában bármely felekezet ingatlainak tulajdonjogi kérdése szerintem az illető egyház, vagy egyházak charterén fordul meg. A szervezkedés mikéntje, az alapítók intentiója, — a mik mind kifejezést nyernek a Court-hoz beadott kérvényben, — továbbá az önkéntes készség nyilvánítás arra nézvé, hogy ennek vagy annak az egyházi főhatóságnak kormányzata alá helyezkednék a szervezkedők: mind magukban foglalják ama, nemcsak becsületbeli, hanem jogi elkötelezettséget is, hogy az illető egyház ne csak képmutató tettetéssel, még kevésbé a segítő szeretet kihasználásával, hanem a hittestvéri közös szeretet őszinte átérzésével, kötelékével érezze magát az e- gyetemes egyházhoz kapcsolva. Ennek a viszonynak világi vonatkozásban való kifejezője a charter, vagy szabadalom levél, a mely vitás esetekben jogilag mindég megmutatja, hogy melyik fél részén van az igazság, vagyis, hogy melyik fél tért el többé, vagy kevésbé az alapítók intentióitól. A court részéről kiadott charter tehát, mint világi részről is működésre feljogosító és a hatósági oltalmat biztositó jogalap, kell hogy állandó normativum gyanánt szolgáljon a gyülekezetnek úgy szellemi, mint anyagi ügyeit illetőleg. Egy charternek valamely magyar református congregátió részére az amerikai református egyház keretei között való kivétele azonban korántsem jelenti azt, mint ha az a gyülekezet szabadon többé nem rendelkezhetne egyházi ingatlanaival, legkevésbé jelentheti pedig azt, mintha azt az egyházi vagyont az angolok a magyaroktól el akarnák venni Hanem ez a tény magában hordozza, azt a természetes következményt, hogy az ily módon szervezett gyülekezetekben a rendelkezési jog azokat illeti meg, a kik a charter értelméhez, az egyház alapításának eredeti intentióihoz hűek maradtak. (Folyt, köv.)
