Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-27 / 13. szám
10. oldal 13. szám 1909. március 27. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ EGYHÁZI ÉLET. Homestead, Pa. Templomunkban a múlt vasárnap délelőtti istentisztelet alkalmával lett az Urnák bemutatva a keresztség sácramentumában Szatmári Ernő és neje sz. Gaál Borbála szülők Margit-Veronka nevű kisdede. A keresztszülői tisztséget Geszler János és neje vállalták magukra. Legyen az Ur áldása e kisdeden. Kedves ajándékban részesült homesteadi gyülekezetünk a napokban. Ugyanis egy vidéki buzgó házaspár, kik jótéteményekben kifogyhatlanoknak látszanak templomunk iránt, egy gyönyörű és teljesen rendben levő női aranyórát ajándékozott egyházunknak kisorsolás végett. A szép ajándék értéke 35 dollár. A névtelen jót tevők nevei be vágynak jegyezve Istennél az emlékezet könyvének lapjaira! Ref. férfi egyletünk egy rendkivül érdekes és egyszersmind kihatásában fontos határozatot hozott a múlt szombat esti gyűlésén, mikor a nőegylet kérvényére kimondotta, hogy nőegyletünket, 17 rendes tagjával és készpénz vagyonával átveszi a kezelése alá és mint a férfi egylet női osztályát szerepelteti ennek utána. Az újjászervező gyűlés a bizottság jelenlétében jövő vasárnap délután 2 órakor fog megtörténni. Az átvevő bizottság tagjai Kun Károly7, Kiss Kálmán és Veres I. egyleti tisztviselők. Reméljük, a férfi egylethez csatlakozott nőegylet számos uj tagot nyer a közel jövőben ezen kedvező változtatással. A kegyelet oltárán. . . Egy esztendővel ezelőtt történt, hogy gyülekezetünk egy derék tagjának hitestársát, névszerint néhai Kocsis Mihályné asszonyt elragadta a halál Lorainban a szerető férj oldala mellől. A szomorú évforduló alkalmából és emlékére Lorainból az emlékezet és kegyelet oltárára homesteadi templomunk javára is juttatott a magára maradt hitvestárs kegyes adományt, mely szép bizonysága annak, hogy a távolból is szeretni meg nem szűnik a mi anyaszentegyházunkat. Youngstown, O. Minden külső fény és pompa mellőzésével, mégis fenséges és lélekemelő módon ünnepelte meg március idusát a youngstowni magyarság. Az ünnepély f. hó 14-én este a református templomban s annak mellékhelyiségeiben folyt le. Az istentiszteletet Nt. Hankó M. Gyula ref. lelkész végezte, melyen költői lélekkel magasan szárnyaló imát mondott drága hazánkért, annak függetlenségéért és szabadságáért. Az énekkar „Erős várunk a mi Istenünk“ kezdetű zsoltárt énekelte. Istentisztelet után az ünneplő közönség a templom alatt levő helyiségbe vonult, a hol az Erzsébet nőegylet teaestélyd adott. Nt. Hankó M. Gyula lelkész ur mondotta az ünnepi beszédet, vázolván márczius idusának jelentőségét, igazi, hamisítatlan hazaszeretetre buzdította a messze idegenben élő honfiakat és honleányokat, A lángoló hazaszeretettől átható magasröptű beszéd mély hatást tett az ünneplő közönségre; sokak szemében ott rezdült a harmatnál és kristálymái is tisztább könyü, melyet a szónok a hazaszeretet varázserejével a honfiak s honleányok leikéből váltott ki. Az ünnepi beszéd után Szó István táncziskola növendékei szavaltak el szebbnél-szebb hazafias költeményeket s énekeltek lelkes magyar dalokat. Valamennyi szereplőt nem emelhetünk ki, mert arra nincs terünk, bár egytől-egyig megérdemelné azt. Mégis külön meg kell emlékeznünk Belenszky Jánosnéról, Szakács Viktornéról, Szó Istvánról és Joó Miklósról. Szavalatukkal a szó teljes értelmében lekötötték a hallgató közönséget s magukkal ragadták a honszerelemtől izzó lelkeket. Ezek közül is különösen kivált az arasznyi Joó Miklós, a ki „Félre kis lelkitek“ kezdetű szavalatával mint szavaló művész mutatkozott be. Lágyan csengő, de azért hatalmas hangja betöltötte a terem legkisebb zugát is és a költemény szabatos és hatásos előadásával elbájolta a közönséget. Ha tanulmányait úgy íolytatja és a dicséret nem tészi elbizakodottá a kis embert: még büszkesége lehet az amerikai magyarságnak. Ha még megemlítjük, hogy az ünnepélyen a youngstowni magyarság felekezetkülönbség nélkül volt jelen, hogy a befolyt jövedelmet a ref. és kath. egyházaknak adományozza az ünnepélyt rendező nőegylet, hűségesen beszámoltunk az ünnepről. — y Véletlen vasúti szerencsétlenség So. Rendben. Folyó év március 13-án végzetes baleset érte Kocsis Lajos Csanád vármegyei, kovácsházai illetőségű, ref. vallásu 22 éves fiatal honfitársunkat. Az említett honfitársunk, ki mesterségére nézve már az óhazában is kitanult hentes volt és itt is azon a szakmán kereste a kenyerét mint segéd, a fent nevezett napon a megrendeléseket szállította ki lóval és szekérrel, amidőn a 7 óra 35 percz- kor a város nyugati részén az Olive utcán átakart hajtani a Lake Shore vaspályán s mivel a sorompó nem volt lezárva s az éjjeli őrnek sem volt nyoma látható, nyugodtan hajtott által, de alig ért a pálya közepébe, a Chicagóból érkező express vonat megérkezett, a mely semmi jelt sem adott, sem nem fütyölt, sem nem csengetett s szerencsétlen hittestvérünk szekerét derékon kapva, a lovat az egyik oldalra, a kocsit a másik oldalra dobva roncsokra darabolta, az áldozatot pedig magával ragadva 10 biokon keresztül, mig csak meg nem állt, ott aztán már csak a holttestét vehették ki a mozdony tolójából. A szerencsétlen áldozat végtisztességtétele a ref. magyar templomban ment végbe a megrendült magyarság nagy részvéte mellett. A temetést Főt. Kovácsi M. István So. Chicagói ref. magyar lelkész végezte, s a temetési költségeket a Ref. Magvar Betegsegélyző egylet fedezte, habár a megboldogult nem is volt tagja az egyletnek. Intő példa a fent nevezett eset arra, hogy mindnyájan lépjünk egyletekbe, mivel senki sém tudja, hol és mikor éri a váratlan halál, vagy7 szerencsétlenség, mert mint a magyar közközmondás tartja: jobb tízszer félni, mint egyszer megijedni. Kocsis Lajos megboldogult hittestvérünket az óhazába édes apja, édes anyja és kisebb testvérjei gyászolják, itt pedig egy idősebb testvérbátyja a családjával Elgin, 111. állambah. A megszomorodott szülőket és testvéreket vigasztalja meg az Ur, a megboldogult pedig nyugodjék békében az idegen hantok alatt. Prohászka Antal. Az Egyesült Államokban egy bushel kukoricza ára 25—50 cent, a pálinkafőző 4 gallon pálinkát csinál belőle s ennek eladási ára kicsinyben 16 dollár 40 cent. Ebből a szeszadóra megy 4 doll. 40 c., a vasút kap 1 dollárt, a kocsis, ki szállítja az italt, kap 15 centet, a kis kereskedő kap 7 dollárt, a ki iszik, kap betegséget, az ivó felesége éhséget és bánatot, a gyermekek rongyos ruhát és rósz ételeket, a kórházak beteget, a tébolydák őrülteket, a börtönök tolvajokat és gyilkosokat kapnak. A mértékletességi mozgalom hatása. 1907-ben a pálinkafőzők szövetsége az italokból 2.558.767 dollárt, 1908-ban 343.930 dollár nyereséget tett zsebre. Chicago, III., népe az 1907-ik évben 52 millió dollárt költött szeszesz italokra, 4 milliót iskolákra, 3 és fél milliót ételekre, 2 milliót ruhára, 15 milliót házak építésére, 5 milliót a rendőrségre és 3 milliót a tűzoltóságra. Az ital=adóból az Egyesült Államok 1908-ban 335 millió dollárt vett be; elfogyott összesen kettő ezer millió dollár értékű szeszes ital. — Az állami összes kiadások 1.087 millió dollár és az ösz- szes népiskolákra fordított kiadás 292 millió dollár volt. Az Egyesült Államok egész területéből 2 millió 123 ezer 120 négyszögmértföldön ma nincsenek korcsmák, 1 millió 429 ezer 626 négyszögmértföldön vannak korcsmák; tehát az Egyesült Államoknak felénél nagyobb része teljesen száraz volt 1909. január 1-én és 42 millió 963 ezer 316 lélek élt száraz és 38 millió 340 ezer 71 lélek nedves területen.
