Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-09 / 2. szám
1. szám. 1909 január 9. “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január 10. „Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ad néktek, liogy veletek maradjon mind örökké; tudniillik az igazságnak lelkét.” (János ev. XIV. rész, 16 és 17 verse). Az Ur Jézus az ő tanítványainak az i g a z s á g-nak lelkét Ígérte meg, hogy az vigasztalja meg ó'ket a rájok várakozó szenvedésekben. S amit ígért, meg is adta azt az Atya, elkiildvén az ó’ Szent Lelkét a tanítványoknak. Mi is az Ur Jézus tanítványai vagyunk, minket is üldöz a bűn s szenvedünk is alatta bőségesen. De szenvedünk azért, mert nem vettük még az igazságnak lelkét, mert nem szült újjá minket a Szent Lélek. Mi vagyunk hát a hibásak, ne okoljunk senkit. Ha pedig azt akarjuk, hogy ne szenvedjünk, menjünk mi is a Jézushoz, hogy vegyünk Tőle mi is Ígéretet s az ígéret rajtunk is beteljesedjék a Szent Lélek által. S tanuljuk meg a Jézustól, hogy szentségben és tiszta ártatlanságban kell járnunk, ha azt akarjuk, hogy ama Vigasztaló velünk maradjon mindörökké. Hétfő, január 11. „Azok annakokáért, mikor látták volna e csudát, melyet Jézus tett vala, ezt mondák : Bizony ez ama próféta, aki eljövendő vala e világra.“ (János ev. VI. rósz, 14 verse). A legnagyobb csuda, amit az Ur Jézus tett, az, hogy az emberek szivét egészen megváltoztatta s hogy azokat, kik a bűn igája alatt boldogtalanok voltak, evangéliumával a boldogság útjára, Istenhez vezette. Hogyan lehet, hogy mi mégis boldogtalanok vagyunk s hogy reánk még ma sem jött el az Istennek országa ? A felelet igen könnyű, ha magunkat megvizsgáljuk, mert azt találjuk, hogy mi sokan ma is más próféták után szaladgálunk s azért a bűn igája alól az Ur Jézus segedelmével még ma sem szabadítottuk fel magunkat. Mit tegyünk hát ? Semmi egyebet, hogy mi is ismerjük el, hogy 0 az a próféta, aki eljövendő vala; hogy fogadjuk be Öt a mi szivünkbe, hogy ott is csudát tegyen, megváltoztassa szivünket s Istenhez, a mi boldogságunknak útjára vezessen. Aki Ot követi, bizonyosan látni fogja a csudát, hogy, ha addig nem hitte, hogy boldog lehet, boldogságát megtalálta. Kedd. január 12. „Ezeket kellene cselekedni, amazokat pedig el kellene hagyni.” (Máté ev. XXIII. rész, 23 verse.) Az emberek cselekedeteit két részre lehet osztani; az egyik rész igen nagy lenne s magába foglalja azokat a cselekedeteket, melyeket el kellene hagyni az embernek már a maga jóvoltáért is; a másik rész igen kicsiny lenne s magában foglalja azokat a cselekedeteket, amelyeket cselekednünk kellene, hogy jó dolgunk legyen úgy a földön, mint ama jobb hazában. Most csak az a kérdés, hogy a te cselekedeteid, atyámfia, melyik csoportba tartoznak. Ha te is ama nagyobb részt szaporítod, miért zugolódol, ha boldogtalan vagy ? Miért nem látod meg, vagy ha már megláttad, hogy mit kellene cselekedned, miért nem cselekszel azonképen ? Bizonyára láttatok már pazarló embert, a ki könnyelműen szórja szét őseinek örökségét. Látjátok, ilyen az olyan ember is, aki gonoszát cselekszik, amit nem kellene cselekednie, mert minden gonosz cselekedetével szegényebbé teszi magát a boldog- dogságra és üdvösségre. Szerda, január 13. „Én vagyok az Alpha és az Omega, a kezdet és a végezet, amaz első és utolsó.” (Jelenések könyve. XXII. rész, 13 verse.) A görög ábécében az első betű az Alpha és az utolsó az Omega. Itt az Istenre vannak ezek vonatkoztatva, ki az első mindenben és egyben utolsó is. Első az Isten abban, hogy jobban szeret minket, mint mi szeretjük magunkat; és utolsó abban, hogy irgalmas, hogy mind az utolsóig vár a mi megtérésünkre. Ezeket eszünkbe vévén, ismét csak a mi magunk jóvoltáért, legyünk elsők mi is az Istennek, a mi szerető Atyánknak szere- tetében és legyünk utolsók a hálátlanság bűnében; legyünk elsők az Isten parancsolatainak követésében és legyünk utolsók a haragban, irigységben, a gyülölségben és boszú-állásban embertársaink iránt. Imé, az Isten szeret minket, felhozta a mnga napját reánk ez esztendőben is : ez esztendő legyen a mi Őhozzá való megtérésünknek áldott esztendeje. Imé, az Isten nem büntet minket a mi vétkeink érdemei szerint: legyünk mi is bocsánatra készek azok iránt, akik minket megbántottak. Csütörtök, január 14. „Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek.” (János ev. XIV. rész, 27 verse.) Legyünk békességben első sorban az Istennel, aki békességet hirdet nekünk az Ur Jézus által. Legyünk békességben a mi szivünkkel, gondolatainkkal és érzelmeinkkel. És legyünk békességben minden emberekkel, hogy azok is békességben éljenek velünk. Az Istennel való békességnek útja az O parancsolatainak követése. De ezt nem úgy értjük, hogy az Istennek van szüksége erre a békességre s még kevésbé iigy, hogy Ot meg kellene bekitenünk. Isten békében van velünk, csak mi nem akarjuk Vele a békét, mikor bűneink által ellene harcolunk. És nekünk van szükségünk erre az Istennel való békességre, nekünk, kiknek ettől függ életünk boldogsága. Keressük a békességet az Ur Jézus által! Péntek, január 15. „Egy a ti mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok.“ (Máté ev. XXIII. rész, 8 verse.) Úgy van, mindnyájan egy Atyának vagyunk gyermekei, tehát egymásnak testvérei; azért kell, hogy békességben, sőt szeretetben éljünk a mi atyánkfiaival. Semmi ellen, talán az Isten ellen sem vétenek annyit az emberek, mint egymás ellen. Azért mondják ma sokan, kik ezt a békételenséget látják, azért mondom én is, hogy az embernek a legnagyobb ellensége az ember. Vájjon miért? Bizony nem tudok erre feleletet adni, vagy legalább nem elégít ki az a felelet, mely közel van, s amely az önzést állítja oda okul. Hát önzés alatt azt érteném, hogy az ember a maga javát nézze. És nézi-e az, aki testvérével békéte- lenségben él, a maga javát ? Semmiképen nem, mert a másik is a békételenség cselekedeteivel felel s az önző előbb-utóbb kárát látja békételenségének. Szeressük azért egymást, mint atyafiak! Szombat, január 16. „Meglássátok, hogy senki gonosz- szál ne legyen senkinek a gonoszért.” (Pálnak a thessalonika- beliekhez írott első levele V. rész, 15 verse). Szeressük egymást, mint atyafiak, gonoszszal ne legyünk még ellenségeink iránt se; meglátjuk bizonnyal, hogy jó cselekedeteinkkel eleven szemet gyűjtöttünk a gonosz fejére s az előbb-utóbb megtér a szeretetlenség utairól. Oh ha az a szeretet élne bennünk is, amelylyel szeretet minket az Ur Jézus; oh ha úgy élnénk felebarátainkkal, mint jó testvérek: mennyire megváltozna a mi életünk, mennyire megváltozna az egész világ arculatja is ! Uralkodnék akkor a földön a szeretet és a szeretet uralma alatt minden ember boldog lenne. De nem jött el még ez a boldog idő; nem is jön el addig az Isten országa, amig meg nem tér a gonoszok mi ndenie a szeretet útjára. Jó Istenünk! Jöjjön el a te országod! Youngstown, O. Hankó II. Gyula, ref, lelkész.
