Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-20 / 12. szám
fi oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 12. szám 1909, március 20. A no a társadalomban. Felolvastatott a bridgeporti M. K. I. K. Febr. 28-iki teaestélyén. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A francia nemzetnek, mely olyan hires esprit-jéről, szellemességéről, van egy találó megjegyzése, mely’ szerinte végső megoldása minden cselekedet titkának, rejtélyének és ez; Cherchér la femmez — Keresd az asszonyt. Más szóval az a titokzatos hatalom, mely mint a hajszálrugó az órarészeket folytonos mozgásban tartja, cselekvésre serkenti, a mely ezen a földön minden jónak és rossznak okozója, minden áldásnak és átoknak forrása: a nő és ismét csak a nő. Hányszor látunk megrázó tragédiát az élet színpadán, hogy egy férfi, kinek van tisztességes boldog családi élete, hűséges neje, vidám arcú gyermekei, becsülete az emberek között . . . mindene, mit e földön a szív és lélek kíván . . . s ime egy napon a bűn, a vétek útjára lép. A bűnök sivár mezején előtte lebeg lidércfény gyanánt az ,.idegen asszony“ s önön szenvedélyétől elvakítva kész a pillanat múló gyönyöréért eldobni magától tisz' tességet, becsületet, hitvestársat és gyermeket. Szédületes sebességgel halad a lejtőn, a mely visz a kárhozat felé. Viszont elég példa van arra is, hogy az ideálnak elérhetetlen messze távolban ragyogó képe nemes ambicióval, lángoló lelkesedéssel tölti el az ifjú szivét és lelkét. A hétköznapi élet szürkesége felett ott ragyog fénylő szivárvány gyanánt, megédesíti a küzdelmet, elfeledtet minden but és szenvedést. Törhetetlen akaraterővel hatol keresztül az ifjú minden akadályon, mint a szegénység, nyomor, vagy alacsony sorsból való származás útjába gördítenek s izzó lelke nem nyugszik addig, mig álmai álmát magáénak nem mondhatja. A női nemnek ezt a mérhetetlen befolyását az emberi életre érezték a férfiak mindenkorban, de mert ellene tenni nem tudtak, gúnyolódás és nevetségessé-tétel által öntötték ki keserű mérgüket. Erre felel meg ügyesen Aristophanes egy vigjátékában ,,Thesmophoriazusae“-ban (az asszonyok chorusa): Ugv beszélnek a nőkről) mint valami rettenetes veszedelemről, mely oka minden háborúnak, veszekedésnek, gyökere minden gonoszságnak, rossznak a világon. Jól van beismerjük, csak azt nem értjük, hogy akkor miért vesznek el hát bennünket azok az okos férfiak, miért tartanak bennünket oly nagy becsben a háznál, mint valami drága kincset! Ha kimegyünk sétálni, a férj mindjárt nyugtalan, pedig örülni kellene, hogy eltávozott a rettenetes veszedelem. Mai felolvasásunknak tárgya a nőnek a társadalomban való helyzete s mivel a földi életben minden pozíció kivivása és megtartása küzdelemmel jár, lássuk meg először, hogy az igazi nőnek micsoda fegyverekkel szabad élni e nagy küzdelemben, ahol élet-halálra megy a harc, a hol az erős a gyengét kíméletlenül eltiporja, és másodszor vizsgáljuk meg azt a változást, melyet a a nők társadalmi szereplése előidéz. * * * A nő ha bejön egy villanyos car-ba, mely férfiakkal félig telve van, szerényen szemét lesütve, helyére siet. De ha utána jön egy másik nő, azt éles szemekkel tetőtől talpig végig méri s egy pillanat alatt többet észrevesz, mint mi szegény férfiak az egész ut alatt. Nem marad rejtve a legkisebb részlet sem : itt egv pici feslés, amott egy gomb hijja, emitt egy kapocs . . Száguld az agyvelő villámgyors szárnyakon : hol vette cipőjét, kabátjá*, ruháját, uj-e a kalapja, vagy csak a tavalyi felcifrázva szépen — még egy perc és készen a szörnyű Ítélet: az enyém úgy is szebb. Igv megy ez a car-ban reggeltől napestig. íme, a nők első és óriási tévedése, mikor azt hiszik, hogy a férfiakkal és nőkkel szemben legnagyobb fegyverük a divat. Hát fegyvernek fegyver az igaz, mert félünk tőle, jobban, mint az égő tüztől, csak egy dolog van széles e nagy világon, a mi még ennél is nagyobb félelmet gerjeszt és ez: az anyós. Divat ! . . . ugyan, van-e olyan férj, ki ne rettegne ez ismeretlen hatalomtól, hiszen ez sokszorozza meg a ruha és kalap számlákat, melyeket legénvkorunkban hírből sem ismertünk ; de viszont merem állítani, hogy az igazi férfi Ítéletét divatos kalappal megváltoztatni, az igazi férfi szerelmét divatos öltözékkel megnyerni nem lehet. A férfi természet valósággal visszariad a divat ezerféle követelményeitől, melynek oly sok nő valóságos rabszolgája. Ezért mondja Mark Twain, hogy a világ legboldogabb embere az afrikai negro, mert az ő feleségének a ruhája a szine : minél söté- tebb annál divatosabb. A legolcsóbb és legfontosabb matéria a világon, testhez álló és még laundriba sem kell küldeni. A női nemnek van a divatnál egy sokkal hatalmasabb fegyvere, melyet maga a Mindenható Isten oltott kebelébe, mely az ő legkiválóbb erénye, s ez: a szerénység. Ékesség és védelmi fegyver egyaránt. Milyen szépen mondja Pál apostol a Timo- theushoz írott I. lev. II rész 9. versében : Az asszonyok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajuknak fodorgatásával, vagy aranyny’al, vagy drága kövekkel, vagy drága öltözetekkel. (Ugylátszik a hajsütővasat hamarább felfedezték, mint Amerikát-) Az olyan nőt, ki feltűnést kelt a társaságban mélyen kivágott ruhájával, hangos kacagásával, merész modorával, kétértelmű beszédével — talán megbámulják a férfiak s látszólag hódolnak neki, de igazi, mély érzelmet, sírig tartó szerelmet az ily nő sohasem képes gerjeszteni a férfi szivében. Az igazi női génh’s mindig félénk, gj'ermeteg, támaszra vár . . . s ennek ideális példányképe az ártatlan szivü 16 éves leányka, ki a legelső kétséges szóra mélyen elpirul. Igen, ez a gyermeteg ártatlansága a nőknek, különösen a leányoknak legnagyobb fegyverük. A férfi ha élettársat keres, nem akar egy tudományos professzort elvenni, sem egy drabális athlétát, ki megoltalmazza őt az éjjeli rablóktól . . . szerénvlelkü, házias és ártatlan szivet keres az, kit aztán megoltalmazzon, ha kell saját élete árán is. Az ilyen nőért kész a férfi keresztül gázolni az akadályok szuró- tövisein, mert azért, kit igazán szeretünk, megszenvedni is boldogság. * * * Igazi műveltségről, haladásról csak a nemzet beszélhet, mely a nőt, az édes anyát megbecsüli. A pogány népek durvasága és elmaradottsága eléggé ismeretes mindpyájunk előtt, de elég utalnunk a katona-élet egyhangúságára és a kaszárnyák ridegségére. Aranyásó bányászok beszélik, hogy egy-egy uj telepen, melyet megrohannak az emberek, valóságos orgiát ül a durvaság és a szenvedély’ mindaddig, amig családos települők jöttével meg nem szelídülnek az erkölcsök. A női nem társadalmi szereplésének jótékony’ hatása elsősorban is abban nyilvánul, hogy a társadalmi érintkezés külső formáit finommá teszi. Ezt különösen tapasztalhatjuk Amerikában, hol a női nem olyan előkelő helyet vívott ki magának a társadalomban. Az aszfalt-betyárokat, a női nem becsületének emn piócáit, kik odahaza „nagy'ságos urak“ és cilinderben járnak, az amerikai nép valósággal lenézi és megveti, ellenben ha egy nő bajba kerül, száz és száz kar emelkedik azonnal védelmére. Ez a lovagias érzés, mely’ nem banális udvariasságokban, de valódi tiszteletképen nyilvánul, jellemző az amerikai népre. Ez uj hazában ott találjuk a nőt minden téren küzdeni a férfi mellett. A mai korban már ő is véres verejtéket izzad a mindennapi kenyérért. Becsüljük meg benne az isteni alkotás remekét, azt a varázsujju tündért, ki az élet sivatag pusztáján vándorló férfi elé oly ragyogó délibáb képeket tud varázsolni. Hiirsányi István.
