Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-20 / 8. szám
8. szám. igog. február 20. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7. oldal. i í mivel az magában foglalná azt, bogy lemondjuk ezen nép között való további missiói munkáról, és elbocsássuk azokat, kik velünk akarnak maradni, és azokat, a kik hozzánk akarnak jönni. Mindezen körülményeket tekintetbe véve, nem tehetünk róla, hogy sajnálkoznunk kell a felett hogy: 1. A Convent nem kereste az érintkezést a mi Missióhatóságunkkal, mielőtt befolyásolni igyekezett a lelkészeket és a gyülekezeteket. 2. Mikor az egyes gyülekezetek elhatározták, hogy velünk közösségben maradnak, másodszori és harmadszori kísérlet is tétetett azoknak tőlünk való el- idegenitésére. 3. Hogy a mi általunk alkalmazott lelkészek meg- fosztattak az otthoni lelkészi minősítéstől, nem ideológiai, erkölcsi, vagy szellemi fogyatkozás miatt, hanem csupán azért, mivel ők a mi egyházainkban szolgálnak mint mission ári usok. 4. Hogy a mikor mi felkértük a Conventet, miszerint térítse vissza nekünk azon útiköltségeket, miket mi olyan lelkészek részére adtunk volt ki, a kik kiérkezésük után rövidesen a hazai egyházhoz csatlakoztak: ez a kérelmünk vissza lett utasítva, hacsak minden jogigényről az egyházi ingatlanokat illetőleg le nem mondunk. Mi természetesen ezt nem tehetnők különben sem, mivel ez az egyes gyülekezetek tagjainak individuális joga. (Lásd a jogi véleményt.) Kérjük azért Önöket, mint a Protestáns Egyház egv nagy és tiszteletreméltó Testületét, a mely Egyházi Testület oly szoros hitelvi, doctrinális és történelmi viszonyban áll a mi Egyházunkkal, hogy fontolják meg ezen ügyeket buzgóságosan és nevezzenek ki itteni egyházmegyéjük tagjai közről egy három tagú bizottságot, vagy küldjenek hazulról valakit, a ki ezen közös bizottságban a Reformed Church és a Presb. Church megbízottjaival utat és módot találjon a magyarok közötti misziói munka békés és egyöntetű folytatására. Kérve istenek kegyelmét és áldását Önökre és arra az Egyházra, a melyet képviselnek, aláírjuk magunkat, mint az Önök Testvérei az Ur Jézus Krisztusban HOME MISS. BOARD of the REF. CHURCH, U. S. Paul Leinbach, Charles Miller, jegyző. elnök. Jogi vélemény az amerikai magyar ref. missói egyházak birtokainak tulajdonjogát illetőleg. . Az E. Á. legfelsőbb ítélőtáblái szóról-szóra való ítéleteinek másolata minden olyan esetből kifolvólae hol ezen kérdés Ítélet alá került: Egy vallásos társulat, legyen az bekebelezve vagy nem, nem egyéb mint jótékonysági bizottmány, és az igazságszolgáltatás megakadályozza a bizottmány által kezelt ingatlannak elidegenitését. A társaság csupán egy bizottmány, kik más czélra épenugy nem adhatják át a birtokot, mely egy bizonyos czélra lett felszentelve, mint a hogy azzal nem rendelkezik egy más bizottmány. Ha ők ilyenre vállalkoznának, az igazságszolgáltatás kinevez más bizottmányt, kik azt az ingatlant kezeljék az adományozók akarata és az eredeti alapitók rendelkezései szerint. Ha az alapitók kifejeznék az ő szándékukat arra nézve, hogy bizonyos tanok taníttassanak és bizonyos egyházi szolgálat és kormányzat tartassák ottan fenn, azoknak, kik kezelik az intézményt, nem áll hatalmukban, hogy megváltoztassák a szándékot, a melyért az intézmény alapittatott. Egy egyház, a mely bizonyos felekezethez tartozóan szervezhetett, mint egy bizonyos felekezet kormányzata alatt álló: Nem szakítható el attól az egyháztól és annak kormányzata alól. A gyülekezetnek a többsége irányíthatja és ellenőrizheti az egyházi ügyek kezelését egybehangzóan azon bizonyos felekezetitek általános és különös törvényeivel, melyhez az a gyülekezet tartozik, de nem azon törvények megsértésével. Egyházi társulatokban azok, kik ragaszkodnak az egyház Helyi és általános szabályaihoz, és magokat annak alávetik, bárha kisebbségben legyenek, a valódi gyülekezetét, vagy ha testületet képeznek, a valódi testületet képviselik és alkotják. Egy gyülekezet, elválván az egyházmegyétől és kiszakítván magát az egyházmegye jurisdictiója alól, jól lehet kinyilvánítja, hogy ő megtartja a holland ref. egyház hitét és elveit, de más egyházmegyével vagy prebiteryvel azonosítja magát, elveszti jogait a társulat birtokához. Az E. A. legfelsőbb ítélőtáblája Louisvilleben, Kentucky államban, hasonló egyházi ügyben a következő végérvényes határozatot hozta : a fellebbezők ezen ügyben, a mit hozzánk benyújtottak, kiszakították magokat egészen azon egyházi közösségből, a melyhez addig tartoztak volt, migre ez az ügy peres útra tereltetett, megtagadván annak authori- tását. Fellebbezők először is uj szervezetet alkottak, és azóta is ezen tökéletesen más szervezethez tartoznak, a mely még ellenséges érzületűnek is mondható szemben azzal, a melyhez tartoztak, mielőtt az ellenségeskedés kezdetét vette volna. Mindazon határozatok alapján, a melyeket ez ideig átnéztünk, fellebbezőknek jelen helyzetűkben semmi joguk nincs a birtokhoz, vagy annak használatához, a mely jelen per tárgyát képezi. A fenti általános elv elfogadtatott az E. Á. minden államában a törvényszékek által és minden törvényszéknél, akár kezdeményezési, akár fellebezési ez eseteknél, már száz év óta vezérlő elvül alkalmaztatik, a mikor is az angol Lordok Háza elfogadta ezen elvet az államügyésznek Pearso által képviselt ügyében, kimondván, hogy a törvényszékek kötelessége azoknak javára dönteni, a kik, alkossák bár a gyülekezeti kisebbséget, vagy többséget, a gyülekezet eredeti bitelveihez hűek maradtak, és az eredeti szolgálta formát gyakorolják és egyezésben kormányozzák a gyülekezetét azzal az egyházzal, a melyhez eredetileg tartoztak, és a melyre megbízatásuk szól lőtt. S. M. Boush, Attorney of Board of Home Mission.
