Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-20 / 8. szám

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

8. szám. 1909 február 20,

ben ide küldeni, hogy ő tekintsen bele a magyarok erkölcsi és szellemi életébe és hogyha lehet, egyesítse őket a hazai egyház gondja és felügyelete alá, hogy igy a tapasztalt felekezeti különbözőségek elenyésztessenek, a mely denominationalismus esetleg a hazai egyház körébe is bevitetett volna a visszavándorlás utján.

Méltányoljuk ezen intézkedés dicséretesmotivurnát, de nem tehetünk róla, hogy sajnálkoznunk kell az eredmény felett, mely abból származott. Imé most, a helyett hogy lenne két denominatió, van három és a béke, a helyett, hogy nagyobb lenne, lett kisebb. Mint már egy előbbi átiratunkban is kifejezésre jutattuk szándékainkat, mi ezt a munkát nem adjuk fel, mivel a gyülekezetek akarják, hogy azt folytassuk mivel a folyton növekvő bevándorlás anyagából egy jelentékeny rész Amerikában marad állandóan és itteni polgárrá lesz.

A missiói hatóság jó darab ideig nem tudott semmit sem az önök képviselőjének itt létéről. A legelső értesülésünk felőle akkor volt, mikor megtudtuk, hogy missióink lelkészei és világi képviselői gyűlést tartanak, a hazai küldöttel Johnstown-ban,Pa., hogy megbeszéljék, miszerint tanácsos volna-é nekiek bennünket elhagyni és csalatkozni az uj egyház megyéhez, a hazai egyházzal való összeköttetésben, és hogy segélyeiket és kölcsönei- ket a hazai egyháztól kapnák. Véletlenül tudván meg, hogy mikor lesz ez a konferentia, két superinten- densünk, Rev. A. C. Whitmer és Rev. D. A. Souders elmentek e gyűlésre megtudandó, hogy mi lesz ott téve, és egyszersmind megvédelmezendők a mi érdekeinket. Ők mint ketten kifejezést adtak meglepetésüknek és nemtetszésüknek a módszer felett, a melynek segélyével a czél eléretni szándékoltatott. A superintendensek előadásainak folyományaképen a konferencia nem fogadta el az Önök képviselőjének ajánlatait. Indítványoztatok, (és el is fogadtatott egyhangúlag) hogy az egész ügy tétessék által a Missióhatóság legközelebbi gyűlésére.

Rövid időre ezután ismét tartatott egy gyűlés lel- ' készeink némelyikének s világi képviselőknek részvételével NewYorkban azon czélból, hogy tanácskozzanak a Convent ajánlata felett. Az is a véletlen kifolyása volt, hogy a Missióhatóságunk ezen gyűlés tartásáról is értesült, és a Missióhatóság elnökének rendeletére Rév. Souders superintendens ment el a gyűlésre. A gyűlés eredménye az lett, hogy nehány lelkész és gyülekezete elfogadta az ajánlatokat és elhagyták egyházunkat.

Körülbelül ezzel egyidejűleg a hozzánk ragaszkodó lelkészek és világiak kérték az engedélyt egyházmegye alakítására a pittsburgi egyházkerülettel kapcsolatban. A kérelem megadatott és csakhamar meg is alakult az egyházmegye. Mielőtt azonban azegyházm. megalakult volna, egyházunk magyar lelkészei közös konferentiát tartottak a presbiterián magyar lelkészekkel azon czélból, hogy ha lehetséges lenne, alkotnának egy közös testületet, a mely képviselné mind a két egyházat és biztosítaná a békés munkát. Rév. Whitmer és Rév

5. oldal.

Souders superintendens urak is meg lettek hiva ezen gyűlésre. Ezen a gyűlésen jutott tudomásunkra az, hogy a Convent fenyegetést tett, hogy a mely lelkész a következő év junius haváig nem csatlakozik a hazai egyházhoz, elveszíti otthoni minősítését, úgy hogy ha későbbi időben haza menne, nem lesz megválasztható odahaza lelkészi állomásra, és nem részesedhet a lelkészi nyugdíj intézet áldásaiban. A Convent ezen intézkedése úgy látszik egyik másik lelkészt igen lehangolta, mert ők úgy érezték, hogy ők a hazai egyház jóváhagyásával jöttek ki Amerikába, és hogy ők hü munkát végeznek Amerikában az Ur szolgálatában és a hazaiegyház javára. Az újabban jött lelkészek némelyike csak hamar alávetette magát a Convent ki vánal mainak és elhagyott bennünket. Ebben az időben jött ki másodízben Amerikába gróf Degenfeld ur és eljött a Missióhatóság gyűlésére, Irwinbe, az eredmény mindazonáltal nem változtatott a helyzeten.

Midőn az önök második képviselője, Dr. Antal Géza ur kijött, ő azonnal összeköttetésbe lépett missió- hatóságunkkal és a presbiterián egyház missióhatósá- gával. Ő bemutatta hozzánkszóló megbízó levelét és átadta a Convent üdvözletét. Ugyanakkor kérte az engedményt, hogy gyülekezeteinket meglátogathassa, hogy előadja azoknak a Convent ajánlatát, a mely kérelemnek hely adatott. Ő meg is látogatta az egyes gyülekezeteket az illetékes kerületi superintendens társaságában, és beszédet tartott a gyülekezetekhez. Egyidejűleg a mi superintendensünk is előadta az okokat, melyek kívánatossá teszik, hogy a gyülekezet a mi egyházunkban maradjon. Közvetlenül ezután a gyülekezetek egyházközségi gyűléseket tartottak, melyen elhatározták, hogy megmaradnak mi mellettünk. Antal Géza ur, mielőtt elhagyta volna Amerikát, még egyszer találkozott a missióhatóságunk kai és a presbiterián egyház missióhatóságával is, és egy alapot mutatott a közös munkálkodásra, a mely megteremtette volna a békét a magyar egyházak és lelkészek között. Ez az ajánlat kedvezően fogadtatott a két itteni egyházi hatóság által és ennek megfelelőleg a presbiterián egyház zsinata egy három tagú lelkészi bizottságot ne.vezett ki, hasonlóképen a mi egyházunk missióhatósága is kinevezett egy három tagú lelkészi bizottságot a további tanácskozások folytatására. Ez a bizottság máreddigelé is több gyűlést tartott és összébb hozta a Presbiterián és a Ref. Church lelkészeit a közös munkában. Ajánlani vagyunk bátrak Önöknek, hogy Dr. Antal Géza urnák vonatkozó javaslatait szíveskedjenek gondos és buzgó megfontolás tárgyává tenni és szintén kinevezni egy három tagú bizottságot ezen közös tanácsban való működésre.

Az Önök harmadik képviselője, Rede László ur szintén megjelent missióhatósági gyűlésünkön, mindjárt az ő Amerikába való kiérkezése után és kérte az engedményt, hogy az egyes gyülekezeteket meglátogathassa, de mivel azok már két ízben is megelőzőleg meg