Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-13 / 7. szám
fi. oldal. „Amerika Magyar Reformátusok Lapja' 7. szám. 1000 február 13. Tudakozzátok az írásokat. Yasál'liap, febr. 14. „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a mennyeknek országa.“ (Máté ev. V. rész, 10. vers.) Csodálatos ellenmondás van a fenti szavakban; vagy legalább ellenmondásnak látszik az a mai kor gyermeke előtt. Hogyan ? boldog az, a ki szenved, kérdi az, a ki előtt a szenvedés Istennek büntetése, vagy a természet csapása, de mindenképen a boldogtalanság oka. Ha bűnös vagyok, mondja, még hagy- ján, mert tudom, hogy megérdemlem a szenvedést; de hogy micsoda boldogság lehet abban, hogy az ember igazságáért szenvedjen, ■—- ezt nem értem. Nem érted, atyámfia, s nem is fogod addig megérteni, a mig nem ismered meg az evangéliumot s nem tanulod meg azt, hogy az Isten akarata az, hogy háborúságot szenvedj az igazságért, hogy ezzel az igazságnak magának szolgálj. Értsd meg, hogy ha szived tiszta, a szenvedés annak próbája, értsd meg, hogy az igazságért való szenvedésed az Isten országa terjesztésére szolgál. Ürülj azért, ha az igazságért háborúságot kell szenvedned. Hétfő, február 15. ,,A hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt önmagában.“ (Jakab levele II. rész, 17. verse.) Sokszor látunk buzgó embereket, a kik hitüket hosszas imádságokkal buzgólkodnak megmutatni; ezek nagy része csak képmutató, mert cselekedeteik nem igazolják buzgóságukat. Nem régen oltotta ki megutált életét egy gazdag ember. Életében úgy ismerték, mint a ki szavaival és cselekedeteteivel is az igaz hitii ember ritka példányát mutatta. Nem dohányzóit; nem ivott semmi szeszes italt még mértékletesen sem, mert azt mondá, hogy bűn az. Becsülték és tisztelték s mert olyan állása volt, százezreket bíztak ő reá. És egyszer ez a derék férfin öngyilkos lett; halála után pedig kiderült, hogy erkölcstelen életű és iszákos ember volt s szenvedélyeire hűtlenül elköltötte a reá bízott pénzeket. Milliókra ment a kár, mdyet okozott s a benne bízók elvesztették vagyonukat. Mit ért az ő hite, ha minden cselekedete képmutatás volt? (Ez pedig igaz történet, színhelye Philadelphia volt 1907.) Kedd, február 16. „Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményeiről.“ (Zsoltárok könyve Cili. rész, 2-ik vers.) Van-e közöttünk csak egy is, a ki nem tudná, hogy minden áldás és tökéletes ajándék Istentől száll alá mihozzánk? Van-e azért csak eg\T is, a kinek szive nem indulna hálára Iránta, a ki nem nézte és sohasem nézi a mi érdemetlenségiinket, hanem kifogyhatatlan kegyelmével testünket és lelkünket naponként táplálja? Inkább talán azt kellene kérdeznünk, hogy hányán vannak, a kik mindezeket tudják és el nem felejtkezvén az Ö jótéteményeiről, buzgó hálaadással dicsérik az Urat? Mert bizony többen vannak hálátlanok az emberek között, mint hálásak Istennek az Ő áldásaiért. Szaporítsuk a hálásak kicsiny seregét; ne feledjük el, hogy a hálátlanság még az emberek iránt is bűn. Hát az Isten, a mi jó Atyánk iránt?! Szerda, február 17. „A ki pedig nem szereti, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet“. (János I. levele, IV. rész, 8. vers.) A zsidók azt hitték, hogy a Jehova egy boszuálló Isten, a ki minden bűnt irgalmatlanul megbüntet. Azért féltek tőle s hogy méltó haragját megengeszteljék, áldozatokkal akarták megvesztegetni. A félelem pedig nem szeretet s a kik félik az Istent, nem szerethetik Őt. A zsidók azért féltek az Istentől, mert nem ismerték; az Ur Jézus tanyitvánvai szeretik az Istent, mert ismerik Őt s tudják, hogy szerető Atyja Ő minden embereknek, a ki nem gyönyörködik a bűnös félelmében és büntetésében, hanem a ki akarja, hogy mindenek megtérjenek és éljenek. Ha azért eddig tévesztett utakon, a bűn utain jártunk és rettegtük Istennek haragját: térjünk meg, megismervén, hogy Ő csupa szeretet és szeressük Őt teljes szivünkből. Csütörtök, február 18. „Minden dolgokban hálákat adjátok, mert ez az Istennek akaratja a Krisztus Jézus által ti hozzátok.“ (Pál apostolnak a Thessalonika-beliekhez küldött I. levele, V. rész, 18. verse.) Azt mondottuk előbb, hogy a hálátlanság bűn még az emberek iránt is. Hát az Isten, a mi jó Atyánk iránt ? Mi az Isten iránt való hálátlanság ? Hálátlanság az, ha Isten ajándékait nem fordítjuk jóra, hanem azzal vissza élünk. Hálátlanság azért, mikor a gazd: g zsugori, vagy mikor tékozló; hálátlanság az, ha minden munkádnak eredményét a magadénak tartod, elfeledkezvén arról, hogy a munkát, a munkára való képességet és a munka jutalmát is mind az a jó Atya adja, a kiről te gyakran elfeledkezel. „Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Ur Istennek.“ (70. dicséret.) Péntftk, február 19. „Bizony nem messze van mi tölünk, mert Ő általa élünk, mozgunk és vagyunk.“ (Cselekedetek könyve XVII. rész, 27. és 28. versei.) Bizony csak az Ur a mi megtartó Istenünk, á kinek ingyen kegyelméből adott áldásai nélkül el kellene vesznünk. Isten adott életet, Isten tartja meg életünket; Isten adja az élet örömeit s ezek között a testi életre nézve a legdrágábbat, a családi élet boldogitó örömeit; Isten vezérli sorsunkat s bölcsesége még a roszból, a szenvedésből is, melylyel megpróbált, jól hoz ki; Isten táplál lelkűnkben is az Ur Jézus evangéliuma által, hogy megtudjuk, hogy nemcsak kenyérrel él az ember s életének nemcsak testi örömeit adja, hanem adja a lélek nyugalmát a hit által e földön s az örök élet idvességét az egekben. Bizony Ő általa élünk, mozgunk és vagyunk ! Szombat, február 20. „Gvüjtsetek magatoknak kincset mennyországban, hol sem a roszda, sem a moly meg nem emészti és hol a lopok ki nem ássák, sem el nem lopják.“ (Máté evangéliuma VI. rész, 20. vers.) Ha annyi öröme van az életnek Isten áldásai által, vájjon mi hasznot szerzünk magunknak ezekből ? Az örömöket keres- sük-e, vagy ezek csak eszközök, melyek által nagyobb hasznot remélünk? Azért élünk-e, hogy minden igyekezetünk a földi örömök keresésére irányuljon, vagy valami másért ? Szomorú dolog, hogy az emberek nagy része azért gyűjti fáradságos munkával, vagy gonoszsággal a földi javakat, hogy azok által a földi élet örömeit szerezze meg. Kevesen vannak pedig, a kik földi életükben a mennyország kincseit keresik és találják meg. Melyik csoportba tartozunk mi ? Youngstown, O. Hankó M. (íjula, ref. lelktsz.
