Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-08 / 6. szám
6. szám. 1908, február 8 'Amerikai-magyai .ieformatueok j^apja 7. oldal CSÖRNYEI FERENC, a south sharoni rer. egyház fögondnoka. váltóit, és ügyelt arra, hogy egyházunk becsülete fenmaradjon és minden fizetési kötelezettségeknek elég tétessék. Az év folyamán a lelkész, fögond- nok‘ pénztárnok, gondnokok és egyes egyháztanácsosok közreműködésével legalább is 50 számadási gyűlés és tanácskozás tartatott a parachián. Egyháztanácsosaink úgy helyben, mint vidéken töltik telhetöleg igyekeztek megfelelni a beléjök helyezett hizodalomnak. Az anyagi ügyek kezelésére csupán annyit kell itt tájékozásul és összes hiveink megnyugtatásául megjegyeznünk, hogy egyházi számadásaink 2 példányban vezettetnek és pedig a főpénztára ok és a lelkész által. Az egyház minden bevétele, vagyis az adományok névszerint és mindenkiadás is hetenként vezettetik be a pénztári könyvekbe és a kifizetések minden egyes esetekben a lelkész és fögondnok által aláirt, sorszámozott utalványra, nyugta ellenében banki chekkel fizettetik ki. Ilyen módon az ellenőrzés a legtökéletesebb és egyszersmind bárminemű tévedés is ki van zárva. Az egyház pénzeit a Tomcsányi féle First National Bank of Munhall, Pa. kezeli, melynek az egyház irányában tanusitott előzékenységéért, többször igénybe vett, kisegítő készségéért hálás köszönettel tartozunk. Az anyakönyvi adatok közlésére térve most már által: kereszteltetett templomunkban 33 fi és 51 nő; confirmáltatott 2 fi és 2 leány; áttért: 2; eskettetett 45 tiszta református, 21 vegyes és 1 tiszta cath. pár. Holttetemet megáldottam (leszámítva a bányaszerencsétlenségek áldozatait), összesen 39 testvérünknek, kik az Urban elhunytak vala és pedig 27 fi és 12 nőnek Az élőkön legyen az Urnák kegyelme, a holtak emléke felett virasszon a hálás kegyelet és szeretet ! Imé, ezekben számoltam be egyházunk ősi szokása szerint homesteadi és vidéki református anyaszent^gyházunk 1907-ik évi történetéről, igyekezvén mindenben hü képét adni egyházunk helyzetének. Vajha fokozott erővel munkálkodnánk mindnyájan a jövőben is, hogy lenne a mi kedves homesteadi egyházunk nemcsak külsöké- pen hegyre épített erősség, hanem fénylene az a helyen megtelepedett gyülekezet, mint a vékára feltett evangéliumi világosság, hogy szép dicséretünk örökszép szavaival zárom jelentésemet : E gyülekezeten, mely e helyre telepedett, Könyörülj Ur Isten, bövitsd rajta kegyelmedet, Áld meg nagyjait, kicsinyjeit. Mind köz, mind tanácsos rendjeit, Töröld el a sirókjtönnyeit ! Harsányi Sándor, ref. lelkész. Az asszony átka. — Ha figyelemreméltó elbeszélést akar ön hallani — szólt a minap valaki egy Íróhoz — kössön ismeret-éget azzal az öreg emberrel, az majd elmondja önnek az élettörténetét. Azzal a szomoiu arcú öregre mutatott, aki a fák árnyékában levő pádon ült. Az iró odatelepedett az öreg mellé 8 igy szólt hozzá: — Azt mondják, hogy önnek rendkívül élettörténete van és hogy nem csinál titkot belőle. Nem lenne szives nekem elbeszélni ? A meg82ÓHitotr rápillantott az idegenre fakó kezével a lehajló lombok közt babrál- gatott, azután Deszélni kezdett. — Igen, az csakugyan különös történet. Én gyilkos és kitanult játékos vagyok, de azért ne iszonyodjék tőlem, a gyilkosság nem jószántomból történt. Tiz évvel ezelölt igen látogatott vendéglőm volt A házamban külön szoba állott a játékosok rendel kezésére, ebben a szobában nagyon sok ember megfordult Szombaton és vasárnap volt a legtöbb bevételem. Ehhez a hivatás hoz nem egy kellemetlen körülmény tartozik, azt elgondolhatja, de én úgy vélekedtem, hogy a vendéglős kénytelen mindent a maga mentére hagyni, mit tehet az arról, ha az emberek kártyáznak, habár erre épen olyan kevés szükségünk van, mint a méreg italra. Az utolsó időben megfigyeltem egy embert, aki különösen gyakran jött; rende sen eljátszottam vele egy partit. Kezdetben igen vakmerőén játszott és sok pénzt vesz tett, majd elövigyázóbb lett s később is kö zönyösnek látszott s úgy vettem észre, mintha csak azért játszanék, hogy szórakozást szerezzen magának. Hónapokig rendszeresen játszott, gyakran nyert is egy kicsit, de legtöbbször sokat vesztett Végre egy este mámoros fejjel jött oda, nyilván való volt, hogy részeg, de azért látszólag nyugodtan viselte magát. Leült, előhúzott a zsebéből egy aranytekercset, maga elé tette s igy szólt: — Ebben a kicsiny csomagban van a szerencsém, a becsületem, az életem; vagy elnyerem, vagy elvesztem ma éjszaka. Kezdjétek! Én készen vagyok ! Nehányan leültek és játszottak egy ideig, de aztán csakhamar abbahagyták és úgy figyelték a jobboldalam felöl ülő különös fiatal embert. Az tisztán nyereségre játszott, de a szerencse ellene szegődött, egyie vesztett, ha nyert is valamit, ismét elvesztette. Végre két óra leforgása alatt a legnagyobb gond és szorongás között el vesztette az utolsó darab aranyát is. össze- szoritott ajakkal, halvány arccal hanyatlott vissza székére; egy pillantást vetett reám és igy szólt: — A pénzem, a becsületem, a szeren esem mind ezen asztalon ment el és sohasem fog visszajönni. Előre megmondtam, hogy az életem függ az utolsó pénztől és úgy is van Megmondta a feleségem, hogy inkább tönkre megyek, minthogy ö az én megtérésemet megérhesse. Még mielőtt megakadályozhattuk volna, ievolvert szegzett a szivének — és a kö vetkező pillanatban halott volt Nemsokára jött a felesége, szép, halvány, feldúlt arcú asszony. Volt valami fenséges abban a nagy bánatban, ami egész lényén kifejeződött. Amint meggyőződött róla, hogy férje meg halt, azt kérdezte: — Hol van a tulajdonosa ennek az iszonju helynek? Megneveztek engem, mire ö hozzám lépett, rám mutatott ujjával s olyan hau- gon, mely még most is a fülembe cseng, igy szólt: — óh lelketlen, nyomorult kőszívű ember ! Elvette tőlem a férjemet és beleta- szitotta a romlásba, engem özvegygyé tett, gyermekeimet árvákká, gyilkos ! Isten átka legyen örökké rajta ! Éles sikoltással eszméletlenül rogyott a férje holttestére. Ez az eset engem beteggé tett, hónapo kig feküdtem ideglázban. Képzelődésemben mindig halloitam az asszony átkát. Mikor felgyógyultam elégettem a cégtáblámat, bezártam nyomorult boltomat és utazásra adtam magam, reméltem, hogy megszabadulok az özvegy átkától, de nem tudtam. Érzem, hogy mindig is rajtam rajtam marad az, érzem, hogy én vagyok annak az embernek a gyilkosa. Gazdag vagyok s megpróbáltam azt a nőt bizonyos évjáradékkal biztosítani, de nem fogadta el, minden segítséget visszautasított és kezemnnkájával igyekezett magát fenntartani De én nem tágítottam, az én kedélyemnek nyugalmat kellett találnia. Biztosítottam egy summát az ö háztartása számára, a pénzt ö az atyja kezéből kapta s azt hitte, hogy az egyenesen az atyjától való. így a gyermekek jó nevelésben részesülhettek. összes vagyonom, mely több százezer koronára rúgott, az ö tulajdona le*t, az atyja már kezelese alá is vette. Az ősz e szavakkal fejezte be borzasztó előadását: Életem legnagyobb részét, az olyan helyek látogatására szenteltem, ahol az emberek belemerülnek a játékba Felkeresem azokat a fiatal embereket, kik a pokol felé vezető utón járnak s óvom őket a veszélytől. Istennek legyen hála, némely esetben sikerül ökeí megmentenem. Nos, fiatal ember gondoljon erre a történetre s állítsa ezt tilalomfa gyanánt önmaga s a játékasztal közé. Ügyeljen, nekogy leikébe hatoljon a méreg. Mélyen arcába nyomta kalapját s odább állott. Jaj annak, aki vétkezik. Jaj annak aki azt eltűri. (Keresztyén Szövetség).
