Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-08 / 6. szám

6 «ám, 1908. február 8.

i Amerikai-mag jar Reformátusok Lapja.

5 oldal.

Egy magyar bölcsész könyve.

(Schmitt Jenő H. »Die Gnosis« cimü munkája.1)

E könyv azért érdekel minket, mert magyar ember irta és mert az egész tudományos világban a már eléggé ismert magyar filozófus e munkával tiszteletet és elismerést vívott ki a magyar észnek. Másodszor azért is érdekel minket e könyv, mert bátran és sikerrel száll síkra az istentagadók ellen és Jézus szellemét leheli mindenben.

Most »Die Gnosis« második kötetéről akarunk szólani, a mely a középkorral kezdődik, a mikor az egyház szellemi hatalma a régi római birodalom gyeplőit ragadja meg, hogy a szent gnosis uj, magasabb fokát nem annyira szellemi fegyverekkel, hanem inkább az állatiasság régi fegyvereivel elnyomja. Ez azért volt lehetséges, mert az egyházi világnézlet, a mely lelki gyanánt kívánt fellépni és uralkodni, alapjában és lényegében nem volt más, mint az állatembernek régi világnézlete. Minden társadalmi és erkölcsi bajnak okozója azon alacsony intellektuális és erkölcsi eszmény, a melyet a római egyház az Istenről tanított. Egy bosszúálló legfőbb lénynek fizikai mindenhatósága, erőszaka volt a hivatalos egyházi köröknek eszménye az Istenről.

Schmitt ezzel szemben Jézusra hivatkozik, a ki az egyes emberek egyéni bensöségébe helyezte azon isteni szent hatalmat, a mely a gonoszt a jóval, az erőszakot szelíd szeretettel győzi meg. Olympos és Sinai hegyek minden dicsősége elmerül végképpen bennem, ha szeretettel vagyok Isten és embertársam iránt.

Tekintsük meg közelebbről Schmittnek kitűnő könyvét!

*

Schmitt H. Jenő, a modern bölcsészet elsőrendű képviselője. 2 Küldetésének legfontosabb pontja a geometriai nézet, a tiszta szemlélet, mellőzve az eddig uralkodó fogalmi alakokat.

A tudományos világ elismerését és dicséretét aratta müveivel 'legalább ott, a hol szabadon állami és egyházi cenzúra nélkül vizsgálhatják és hirdethetik merész ugyan, de mindig mélységes, alapos és a dolgok természetével teljesen egyező eszméit. Az úgynevezett hivatalos egyházi felsöbb- ség, a mely az állam érdekeinek alázatos uszályhordozója, istenkáromlásnak bélyegezte Schmitt filozófiáját, az állam pedig szellemi tört forgató anarchistát látott Schmittben, t kit minden nyilvános hivataltól letiltott és üldözött. Azonban a Názáreth szelleme, a józan ész isteni világa megfelelő elégtételt ad a világhírű magyar filozófusnak.

Schmitt teljes odaadással és rajongással viseltetik Krisztus magasztos életeszménye iránt. — Krisztus által hirdetett végtelen szelídség és erö- szaknélküliség ö benne akadt egy buzgó apostolra. Schmitt a meghamisitatlan belső élettapasztalatot teszi ismeretének (gnosis) alapjává. Minden dog1 Megjelent Jenában, Eugen Diderichs kiadásában. Ara 12 márka.

•2 Mint egyszirü törvényszéki Írnok irta meg a berlini filozófiai társulat által pálya díjjal és a legnagyobb dicsérettel kitüntetett »Das Geheim- niss in der Hegelschen Dialektik« cimü munkáját. A magyar Philos. Szemlének termékeny munkatársa. 1898-ban Schmitt Jenő »Állam nélkül« cimü hetilapja a bíróság beavatkozása következtében megszűnik. Lásd dr. Serédy Lajos : »A Filozófia története.«

matikus és skeptikus korlátot, a mely ezen alap- elvekbe ütközik, habozás nélkül veti el. Az állam és állam-egyház az állatember nyers érdekeit képviseli és Krisztus magasztos szellemét keresztre feszíti. Sehmitt a meggyőződés és az igazság hatalmas fegyverével száll síkra a korrupció ellen, a mely az állam és a hivatalos egyház minden rétegét megmételyezi, a konvencionális filozófiával szembe, a mely az állam-egyház részéről annyi kedvezményben részesül, felállítva azon életelveket, a melyeket Krisztus a hegyi beszédben hangoztatott. Ennélfogva Schmitt teljesen keresztyén alapon áll, felülemelkedik az állatemberen és betekint a lélek mélységes valójába, boldogságába és eleven végtelenségébe és 1-1ki életében találja fel az Istent, mert mint Krisztus mondja: a menyek országa bennünk vagyon, a s/.ivben.

Sehmitt, a magyar filozófus, egy jövendő, harmadik, boldogabb világkorszaknak fenkölt prófétája. Látja ennek a félállatias világnak közeli hanyatlását és látja feltűnni a következő korszakot, a melyben a magasztos jóság, a szeretet fognak uralkodni az örökké élő Ész világosságában.

Ezen elvek képezik rövid tartalmát Sehmitt

H. Jenő legújabb müve záró fejezetének. A könyv »Die Gnosis« címen németül megírva monumentális munka. A tudományos körök osztatlan elismeréssel fogadtán.

E munka második kötetével Sehmitt azon szellemóriások sorába lépett, a kiket Nietzche Uebermensch-eknek . nevez. Sehmitt szerint csak Krisztus szellemében rejlik az összes életkérdések megoldása. A jelenkor két legtávolabbi ellentétét, Nietzshé-t és Tolstoi-t akarja Sehmitt összeolvasztani, hogy ezekre szellemi épületét felépítse.

Schmittnek fellépése e* irányban határozott befolyást gyakorolt magára, Tolstoira is, a ki ö benne igazi barátot (személyes), méltó munkatársat talált. Sehmitt azon szent harc szolgálatára szentelte életét, a melynek célja az Isten megismerése az ember részéről. Ezen szent harc hevében megfosztja öt a magyar állam biztos kenyerétől.

E harc kedvéért Sehmitt lemondott minden előnyről, a mely öt valamiképpen is küldetésében akadályozhatná. Ebben az istentagadó materialisz- tikus korszakban Sehmitt az Isten létének egyedüli nagy harcosa, mondja kritikájában az »Ostdeutsche rundschau.«

Valóban szellemi dynamitbomba Sehmitt jelen munkája, a melynek erejétől az állam és az állami egyházak korhadt épülete valójában megrendül. (Kritik : die Wartburg. Organder Los von Rom-Bewegung.)

*

Sehmitt a komoly történettudós alaposságával és tárgyilagosságával irta meg monumentális munkáját. Ha kifejezései itt-amo t kissé érdesek és metszők, ez csak a mellett bizonyít, • hogy tűzzel, a meggyőződés teljes erejével védi az igazságot. Elfogulatlan és az előítéletektől teljesen szabad elmével rámutat a jóra és a rosszra. Amazt dicsőíti, ezt ostorozza.

Hosszadalmas volna az egész müvet egész teljességében e helyen ismertetni, de választok belőle oly részt, a mely a bölcsészeiben járatlan olvasókat is érdekelni fogja. E résznek cime :

Az Eretnekség és az Egyház (Ketzerei und die Kirche).

E jeles résznek gondolatmenete a következő :

A sötét tizedik század a Sárkánynak, a sötétség fejedelmének diadalál látszott hirdetni. Keleten a görög orthodox egyház a máglyák lobogó lángjaiban és a vár patakjaiban fojtja el az újra ébredő gnosticismust. Nyugaton pedig Róma papi hierarchiája a germán barbárok tömegeit szerencsés kézzel járma alá hajtja és leteszi az uj római világuralom, a pápa egyeduralmának alapkövét, a mely királyokat és nemzeteket tipró alkotmányával feltétlen elismerést, engedelmességet és uralmat kiván.

(Folyt, köv.)

A beaverfallsí ev. ref. egyház tanácsa*

A múlt számban közöltük a beaverfallsí magyar református egyház történetét, ma pedig bemutatják olvasóinknak azokat a derék és buzgó férfiakat, kik ernyedetlen munkájukkal lehetővé tették, hogy e helyen is felépüljön az Urnák temploma. Isten áldása legyen továbbra is fáradozásukon.