Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-26 / 52. szám
ti. szám. 1908 deczember 26, »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 11. oldal. REGÉNY CSARNOK. Selyemrongyok» (Folytatás és vígé.) Egy gúnyos hang vágott vissza hetykén : ......Téged viselt nappal, engem viselt este ; szennyes nászruhájat — pirosra festette !....... Az volt a víg élet ! Bálról bálra jártunk. A piros dominót duhaj jókedvéről mindenki ismerte Az álarc csipkéje jól befödte arcát....... Csak kevesen tudták, hogy a ki így mulat: nappal — szívből, színből — két halottat sirat A szürkeruhás asszony mélyen, kínosan nyög feketében s izzó homlokán végig shnitva, feszült várakozással lesi a rongyok szavát....... Zavaros, alig érthető sugás-bugás volt, a mit hallott ; egy rakás szürke, fekete szennyes vonal fölváltva beszélt : betegségről nyomorról, pincelakásról. 8 ’ Aztán újból élénk színek következik : kék, zöld, sárga, piros tarka-barka selyemrongyok össze-vissza hadartak színházról,’ lóversenyekről, livrés cselédségről, kárpitos szobákról, vig lakomákról éa....... Csend !....... koppant bele az esőcsepp hidegen, A haladó tűz utolsó, halvány sugára egy kétes fehérségű sávon törik meg, aztán minden elsötétül..... A fekete semmiben egy szakadozott, rezgő szózat hangzik, elhalóán, mint egy kínos sóhajtás : .......Menyasszonyi fátyla voltam ...... Hulló hónál tisztább voltam....... Most a porban fekszem....... Egész világ lábbal tapos engem !....... * Egy ajtó vontatott csikorgása hallik. Az ágyon fekvő felnyitja a szemét, — világos reggel van. Az ajtóban tisztes, szegényesen öltözött öreg asszony köszön felé s meglepetve kérdi : — Nagysád már fel is öltözködött ? — Ügy láts'.ik, hogy le sem vetkőztem jó asszony, felelt amaz némi zavarral, fölegyenesedve, El találtam szunnyadni kissé... nem c=oda I hosszú útról jövök. — Ki készítette ezt" a gyönyörű szőnyeget ? — Én kötögettem a hosszú téli estéken. Egy szegény öreg barátném lakik a Bánátban, attól kaptam a sok szép rongyot hoz- zá tavaly, hogy meglátogattam Kgy leánya van Pesten, az elküldi neki minden évben a felesleges ócskaságait. Nagyon szép és na gyón szerencsétlen az a fiatal teremtés, az anyjától tudom a sorsát • férjhez ment egy könnyelmű, rósz emberhez, a kinek nem volt elég a tisztességes hivatala, hogy nagylábon élhessen, mindenféle vállalatba kapott, — bele is bukott. Mikor aztán a veszedelem a fe" jére szakadt, szivén lőtte magát s ott hagyta, a szegény fiatal fele' ségét özvegyül, támasz nélkül. Az anyja, igaz, kérve kérte, menjen haza, majd csak eléldegélnek a tü után valahogy, mint régén De ” azt mondja : nem megy haza nyűgnek, nagy városban könnyebb munkát találni. Aztán irta a barátném, hogy hiába küzködött sze gényke, — kevés a munka és rosszul fizet. Nem bírta a nyomor gást — az operához szerződött a karba. Gyönyörű hangjáért e gazdag, befolyásos ur pártfogója akadt. Öregur, és úgy ezereti mintha tulajdon gyermeke volna. ’ A szürkeruhás, sápadt asszony mereven, elszorult lélegze tie hallgatja szállásadója bőbeszédűségét. Csak fekete gyűrűktől köritett két nagy szeme villan fel olykor s ölében fekvő két keze marcangolja egymást. — Ismerte a leányt is, — kérdezte fojtott hangon. — Nem, nem ismertem, de megvan az arcképe. Olyan szép... s addig ké rtem, míg édes anyja nekem adott egyet — neki van tiz is I Itt tartom az imádságos könyvemben. A faliszekrényhez lépett s imakönyvet vett ki onnan. Szürke volt az is a viseléstől. Egy fényképet keresett ki a könyv lapja közül. Merész öltözetű, kihívó tekintetű, de tagadhatatlanul szép, fiatal nö arcképe volt. Félrecsapott nagy Rembrand-kalapja alól szabadon omlott a göndör szőke fru-fru, csaknem a vastagon festett szemöldökig. A szép szája mosolygott, azzal a mümosolygással, a milyen a kirakatok babáinak viaszajkán meredez s a mely épp oly távol áll az igazi mosolytól, mint a művirág a réten fakadó virágtól. — Ugye szép ? —mutatta fel a naiv jó asszony büszkélkedve. — Nagyon szép....... sóhajtott mélyen a jövevény és elfordította fejét....... tekintete egy kisded tükörlapra esett, futólag megnézte képe mását. Aztán újból sóhajtott, ezúttal megkönnyebbülve : egy vonás sincs a régiből.......hála Isten 1 Azt a két könycseppet, mely valahogy szemébe lopódzott, tit kon, sebten letörülte, aztán az öreghez fordult: — A lakbért, a mit előre küldtem egy negyedre, —• tartsa meg jó asszonyom.......én pedig......... én — elmegyek. — Szent Isten ! Hát nincs nálunk megelégedve nagysád ? — Szóljon, mit és hogy kíván ? Hisz én a legnagyobb készséggel teszek bármit, a hogy parancsolja. A szürkeruhás csöndesen ingatta fejét. — Minden jó és szép, de én....... megyek, — Akkor, b pénzt......csak nem tartom meg — ingyen ! — Nem lesz az ingyen :— magammal viszem ezt a szőnyeget. Hogy elégessem ! — nehogy az a szegény bánáti öreg egy éjét töltsön itt és meghallja azt, a mit a rongyok beszélnek.__ ÖJ is egyedül van....... ő is megértené, s ha megérti és meg nem örül bele, megtagadja, elátkozza egyetlen jó leányát....... Hát — Isten vele 1... ne mondja meg neki, hogy milyen lakója volt egy éjszakára.......feledjen el 1...... De egyet ne feledjen : Égessen el minden rongyot ! Mindent tudnak a rongyok és mindent kifecsegnek. Tűzbe a rongygyal !....... És elment. Úgy a mint jött ; nem sokkal fáradtabban, megtörtebben. A bámuló öreg még máig sem tudja, ki ?....... és hová ?....... és miért ?....... De a bánátbeli szegény asszony gyászruhában jár azóta. Tudomásul. A kővetkező év, 1909 január elsejétől kezdve az „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja'* szerkesztősége és kiadóhivatala is Youngstown-ban, O. lesz. Kérem az érdekelteket, hogy a lapnak szánt czikkeket és híreket, úgyszintén az előfietési pénzeket is ily czimre küldjék: Rév. JULIUS M. HANKO P. O. Box 245. Youngstown, O. Gyors és megbízható bankház. Alapittatott 1885-ben. Közjegyzői iroda Meghatalmazások s mindennemű közjegyző okiratokat szakértelemmel kiállítunk. K 011- zulátusi hitelesítéseket beszerzünk. . . Tanácscsal ingyen szolgálunk.
