Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-26 / 52. szám

6. oldal,

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

52. szám. 1908 deczember 2é.

Fertály Józsi esete.

— Irta : KOVÁCS ENDRE. —

E

zt a naiv kis történetet már régen őrizgetem szivemben ; rósz, kedvetlen napokon eszembe jut, mint valami vigasztalás, ha az utcán rongyos, éhező gyermekeket látok dideregve járni a nagy, fényesen világított házak között. Szeretném olykor megállítani egyiket-másikat s elmondani neki a Fertály Józsi esetét.

A Fertály Józsi apja korhely s igy természetesen szegény kovács mester volt. A két tulajdonság együtt jár. A szegénység és korhelység tette, hogy sokat szeretett Fertály mester beszélni. — Persze, mindig csak a szegénységről beszélt; miután C3ak egyszerű és tanulatlan iparos volt, tudományos d rigókról nem vitatkozhatott. De ha olykor a korcsmában, a hol félrecsiprit kalappal jelent meg az urak között, — mír megunta a hallgatást és a szesz egy kis bátorságot adott neki,öklével az asztalra csapott és oda kiáltott: Én is vagyok olyan ur, mint más !

Ekkor újra nagyot hallgatott Az urak persze nem ügyeltek a részeges kovácsra, a ki ismét az asztalra csapott ;

— Urak ! hát ki a legény a csárdában ? !.......

Majd ismét:

— Én is jártam Patakon iskolába I

A sok asztalcsapkodásnak az lett a következménye, hogy Fertály kovács mester uramat szépségesen kivezették. De az mindegy volt.

Fertály uram a malomszögben bizonyos tekintélyre tett szert s peres ügyekben sokszor kérték ki tanácsát. Fertály mester ilyenkor letette a kalapácsot s egész nap is szívesen osztogatta volna tanácsait.

A sorsnak különös szeszélyei vannak. E korhely és szegény embernek h)t gyermeket adott. De milyen gyermekek voltak azok ! Hét vármegyében sem lehetett oly szép gyermekeket találni, mint a Fertály mester gyermekei voltak. Szöszke, kék, vagy fekete szemű fiuk és leányok mind. Akármelyik gazdag ur, de még egy király is megirigyelte volna, ha látta volna őket. Mintha angyalok költöztek volna a szurtos kovácsmester házába. Bájos, szelíd és jó gyermekek voltak, a kik a szegénységben és a rósz szülei példán nem romlottak el, mert jónak születtek.

A Fertály gyermekek csupa kis koldusok voltak, kiket azért mindenki szeretett. Ha delet harangoztak, összefogództak a gyermekek és mentek a városba ebédet keresni. Egy-egy jószivü öreg

asszony dél felé már csak úgy leste a Fertály-gyermekeket.......A

gazdag, gyermektelen Szitáryné, ha a Fertály-gyermekeket látta, úgy sirt, majd a szive szakadt meg. Az öreg Diósi, egy nyugalmazott biró, mindig azt hajtogatta, hogy Fertály mestert be lehetne c ukatni a gyermekei miatt....... Ebéd után a kis koldusok megrakodva tartottak hazafelé a város különféle részeiből, mint a méhecskék. Fertály letette a kalapácsot és kezdte kérdezgetni őket, hol jártak s kinél mit kaptak?

— Hm ! — mondta — Szitárynénál libapecsenye volt 1 Ilyenek ezek a gazdagok, mindent magukba tömnek.

— Vereb Péterék pulykát sütöttek. Ördög bújjék beléjük, _

küldhették volna egy kis pulyka pecsenyét !

— Bukovaynak pedig mondjátok meg, hogyha nem küld nekem az ünnepekre egy nagy üveg bort, hát akkor többet nem engedem meg, hogy hozzájuk menjetek ebédre.

A Fertály-gyermekek nevezetességei voltak a városnak, de mégis talán a legszebb volt köztük Józsi. Fertály Józsi öt éves kis emberke volt. Ha talán egy királyi bölcsőben született volna, ő lett volna a világ legszebb, legjobb és legbájosabb gyermeke. De miután csak kis koldus volt s az apja nagy cipőiben járt, a vállain, derekán az édes an) ja nagy téli kendője volt, a fején pedig valami ütött-kopott nagy báránybör sipka volt. Ha láttátok volna Fertály Józsit fitos orrocskájával, ragyogó fekete szemeivel az apja ci.

pöiben tipegni a város utcáin, bizonyára mindnyájatokban felmelegedett volna a szív.

Fertály Józsi nem volt ám valami pajkos gyermek, sőt olyan komoly volt, mint egy vén ember. Mosolyogni, kacagni nem láttam soha ; mindig komolyan viselkedett. A csörgő szánok után nem szaladt, hógolyóval nem dobálózott, [a jégre sem ment csúszkálni. Józsi, az öt éves komoly ember, szívesen elnézte az utca- gyerköcök játékait, mintha azt mondta volna : örülök, hogy jó

kedvetek van, de nekem dolgom van.......S ezzel két tenyerébe

huhukoli s a mint csak lehetett a nagy cipőkben, sietve ment dolgai után : kéregetni. A kéregetése sem olyan volt, mint más koldusoké. Józsi nem állott meg a házak ajtajába, — talán szégyenkezett, talán félt a kutyáktól, — szép csendesen megállóit az ablak alatt, hátát szépen a falhoz illesztve, merően nézett a ragyogó fehérségű hóba. Ugyan kinek ne esett volna meg rajta a szive, látván a kis koldust nyugodtan, bizalommal várakozni az utcai ablakok alatt.

Néha már félig megdermedt kint a hidegben, a mikor észrevették a jó meleg szobából a jó emberek,

..... Legtöbbször persze

a gyermekek vették észre, a kik mindent meglátnak.

— Itt van Fertály Józsi ! — szaladtak be mamájukhoz a jó meleg szobák lakói.

Be is hívták aztán hamarosan Józsit.

A kis koldus fiú félve, csendesen jött be és nyugodt pillantásokkal nézegetett a nálánál boldogabb kicsinyekre, a kik körülállták, megcsodálták rajta a nagy kendöt s cipőket, rongyos sipkája pedig kézröl-kézre járt. Szegény Józsi érezte, hogy rendkivüli- nek tartják, ezért tartotta magát nagy büszkén úgy, mint a kit talán irigyelnek. Magasan felnyúló, hegyes sipkájára különösen büszke volt

.......

Fertály Józsi egyszer beteg lett.

A nagy cipőket Pali, a testvére vitte el sétálni ; a báránybör sipkában Pista kevélykedett, a nagy kendöt pedig az apjok vitte el a záloghálba ; igy osztoztak meg a Józsi ruházatán. Józsi egy karos hosszú faládán feküdt s alig szűnő, fuldokló köhögés kínozta.

Ne mondjátok, hogy rosszak az emberek ! — Másnap a városban sokan megkérdezték : Hol van Fertály Józsi ? A gyermekek, a kik déltájban az ablakoknál szokták lesni a hegyes sipkáju törpét, anyjuknak elszomorodva panaszkodtak, hogy Józsi nem jött. A gazdag Szitáryné estefelé felkereste házi orvosát és elküldte Fertály kovács mesterhez, hogy gyógyítsa meg a kis Józsi gyermeket, ha beteg.

Az orvos másuap reggel megjelent Fertályéknál. Síje, a kis suszter, szalasztotta is mindjárt az inasát Fertályékhoz :

— Eredj, nézd meg, talán meggyűlt a pálinka Fertályban ! — Mikor meghallotta, hogy csak a kis Józsi fiú beteg, elégedetten húzta kétfelé nagy bajuszát, inasának pedig egy feje búbjára nyomott barackkal hálálta meg fáradtságát.

Csak Józsi beteg !..........

Nem kis baj lett ebből. Az öreg orvos csóválgatta a fejét a beteg mellett s gorombán mordult rá Fertály mesterre, mikor az tu- dákosan tapogatta a beteg gyermek fejét, eme szavakkal : Jó koponya ez, doktor ur, kemény koponya !

Az orvosi látogatás után piros cédulát ragasztottak a ház ajtajára.

Déltájban a Fertály-gyermekek elindultak szokott Útjukra kéregetni. A városháza közelében egy mihaszna rendőr bácsira bukkantak, a ki abban a pillanatban haza zavarta őket. Fertály mester persze felfortyant és torka szakadtáig lármázott. Az egész környék összec ödült a nagy patáliára.

Nagy tüzesen a mellét verte Fertály mester e szavakkal;