Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-05 / 49. szám

4. oldal.

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

49. szám 1908 deczember $.

»

V

((

<<

üfc=

Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S.

FELELŐS SZERKESZTŐ':

HANKÓ M. GYULA,

youngstowni ref. Rlcész.

TÁRS-SZERKESZTŐ:

HARSÁNYI P. ISTVÁN,

bridgeporti ref. lelkész.

KIADÓHIVATAL:

52—54 Bates Street. Pittsburg, Pa.

Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

editors:

Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE:

52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: S3 (15K.) Subscription rates: One year $2; Half year: SI. Foreign countries: One year: S3.00. Half year: SI.50.

Az ,,Amerikai Magyar Sajtó-Egyesület*’ tagja.

,,Member of the American Hungarian Press Association.**

Átírat*

^gre valahára megjött a hazai egyház atirata, a melyre mar négy év óta vártak az amerikai reformátusok. Megjött, de nincs köszönet benne ; mert a bölcs konvent ma is csak a régi nótát fújja, ha ma finomabban is, mint előbb. A válasz mais csak az, a mi eddig volt, hogy az amerikai magyar reformátusok között egységes egyházi munkát csak a hazai egyház végezhet. ügy látszik, hogy ebbe az »egységes« szóba, értve alatta az egységei szervezetet és egységes vezetést, mely egyben a felülről való rendelkezés, (hogy ne mondjam, zsarnoki uralom) lehetőségét is megengedi, a konvent nagyon beleszeretett. Miért? Megfelel rá-az a ha ai jó szokás, mely szerint a felsőbbségnek csak a parancsolás,- az alávetetteknek pedig a szolgai engedelmeskedés a kötelessége. Megfelel rá a konventi elnökségnek az az óhaja, mely az Amerikába menekült magyar reformátusokat is a hazai jó szokások szerint s hazulról egységesen akarja kormányozni.

Azt mondja az átirat, hogy ide egységeseszervezett és egységes vezetés kdl, mert a bajoknak a forrása abban van, hogy ez nincs meg. Pedig békesség és áldásos munka csak úgy lehet itt, ha meg leez ez az egység. Ezt az egységes szervezetet és egységes vezetést csak a hazai egyház létesítheti, mert, a mint az átirat mondja az anlerikai magyar reformátusok annak a hazai ref. egyháznak gyermekei, mely 2 millió 600 ezer hívövei egyike Európa legnagyobb kálviuista egyházainak s a mely egyház közel 400 éves történeti múltra tekinthet vissza. Meg van tehát a hazai egyháznak erkölcsi ereje, de e mellett a szükséges anyagi eszközökkel is rendelkezik, hogy a kivánt egységes szervezettel és egységes vezetéssel boldogítsa itt élő testvéreit, az amerikai magyar reformátusokat. “

Igaz, a papíron 2 millió 600 ezer református magyar lélek szerepel otthon, a kiket a külső törvény testileg a ref. egyházhoz köt. Ebből a nagy számból felnőtt a legjobb esetően sincs több, mint a mennyi az amerikai presbyteriánusok száma, 1 millió 300 ezer. Vájjon az egységes szervezet és egységes vezetés boldogságának birtokában milyen eredményeket mutat fel a tazai ref. egyház és ezzel szemben milyen eredményekkel dicsekedhetne az egységes vezetés és egységes szervezet nélkül boldogtalan presbyteriá- nus egyház ? A ki ismeri az ide vonatkozó számokat, megadhatja a kérdésre a választ.

De kérdem, nincs egységes szervezet és egységes vezetés a római katholikus egyházban ? És mégis mit látunk?

Látjuk azt, a mit a konvent az amerikai magyarok között is szeretne meghonosítani, egy, vagy egynéhány embernek uralkodását, a nagy többségnek akarat nélkül való szolgai engedelmességét. Azt hisszük, hogy a protestánsoknak immár igen is sok táborba való szakadása éppen a legjobb ellenszere úgy a papi, mint a világi fők egyeduralomra való jutásának; azt hisszük, hogy az egységes szervezet és vezetés hiánya a függetlenségnek, a szabad fejlődésnek útját, nyitotta meg.

Nem kívánunk mi szabadosságot, sőt annak, ha közöttünk burjánzik is fel, ellenségei vagyunk; de ellenségei vagyunk annak az egységes szervezetnek és egységes vezetésnek is, a mely alatt otthon sem értenek egyebet, mint azt, a mit a bábjátékos tud bemutatni a legszebben, mikor a szereplő bábokat zsineg utján kezével egyedül igazgatja. Nem vagyunk mi ellenségei az egységnek, csupán csak azt gondoljuk, hogy egyedül a bölcseséggel párosult szeretet az. mely belső egységet biztosíthat; a külső egységet még ha olyan szép is az, mely szolgai engedelmességet, megalázkodást, vagy képmutató farizeuaságot eredményezett mindig és mindenütt — nem kívánjuk, nem fogadjuk el még a hazai egyház nagymél- tóságu konventjétől sem.

Itt Amerikában azt látjuk, hogy' egy város különböző hittani alapon álló és egymástól sokban elütő egyház-kormányzati formával biró protestáns egyházak lelkészei is tudnak egységesen munkálkodni, mert a bölcseszég és szeretet minden héten összegyűjti őket, hogy az egy célra való törekvésben egymást tanítsák és támogassák. Itt, Amerikában azt látjuk, hogy még a legmagasabb egyházi hatóságok is inkább tanácsadói szerepet töltenek be, nem pedig parancsolnak, hogy annak nyomában szolgai engedelmesség következzék. Ezekből már mi is tanultunk valamit s a mit tanultunk, azt jónak és követésre méltónak találjuk.

A minket önzetlenül segélyező egyházaktól azt is megtanultuk Amerikában, hogy nem az egyházhoz tartozók száma, hanem, — ha kevesen vannak is, azoknak belső ereje és munkájoknak tényleges eredményei azok, a melyek az egyháznak erkölcsi erejét teszik. Nem a fényes múlt, nem az ősök hithflsége, melyekre a magyar úgy szeret hivatkozni, hanem a hasonló, vagy még szebb jelen és hithü utódok buzgósága az alapja egy boldogabb jövendőnek. Mi azért azzal itt nem hivalkodunk, hogy milyen régi és milyen fényes a magyar kálvinizmus, azt sem emlegetjük, hogy hány nagy ö^ünk örökítette meg nevét a történelemben, hanem, amerikai testvéreinket követve, arra igyekezünk, hogy az amerikai magyar reformátusokat őseik méltó utódaivá nevelhessük sben- nök és általuk tiszteltessük a magyart s becsültessük meg a magyar kálvinizmust.

Erre pedig, azt gondoljuk, nem az egységes szervezet és egységes vezeté-i, hanem a bölcseség és szeretet egysége s a mi az eredményes munkának éltető feltétele, a függetlenség által érhe'jük el. Tudnunk kell ugyanis, hogy Amerikában vagyunk, a hol az otthon úgy lenézett tudatlan »paraszt« is öntudatára jutott emberi méltóságának s mi nekünk felette, testvérünk felett, nem uralkodnunk kell, hanem öt, a mi testvérünket a bölcseség és szeretet egysége által magunkhoz és az egyházhoz kapcsolnunk. Ezt a célt pedig nem a konvent egységes szervezete és egységes vezetés mellett és alatt, hanem a minket segélyező egyházak támogatásával és a függetlenségben érjük közelebb.

;iY*