Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-28 / 48. szám
48. szám. 1908 november 28. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 7. oldeL A legbecsületesebb ember. 1 jf 1 agyarom/,ágon a felvidék egyik nagy községében é't két | I ( ember, egyiket Sz. J., a másikat N. P.-nek hívták, a ^ 1 V_^ lehető legjobb barátságban éltek. Sz J. nagyon jómódú ember voll, — vö t neki egy elég jól virágzó üzlete ; N. P. állítólag nagyon becsületes, de szegény ember volt, bármihez kezdett, semmi sem sikerült neki. ellenkezőleg Sz. J. bármihez kezdett, reménységén felül sikerült neki minden. Ezen két jó barát, a házasság következtében, nemcsak jó barátok voltak, de rokonságba is keveredtek. Ez időtől kezdve Sz. J. jómódú embert nagyon bántotta nagyon jó barátja s most már rokona szegénysége, elhatározta tehát, hogy segít a baján, ha N. P. megfogadja a tanácsát. Egy téli estén beállit Sz. J. N. P. lakására s beszélgetésbe elegyedtek ; beszélgetés közben N. P. azt mondja barátjának, hogy nehéz az élet, nagynehezen lehet a szegény embernek valamire menni. Jómódú barátja s rokona egy ideig hallgatta panaszkodását s egyszer megszólal s azt mondja : ked es rokon, téged a községben mindenki a legbecsületesebb embernek tart s én is annak tartalak, azonban ez a mai világban nem iokat ér, a túlságos becsületességből megélni nem leh t, én sem vagyok tolvaj, de azért ha annyira becsületes lettem volna, mint te vagy, ma bizony talán ott sem lennék, a hol te vagy. Kedves rokon, adok én neked egy jó tanácsot, ha meghallgatod, később áldani fogsz ér'e. Tudod, a mint már előbb is említettem, te túlságos becsületes ember vagy, te soha nem csaltál még meg senkit, azt én nem mondom, hogy örökre légy csaló, de addig az ideig, mig megveted vagyo- nodnak az alapját, nem árt, ha egy néhány embert becsapsz is, ha kissé zöld ágra vergödöl, ismét lehetsz a régi ember, én mint régi jó barátod s most már íokonod is, ha beleegyezel, megtanitlak téged egy kis e'evenségre, vagy ne vedd rossz néven, ha úgy mondom, megtanitlak csalni. A szegény, de nagyon becsületes ember jómódú rokonának tanácsát visszautasította, úgymond, inkább vesszen ő ölökre szegény embernek, de becsületességét sárba nem tapossa. A sok beszélgetés irtán N. P. azért mégis kiváncsi volt, hogy rokona hogyan akarja őt a csalásra megtanítani, megkérdezte tőle, hogy mi volna hát az a jó tanács? A jó barát s rokon kész volt a tanításra s elkezdte a magyarázatot. — Nézd kedves barátom, te eljösz holnap hozzám, kérsz tőlem száz f< rintot kölcsön, azt fogod monda1 i, hogy üz'etbe akarsz kezdeni, én, tudván azt. hogy >e a legbecsületesebb ember vagy a községben, szive-en adok neked ; egy hét mul a elmegy* k kérni tőled, te gorombán kiutasítasz, hogy le nekem nem tartozol, te en tőlem sohasem kértél pénzt s mivel téged a legbecsü etesebb embernek tart mindenki, ezt megtehibd többekkel s rövid idő múlva vagyonra teszesz szert ; megjegyzem, hogy nekem vissza adod a száz forintot s ha kérdezi majd tőlem valaki, hogy kértél-e tőlem kölcsön, azt fogom mondani, hogy igen s pontosan meg is feleltél kötelességednek. N. P. ezen tanácsot végig hallgatta s azt felelte, hogy ő erre még most nem vállalkozik, de lehet, hogy meg gondolja a dolgot. Egy hét múlva N. P. beállított jómódú rokonához s azt mondja neki, kedves rokon, légy szives kölcsönözzél nekem kétszáz forintot, egy hónap múlva köszönettel visszaadom s a kamatot is szívesen megfizetem rá. A jómódú rokon minden gondolkozás nélkül kinyitja a pénzfiókot s kivesz belőle kétszáz forintot s oda adja szegény, de be* csületes rokonának. N. P, köszönettel zsebre tette. Eltelt a hónap s a kitűzött időre a szívesen kölcsönző rol o beállított a szegény becsületes rokonhoz s kéri tőle a kölcsönadott összeget, az adós, a mint meg lett tanítva, hallani sem akart a kölcsönzött összegről, hanem gorombán elutasította rokonát, az eltávozott, másnap elment ismét a kétszáz forintjáért s örömmel mondotta becsületes rokonának, hogy nagyon ügyesen tette, ne búsuljon, ha másokkal is igy fog tenni, rövid időn jobbra fog fordulni sorsa, most pedig adja vissza pénzét. A szegény rokon, a mint tegnap kiutasította jómódú rokonát, ma éppen ezt tette vele, sőt még megfenyegette, hogyha még egyszer követelni fog tőle valamit, bepereli zsarolásért. A jómódú rokon zúgolódva eltávozott s azt Ígérte, bogy ha mégegyszeri kérésre vissza nem adja pénzét, bepereli. El is ment hozzá többször, de pénzét vissza nem kapta, hanem mindig gorombán kiutasittatott. A jómódú s szívest n kölcsönző rokont elhagyta türelme s szegény, de becsületes rokonát beperelte. A tárgyalást a biróság kitűzte, meg lett idézve mindkettő a kihallgatásra. A szegény méltatlankodott, hogy ö nem jelenik meg a tárgyaláson, történjék bármi vele, mert neki nincs még annyi tisztességes ruhája sem, a mibe ott megjelenne. Sz. J. nagyon kívánta, hogy N. P. a tárgyaláson megjelenjék, meg akart róla győződni hogy ott megtagadja-e követelését, tehát felajánlotta neki, hogy mig a tárgyalásra bemennek, ad neki kölcsön egy tisztességes öltözet ruhát; N. P. azt el is fogadta. így bemenvén mindketten a biróság elébe, a biró kihallgatja a hitelezőt s kérdést intéz az adóshoz, hogy elismeri-e a tartozását ? A szegény becsületes rokon azt mondja a bírónak, hogy nem ismeri el, mivel a hitelező nem tiszta gondolkozásu ember, ha azt mondanám neki, hogy ez a ruha, a mi rajiam van, az övé, arra is azt mondaná, hogy : igenis az. A jószivü hitelezőt elhagyván türelme, gondolkozás nélkül oda mondja, hogy természetesen az övé, kölcsön adta rokonának, mivel nem volt neki miben a tárgyaláson megjenni. A biró előtt hihetetlen volt a dolog, mivel úgy gondolkozott, hogy kétszáz forint kölcsönözése után nem adhatott neki még egy öltözet ruhát is kölcsön, felperest elutasította keresetével s azzal bocsátotta el, hogyha még egyszer jogtalan követeléssel áll elő, szigorúan megbünteti, mint zsarolót A két jó barát s rokon, s most már ellenség eltávozott, a jószivü kölcsönző s csalni tanító rokon nagyon termézsetesen mindent mondott szegény rokonára, csak jót nem, de a becsületes szegény rokon azért még sem akarta megcsalni jóitevöjét, még a tárgyalás napjának estéjén a kölcsön adott kétszáz forintot s a ruhát vissza vitte jómódú rokonának s-azon valóban jó tanácsot a-dta neki, hogy ne tanítson ö ezután senkit csalni, ha jó tanácsot nem adhat, rosszat ne adjon senkinek. A jómódú rokon megörülvén a visszakapott pénznek, nyakába borult szegény rokonának s elér- zékenyülve mondta neki, hogy nemcsak a legbecsületesebb, de a legokosabb is te vagy az egész községben. K. }. Felhívás. Most miután az idők némileg javultak, szíveskedjenek olvasóink a lapért járó dijakat beküldeni. Az újabb postai törvények szerint csak azoknak küldhetünk lapot, akik azért mégis fizetnek. Potya olvasók számára lap nem küldhető. Minden pénz, czim- változás e czimre küldendő: „SENTINEL“ 52—54 Bates Street, Pittsburg, Pa,
