Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-07 / 45. szám

•_ r- ...I,..,, ! •*-tt mi -rtTÄS« .?■&

6. oldal- o ..................... »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 45. szám 1908 november T.

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, november 8. »Busulására vagyon az ő atyjának a bolond fiú és az ö szülőjének keserűségére.« (Féld. XVII. 25.)

Nagyon sok gyermek van, aki az ö szülőivel szemben hálá- datlan, meg nem gondolja azt, hogy Isten után mindent szüleinek köszönhet. A gyermekek születésüktől fogva már nagyon sok gondot okoznak szüleiknek. Kicsi koruktól milyen féltve őrzik őket, 'hogy valami bajok ne essék, egy-egy kis változás a gyermekeknél, a legnagyobb kétségbeesésbe ejti a szülőket. Sok gyermek azon leírhatatlan szülei szeretetet azzal hálálja meg nagy korában, hogy szüleire nem hallgatva, a jó szülei tanácsot be nem véve, megy a maga által kiválasztott rósz utón. Az ilyen rósz utón haladó gyermekek aztán ha szülei jóra intik azokkal szemben kíméletlenek, pedig nagyon sok példa van az életben, hogy a szülőket nem tisztelő gyermekeket elöbb-utóbb utói éri Isten méltó büntetése. Mindenki ismeri Dávid király fiának, Absolonnak a történetét. Ez a hálátlan fin apja ellen tört, megirigyelvén apjának királyságát, dé mégis lakói érte. A jó szülei szív még a gonosz gyermek halála után is busulásnak adja magát.

Gyermekek soha sem feledjétek el a tiz parancsolatot, de különösen az ötödiket mindig eszetekben tartsátok.

Hétfő, november 9. »Ne legyetek restek, hanem kővetői azoknak, kik a hitnek és békesség tűrésnek általa örökösök az ígéretekben.« (Pál zsidókhoz irt lev. 6. 12.)

Ha meggondoljuk e szent leczke szavait ezen szavak arra intenek bennünket, hogy ne legyünk restek, hanem éberek s elevenek minden munkánk véghezvitelében. Ezen leczke szavai ugyan bennünket, nem egészen a minden napi munkának az idejében való véghez vitelére serkentenek, hanem arra. hogy ne legyünk restek Isten imádásában, vagyis az imádkozásban. Hányán vannak olyanok, akik minden munkál elvégeznek napról-napra s munkájoknak nincs meg a kívánt haszna, mert nem jut eszökbe a jó Isten segítségül hivása, mielőtt munkájokhoz hozzá fognának, egy áldásért esdeklő imát felbocsátani a jó Istenhez. Az ilyen emberek restek az imádkozásban s ez- knek nincs meg a hitök, békességtürésök, zúgolódnak Isten ellen, később még testi nmnkájokat is elhanyagolják. Ne feledjük azért ej soha akkor, amikor annak ideje vagyon a jó Istenhez szívből imádkozni, mert az imádság az, arai megtartja bennünk a hitet s békességtürést és ha ez meg lesz bennünk a a mi jutalmunk bőséges lesz a menyekben.

Kedd, november 10. »Az Urban bízom, hogy-hogy mondjátok tehát az én lelkemnek: Fuss a ti hegyetekre mint a madár.« (Zsoltárok k- H- !•)

Minden dolognak megvan a kívánt eredménye, ha azt Istenben vetett bizalommal hajtjuk végre. Nincs, nem volt s nem lesz olyan einbér a földön, aki az Istenben bízott, vagy bizni fog, hogy megcsalatkozott.,yi(?lilg, vagy csalatkozna.

Sokszor próbára tesz bennünket az Hr, anyagi javainkban kárt szenvedünk, kínos betegséget kell szenvedni vagy magunknak, vagy hozzánk tartozó szerelmeseinknek. Kibe bízunk, högjb' anyagi kárunk helyre lesz pótolva, hogy a kínos gyötrő fájdalmak el lesznek rólunk véve. nem a jó Istenben ? Gondoljunk' csak a kegyes Jóbra, mennyi sok próbára tette az Ur, de azért mégsem vesztette el Istenben vetett bizalmát, bízott benne, mert tudta, hogy Ö benne bizva megcsalatkozni nem lehet.

Bizzunk tehát a jó Istenben mindnyájan, akkor semmi baj, semmi kár, vagy szenvedés nem fog érni soha bennünket. Az Az Istenben vetett bizalom megőriz minket a ránk jöhető veszedelmektől.

Szerda, november 11. »Néktek mondom hallgatóknak: Szeressétek a ti ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal a kik titeket gyűlölnek.« (Lukács ev. 6. 27.)

Édes Idvezitönk mondotta ezen szivet, lelket nemesítő szavakat, melyet az evangélista iró megiiva hagyott az embereknek, hogy ezt igazán tartsa meg mindenki; sajnos azonban, ez a legtöbb ember által nincs megtartva. Hányán vannak az emberek között, a kik még nem csak hogy ellenségeiket nem szeretik, hanem azokat a felebarátaikat, akiket jól tudják, hogy nem ellenségeik, még sem szeretik, nemcsak az őket gyűlölőkkel nem lesznek jót, de még az ö hozzájok ragaszkodókhoz is, ha azok bajba esnek idegeneknek mutatják magukat, sőt örülnek azoknak szerencsét- ségén. Az ilyen ember első sorban ellensége önönmagának, az ilyen ember gyűlöli önönmagát, azért néz mást is ellenségének. Gondoljunk csak édes Idvezitönke a Jézus Krisztusra, aki midőn ellenségei által keresztre feszitetett s még ott is gúnyolták őt, igy imádkozott értők; »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nekik, mert nem tudják, hogy mit cselek esznek.«

Legyünk tehát minden embertársunkkal jól, ne nézzünk senkit ellenségnek, szeressünk mindenkit, tegyünk jól mindenkivel, akkor szeretni fogjuk ellenségeinket is, jót teszünk azokkal is, akik minket gyűlölnek.

Csütörtök, november 12. »A Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus; és a mely élelet most élek a testben, az Isten fiában való hit által élem, ki szeretett engemet s adta ö magát én érettem. (Galatiai levél 2. 20.)

Ezen apostoli intést mindazok elmondhatják magukról, akik az Idvezitö Jézus Krisztust igazán elismerik Isten fiának, elismerik, hogy ö igazán szent és bűn nélküli való volt, hogy ő az emberiség boldogságáért szenvedte a kínos kereszt halált, ez által elvette a világnak bűnét. Mindazok, a kik a Jézus Krisztust Isten fiának ismerik, magukat is bátran tarthatják Isten fiainak és igy a Jézus Krisztus testvéreinek. Mindazok készek Idvezitőjükkel meghalni, mert elhiszik, hogy oda fognak jutni halálok után, a hová Ö jutott a mennyeknek országába. Ezen hit megtart mindenkit, még a halálban is élni fog a Jézus Krisztusban vetett hit által.

Bánjuk meg elkövetett bűneinket, hogy ne mi éljünk magunkba, hanem éljen mi bennünk a Krisztus s szeressük őt, a mint ő szeretett minket, ez által Istennek igaz gyermekei, Jézusnak testvérei leszünk, mind életünkben, mind halálunkban.

Péntek, november 13. »Előjővén az is, aki két talentumot vett vala, monda- Uram két talentumot adtál vala nékem, imekét talentumot nyertem azokon.

Es monda néki az ö ura: Jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.« (Máté 25 r. 22, 23 v.)

Nagyon sokan vannak, a kik az Istentől.nyert javakkal nincsenek megelégedve, hanem mindig többet kivánnak, meg nem gondolják azt, hogy jólehet méj rzokra is érdemetlenek, mivel azt sem tudják megbecsülni. Az ilyen emberek zúgolódnak s Istent okozzák, hogy miért nincs mindenkinek egyformán, meg nem gondolják azt, hogy az Isten mindenkinek egyforma mértékkel mér, mindenkinek egyformán megkellene becsülni a nyert ja rakat, agokat kvnyelmüen nem elszórni, hanem igyekezijj megszujJürjtajjj,