Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-31 / 44. szám

44. szám. 1908 október 31. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 11 . oldal. sszonyok is. A szépségnek meg van a maga képe, vagy a múlt­ban vagy a jövőben. Tovább nem beszéltem, de reggelre kelve nagyon beteg vol • tam, annyira, hogy nem tudtam fel kelni az ágyból s az órákat nyugtalan hánykódással töltöttem el nem annyira a tesii, mint a lelki fájdalom miatt. A szállodában volt egy orvos s Lucio, ki az én személyes kényelmemre olyan sokat adott, egyszerre elhivatta. Az orvos megtapogatta üteremet s nagy fejesóválgatások között kijelentette, hogy azonnal el kell hagynom Egyiptomot. Ezt a ki­jelentést el nem titkolható örömmel fogadtam. Egetett a vágy, hogy a régi isteneknek ezt a földjét minél előbb elhagyjam. Rimanez is kész volt arra, hogy a doktor rendelete betöltessék s azonnal intézkedett arra nézve, hogy vissza térjünk Kairóba s onnan Alexandriába. Rövid idő múlva a »Láng« fedélzetén voltunk s útra keltünk, a mint én gondoltam, Francziaország vagy Anglia fele. Nem állapítottunk meg egy határozott irányt, mert a czélunk az volt, hogy a Riviera körül fogunk hajókázni. Vagy tiz nap telt el, mire egészségem kezdett helyre állani. Egy estve, egy napi kellemes hajózás után, csaknem boldog­nak érezve magamat, vonultam vissza kabinomba. Elmém nyu­godt volt, Lució iránt való bizalmam is vissza tért. Pénzügyi álla­potaimat nagy megelégedéssel tekintettem át s arra gondoltam, hogy Clare Mavist feleségül veszem. Megesküdtem magamban arra, hogy más nem lesz a feleségem. Nem láttam e tervem előtt semmi akadályt. Ilyen gondolatok között aludtam el. Ejfél tájon felébredtem s kabinom veres fénynyel volt betelve. Először azt gondoltam, hogy a hajó ég, — s Sibylt láttam magam előtt állani, — megkínzott testtel, félig mezítelen. Mintha beszélt volna, de ajkáról egyetlen szó se hangzott. Elvesztettem eszméletemet, mert mikor felébredtem, dél felé járt az idő... s ezután minden este láttam őt lángban élni s majdnem megőrültem a félelemtől. Szen­vedésem leirhatlan volt, de Luciónak semmit se szóltam, mert azt hittem, hogy úgy is figyel engem. Hiába vettem be altató port, mindig felébredtem egy bizonyos órában s mindig láttam elhunyt feleségemet csalódással a szemeiben s ki nem mondott figyelmeztetéssel az ajkán. De még ez nem volt minden. Egy napfényes napnak nyugodt délutánján egyedül mentem be a szalonba s meglepetve láttam ott régi barátomat, Carrington Jánost. Az ,asztal mellett ült és számol). Gondosan átnézte papír­jait, arca rémitö halvány volt, de egyébként olyan hasonló volt, hogy nevén szólítottam, mire ö feltekintett, majd mosolyogva fel­kelt s eltűnt. Minden izemben reszketve gondoltam át, hogy itt még egy másik kép is fogja rémíteni az én napjaimat s leülve, kez­dettem összeszedni egész lelki erőmet. Semmi kétségem nem volt abban, hogy beteg vagyok. Ezek a látomások az agybetegségnek a jelei. Elhatároztam, hogy erős leszek, mig Angliába nem érünk s ott a legjobb orvosokkal fogom m igám megvizsgáltatni s velők gyógy illatom magamat. — Luciónak nemszólok erről,mert ö csak mosolyogna efelett; én pedig gyűlölném öt. — Lehetséges-e, hogy valaha meggyülöljem öt? Bizonyára nem. Ez éjszakán kint aludtam a fedélzetem egy hinta-ágyban. Remélem, hogy a friss levegőn nem fogom látni a látomásokat. Szenvedéseim azonban még nagyobbak lettek. A szokott időben felébredtem s nemcsak Sibylt Iá'tam, hanem azt a három fekete alakot is, kik Londonban a Lynton gr. f öngyilkosságának az est- véjén megjelentek volt előttem. Ugyanazok voltak s az ajkokról ez a szó hangzott: »nyomorúság,« Mint a temetés harangzúgása hang­zott keresztül a tengeren. Sibyl a szenvedésektől eltorzult arczczal mosolygott. . . Isten! Tovább nem tűrhettem; kiléptem a hinta­ágyból s a hajó karzatához futottam s átakartam ugrani, a hűvös hullámokban keresni enyhületet, szabadulást. De nem messze tőlem ott állott Amiéi s az kérdezte: »Segíthetek valamit Uram! ?« — Reá tekintettem s aztán kaczagni kezdettem. — Segithetsz-e ? Nem, nem. Nyugalmat akarok s nem tudok aludni, A levegő kénnel van tele, — csillagok sugára éget. Le­megyek a kabinba s ott egyedül leszek. Újra kacagni kezdettem. A kabin ajtaját bezártam. Elövettem a pisztoly tartóit. Egyet kivettem abból s megtöltöttem’ Szivém gyorsan dobogott....... A padlóra néztem....... Egy csatanása a ravasznak, — szóltam ma­gamhoz — s mindenek vége....... Békében fogok pihenni, érzéket­lenül, semmi fájdalmat nem érezve ....... Aludni fogok....... Felemeltem a pisztolyt jobb halántékomhoz, mikor a kabin ajtaja megnyílt s azon Lució nézett be. — Engedelmet kérek.. Fogalmain se volt arról, hogy el vagy foglalva... Ha ezt tudom, egy világért meg nem zavartalak volna. Mosolygott s én a pisztolyt az asztalra téve válaszoltam. — Te mondod ezt, — mikor engem igy látsz, te a kiről azt hittem, hogy barátom ? Rám nézett... szeme tűzben égett. — Azt gondoltad, hogy barátod vagyok. — Borzalmas mosoly lepte el ajkát, — nem én ellenséged vagyok. Halálos csend következett. Tekintetében volt valami túl világi. Remegtem s a hideg rázott. A pisztolyt gépiesen vissza tettem a tartóba, s láttam, hogy az alakja mint növekedik meg s úgy ter­jed, mint a viharfelhőknek az árnyéka. A vérem szinte megfagyott s eszméletlenül terültem el a padlón. (Folytatása következik.) Felhivás. Most miután az idők némileg javultak, szíveskedjenek olva­sóink a lapért járó dijakat beküldeni. Az újabb postai törvények szerint csak azoknak küldhetünk lapot, akik azért mégis fizetnek. Potya olvasók számára lap nem küldhető. Minden pénz, czim- változás e czimre küldendő: „SENTINEL“ 52—54 Bates Street, Pittsburg, Pa. — HORGANA PAIN EXPELLER ! Van-e, a ki nem ismeri ? Nincs, mert hülésben már mindenki szenvedett s igy szüksége is volt erre a kitűnő házi szerre. Kapható mindenütt. Kis üveg 25 cent. Nagy üveg 50 cent. Bélyegáruló gép. Washingtonban most próbálják ki a bélyeg­árulógépeket. Van egy gép, a mely egyúttal azt is jelzi, hogy a bedsbott pénz jó-e? Snapp, Illinois állambeli kongresszusi kép­viselőnek nem tetszetitek ezek a gépek. Be akarta hát bizonyítani, hogy ez a gép sem ér egy hajítófát sem, s hogy a kincstárt belehet csapni. Odament hát a próbaidő alatt állandó felügyelet alatt levő gépek egyikéhez és egy csomó mindenféle hamis pénzt hajigáit be a gépbe és várta a bélyegeket. A bélyegek helyett azonban elöbujt egy rendőr és galléran fogva a képviselő urat bekísérte. Hiába til­takozott Snapp, hiába hivatkozott mentelmi jogára, csak kihall­gatás után bocsátották szabadon. Ismerve a képviselőnek az auto­mata gépek elenszenvéi, nem emelnek ellene vádat. BOTI JOZSkF ES Fii 422 tel Sir. Itapii Pl Gyors és megbízható bankház. Alapittatott 1885-ben. Közjegyzői iroda Meghatalmazások s mindennemű közjegyző okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Kon zulátusi hitelesítéseket beszerzőnk. Tanácscsal ingyen szolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents