Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-03 / 40. szám
»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« dicsért egység, a forma kényszeritett, kiszámított egysége, mely ezerféle egyenetlenséget és sok vitát rejt magában s egyenetlenséget és vitát szül az államokban és népek között. Ez az igazság, szabadság és élet árán való egyetértés. A pápaság lemondott Jézus szeretetéröl; nem Jézus erejét épül fel. Elfelejti Krisztus személyét; tagadja Krisztus szellemét. Avagy hol parancsolta az Ur, hogy egyházának egységes felfogása, egységes joga és emberi feje legyen ? Hol mondta azt, hogy különös egyházi tanokat képezzenek s állítsanak elő, mást, mint szent igéjét ? Hol jelezte, hogy a keresztyénségnek égy istenitiszteleti formája, egy egvházi nyelve, egy theologiája, egy külső papi rendje legyen? Hol ismert el más erőt, mint az ö lelkét és szeretetét ? Hol ismert el más, egyetértésre és békére vezető utat, mint a szent életet és meghalást, az ö életét és halálát, az ö igéjét és munkáját? Ö maga saját személyén alapította meg országát és gyülekezetét önmagában s ügyében való bizodal- mon építette fel. Félre azért minden katolikus és katolizáló eszményekkel, reményekkel és törekvésekkel, a külső egyházi dicsőség és egy>ég minden gondolatával. Mindaz emberi munka és emberi bölcsesség s földi, világi eszközökre számit. Egyedül az Úrhoz, az ö leikéhez, az ő erejéhez és az ö szeretetéhez ! Egy test és egy lélek, egy Ur, egy hit, egy keresztség, egy Isten és Atya, ez elég, nagyon is elég a keresztyénség igazi egységéhez. A hol ez ismertető jelek megvannak, ott szent keresztyénség van. A hol hiányzanak, ott minden egyetértés és egység nem keresztyéni. Még ha oly különbözők is a mi viszonyaink és szükségleteink, tapasztalataink és nézeteink; uralkodjon bár a sokféleség és szabadság jogban, tanban, meggyőződésben, nyelvben, szokásban és papirendbem hinnünk kell a keresztyénség lélekben való egy ségében és remélnünk kell ilyen egységet, a mikor bensöleg egyek Itszünk minden külső közönbösség daczára. Vagy hogy alapigénk szavaival éljünk: a mi keresztyéni reménységünk és törekvésünk, a mi eszményünk és egységünk abban áll, hogy egymás között egy értelemmel legyünk a Krisztus Jézusban, azaz, hogy az ö szelleme uralkodjék a gyülekezetben. És két bizonyiíékot filz hozzá az apostol, hogy »Egyenlő képen, egy szájjal dicsőítsük az istent, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyját« és hogy ha egymás ai találkozunk, egymást felvegyük, »miképen a Krisztus is felvett minket az Isién diOaö- r cégére,« A hol közös, örvendetes dicséretére gyűlnek össze Istennek, hálát adva, imádkozva Isten sztnt szine elölt, a hol barátságosan, szolgálatra kész, türelmes szeretetben, Jézus Krisztus szeretettben találkoznak az emberek, jó érzület.el vannak egymás iránt s egymást segilik; ott minden különbözőség közönyös, ott van a szent keresztyénség. Ott testvéri közösséghez nyújtanak egymásnak kezet, olt felülemelkednek a nemzetiség, magas állás, nem, párt, egyházi irányzat, személyes vélemény korlá ain. Ott van h.tegység, szellemi egyetértés; és Istennek emez adón anyáért imádkozzunk, azt óhajijuk, megvalósulását re.i éljük, ír. De dolgozzunk és munkálkodjunk is azért. Itt pedig végre meg kell tanulnunk, hogy egyházpolitikával, embeii okos.-ággsl és számítással nem m°gyünk előre. Az igazság elhallgatása, a küzdelem megakadályozása, henye béke és fonák kiegyezktdés, gyöngéd kimélet és mindkét részről való sántikáláp, az ellentétek egyházpolitikai elpalástolása és közvetítése által lehet ugyan pillanatnyi eredményeket elérni, de tényleg ez az ut nem megegyezésre és egyetértésre, hanem a mocsárba .s tévútra vezet. A kik az egyetértés érdekében olyan formulákat gyúrnak, a melyek mögött - mindegyik ellentétes véleményét rej i el, sem az igazságnak, sem ^ a.békének pem tesz szolgálatot. így bizony jobb, az ellentéteket ^tisztán és :élesen feltüntetni, ha ugyan egyre mindig- gondolunk a T.^pzös.alapra is. Nem szükséges, hogy külsőleg álljunk a pártok bifcöleg. .Ehhez «erű szükséges különös müytszi 7: oldal. esiköz, hanem egy egyszerű keresztyéni kötelességteljesités, mely oly nehéz és mégis oly könnyű mindenkire nézve. Az apostol e rövid, egyszerű szabályban tárja fel elöltünk a titkot, azért mín- denikiink az ö felebarátjának kedveskedjék, annak javára, azaz épületire (v. 2) azaz a mi cselekvésünk mindenkor olyan legyen, hogy felebarátunknak, tehát ellenségünknek is javára és a jó ügynek hasznára legyen. Ez azonban sem a szabad meggyőződést, sem az önállói'szabad Ítéletet nem zárja ki. Nem kell lemondanunk saját meggyözödé- sünkrö1, de azt meg kell vizsgálnunk, s meg kell tisztitanunk. Gáncsolhatjuk a mi gáncsolandó, de a jó és szeretet szellemében építenünk, javítanunk kell. Nyilt szó gyakran nem csupán; derekabb, hanem jobb is, mint a kényelmes hallgatás S minden nyilt kérdés és vád, bármily éles legyen is, szemben megmondva, keresztyénibb, mint a rágalmazás, cselvetés és elitélés hát megett. A ki pedig arra van hivatva, hogy Ítéljen és beszéljen, akár mint a keresztyén gyülekezet tisztviselője, vagy egyházi gyülekezetek tagja, akár mint az egyházi tudomány képvistlöje, annak alkalmas időben beszélnie kell, meg ba oly sz:goru is szava a feunálló állapotokra nézve; nyíltan s becsületesen kell harczolnia. Az Isten és felebarátaink iránti szeretet nem csupán panaszkodni, szomorkodni, 8Z‘tivednt és kérni tanít meg minket, hanem, ha szükséges, dorgálni, gáncsolni, haragudni és tiszta, igazi fegyverekkel küzdeni. Jobb, ha mi magunk valljuk be, igazgatjuk s szüntetjük meg sérel- münket, semhogy ellenségeink elítéljenek s kigunyoljanak bennünket. C-ak azt kell megjegyezni, hogy ez nem önbíráskodásból :és hiúságból történik, hanem a szent ügyért, szeretetböl, Isten országa érdekében, nem csupán saját tudásunk, hanem lelkiismeretűnk miatt. . ,H Felebarátunknak kedveskedni, annak javára azaz épületire, azaz legelőször ne a saját igazunk és javunk után kérdezősködjünk, hanem kötelességünk után; ne csak a mások hibáit lássuk, hanem szükségleteiket, viszonyaikat, erényeiket és előnyeiket is ismerjük el nyillan. Először ne a saját igazunkat keressük, hanem szí ressük az embereket; őket ne csak ócsároljuk, hanem nyerjük meg; csak álljunk ellenök, hogy bensöleg győzzük le őket, Igazságos szeretettel mindenek előtt tanuljuk meg, őket megérteni és a küzdelemben közöljük velők a lehető legjobbat, a miyel nendel- ktzünk. így vette észre Idvezitönk az egyetértést, a szabadsággal és igazzá gal egyetemben, a békét a küzdelem hevében s indokolta ellenségeivel és tanítványaival, a hatalmasokkal és a tömeggel, a pártokkal és egyesekkel szemben. így gondoskodott Pál is az egységről, nem az által, hogy meggyőződését elfojtá, hanem hogy azt a szer, tét teljes erejével érvényesítette. Felebarátunk javára^ annak épületire, ez volt czélja, mikor a galicziabelieket élesen megtámadta, a korinthusiakat megfeddte, a thessáloniiabelieknek utasításokat adott a szigorú fegyelemre, mikor még Péter apostolt, is An ioohiában az összegyűlt keresztyén gyülekezet előtt szemtöl- szembc képmutatónak nevezte. Mindezeket olyan szinben tette; hogy felebarátjának jivát, a jó ügyet akarta elömozd tani. (Folytatása következik.) Értesítés. Tisztelettel értesítem az »Amerikai Magyar Ref. Egyesület« tagjait, hogy a Konvenczió South Hetiden, Ilid. október 14-én, reggel 8 órakor veszi kezdetét, előző napon: 13-ikán, a V< zértestület tartja félévi gyűlését. Ezúton felhívom mindazon osztályokat, akik 30 rendes fizető taggal bírnak, hogy képviselőiket mennél előbb válasszák meg, azok neveit és megbízó leveleiket a jegyzői hivatalba legkésőbb szeptember hó 2ö-ikéig okvetlenül beküldeni sziv'eskedje- nek. A kisebb osztályok összeállva (kettő-három), a; zéróit,■ a mennyi tagja van, küldhetnek egy k épviselőt.; - r Kelt Cleveland, 0. 11)08 szeptember hó 1-én. Az tígyesület elnökének megbízásából. ; , Tisztelettel: : Tapp István, vezértestületi jegyző,
