Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-26 / 39. szám

39. szám. 1908 szeptember 26.

'Amerikai Magyar Reformátusok lapja.«

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, szeptember 27. »A bor csufolóvá tészen és a részegítő ital háborgóvá és valaki abban gyönyörködik, nem lészen bölcs « (Példabesz. XX. I.)

Nincs nagyobb átka az emberiségnek, mint a mértékletlenség, mert a mértéktelen ember szenvedélyének rabja s ezért a társadalom terhe.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy ép elmével biró ember miként lehet rabja az italnak és soha sem értettem meg, hogy miért teszi tönkre a részeges egészségét, vagyonát s egész életének boldogságát.

Sok szór intettem hallgatóimat, hogy mértékletesek legyenek és sokszor hallottam a megjegyzéseket, hogy ital nélkül nem lehet el a munkás ember. Am jó, éljen a borral, a ki akar, csak arra vigyázzon, hogy meg ne igya eszét is, hogy ezzel tönkre tegye egész életét,

A mértékletlenség sok bűnnek ágya; a börtönök, kórházak és elmegyógyintézetek szegény élő h flottjai figyelmeztetnek mindnyájunkat: legyünk mértékletesek az italban.

Hétfő, szept. 28. »Jobb adni masniik, hogy nem venni.« (Cseleked. XX. 35.)

A keresztyén vallás a szeretet vallása s ha mi keresztyéneknek mondjuk magunkat, a szerete cselekedeteivel bizonyítsuk azt be.

Ha az éhezőnek egy darab kenyeret, a mezit -lennek egy kevés ruhát adunk jó szívvel, keresztyéni jó cselekedetet végeztünk De ; ohase azért adjunk, hogy az emberek dicsérjenek, adjunk azért, mert lelkünk parancsolja, hogy jót tegyünk. Ha csak az emberek dicséretéért cselekszünk valamit, abban elvettük értéktelen jutalmunkat; ha szivünk szózata dicsér meg, értékes ajándékot szereztünk, mert a másnak szerzett öröm kétszeres lesz szivünkben.

Jó kedvvel és készséggel adjuk meg adományainkat Isten országa terjesztésére, azanyaszentegyház ineger silésére is és sohase várjunk más jutalmat, mint azt az örömet, mely önként fakad a sz vböl, ha mással jót tett.

Inkább adjunk, mint kérjünk.

Kedd, szeptembtr 29. »Ti vagytok a földnek szavai« (Máté ev. V. 13.)

Jól tudjuk mindnyájan, hogy testünk szervezete só nélkül egészségben fenn nem tartható s ha a só elfogyna, Lete^ség-és halál következnék ránk azután bizonyosan Jól tudjuk, hogy a só a romlandó anyagokat megőrzi a romlástól s hogy a tenger vizének sós volta ezért is igen nagy áldása Istennek.

Jézus Krisztus az ő tanítványairól azt mondja, »ti vagytok a föld savai,« azaz ti nektek kelt az emberi éget az erkölcsi romlástól megóvni. A tanítványok a rájok bízottakban hűek valának, a romló világnak prédikálták az Ur Jézus evangéliumát, hogy azzal a pusztulástól azt megóvják.

5. oldal.

Mi is az Ur Jézus tanítványai vagyunk, tehát nekünk is a föld savainak kell lennünk. És pedig nemcsak a papoknak, kik prédikálnak, hanem minden keresztyénnek hivatása, hogy a Jézus tudományával először magát, azután embertársait a bűn rothasztó erejétől megóvja.

Jut-e eszetekbe, atyámfiai, hogy mindnyájatoknak a föld savainak kell lennetek ? S ha igen, mit cselekedtek, hogy azok legyetek ? Az Ur Jézust kövessétek!

S z érd a, szeptember 30, »Ez a nap, melyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen.« (Zsolt. CXVIII:24.)

Bár Istennek minden napja egyenlő és minden napján életünknek kibes/élhetetlen nagy az Isten kegyelme mihozzánk, különösen azokban a najiokban kell lelkünk javával foglalkoznunk, melyek külsöképen is arra figyelmeztetnek. Ilyen napok a munka után való szünetnek napjai, a vasárnapok.

Örökös, életünk minden napján tartó munkával életünket röviditnök meg; szükségünk van tehát a pihenésre. De vájjon azt értjiik-e a pihenés alatt, hogy aludjunk, vagy, nem dolgozván testünk, multozással rontjuk pihenésre vágyó testünket? És ha pihen a mi testünk, nem jut-e eszünkbe, hogy, a miről a nehéz munka idejében elfeledkeztünk, lelkünk is megkívánja a maga táplálékát.

A hetedik napon, a pihenésnek napján, lelkünk táplálékát keressük egyedül, hogy a mit a testi munka és annak jutalma, az arany, nem adhat meg, megtaláljuk lelkünk nyugalmát, életünk boldogságát.

Csütörtök, október 1. »Az időtől fogva sokan az ö tanítványai közül hátra állanának és azután nem járnak vala ö vele. (János ev. VI; 66.)

Úgy van az mai napság is, mint vala azelőtt; ma is sokan hátra állanak a Jézus tanítványai közül és nem követik Öt, ki mindnyájunk számára az élet, a boldogság útja. És vájjon miért nem járnak sokan Ö utánna ? Talán szenvedést és nyomorúságot hoz ma valakire a Jézus követése, vagy nem találja meg a mai ember a Jézusnál az ö boldogságát ?

Szenvednünk ma is kell, de nem a Jézusért, hanem a mi bűneinkért; nyomorúságot ma is látunk, de magunk keiestak azt, mert a boldogságot nem a Jé/.us nyomdokain, hanem szenvedélyeink utján kutattuk.

Oh, testvéreim, ne álljunk hátr i a Jézustól, hanem álljunk melléje, ne járjunk a mi magunk akaratán, hanem járjunk Ö vele, hogy amit másutt hiába keresünk, az Ö vezetése mellett bizton megtaláljuk a földi élet boldogságát és az örök üdvösséget is egykoron.

Péntek, október 2. »Az Ur az én utamat annyira begátolta, hogy által nem mehetek és az én ösvényimre setétséget vetett,« (Jób XIX; 8.)

Nincs a földön ember, aki az élet szenvedéseit kikerülhetné s ki elmondhatná, hogy életében sohasem szén ve let és semmi szomorúság nem érte öt. Ebbe tehát, mint megváltozhatatlanba, bele kell mindnj ájunkuak nyügodnunk. Az c.-ak a fontos, hogy miként tekintjük szenvedése két & hogyan l.oulozzuk annak t rh't, Legtöbbet szenvedünk bűneink miatt. Ilyenkor ne zúgolódjunk Isten és a világ ellen, hanem ismerjük be, hogy a szenvedésekre rászolgáltunk. A szenvedés pedig tisztítson meg bűneinkből.

Szenvedünk gyakorta, hogy mm értjük annak okát. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy Isten gyakran megpróbál — és nyugodjunk meg Isten akaratán azzal a reménységgel, hogy aki megsebesített, meg is gyógyít az.

Jóbnak példája, ki nem veszítette el Istenbe vetett hitét, lelkesítsen és adjon erőt a békeséges tűrésre. Ne fe'edjük el, hogy egys .er minden szenvedés megszűnik; munkálkodjunk azon, hogy az örök élet idvességét nyerjük el akkor.

Szombat, október 3. »Imé az engedelmesség jobb az áldozatnál, jobb az ö szavának megtagadása, mint a kosoknak kövéri.« (I. Sámuel XV: 22-^