Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-19 / 38. szám
6. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 08. szám. 19Ö8 szeptember 19. Tudakozzátok az írásokat. V asárnap, szeptember 20. »Es eszébe vévé Dávid, hogy megerősítette volna öt az Ur az Tzráelen való királyságban és hogy felmagosztalta volna az ő biro lalmát az ö népén, az Izraelen.« (2 Sámuel V:12 ) Sokan, ha jó dolguk van, hamar elfeledkeznek barátaikról s még hamarabb az Istenről, a kinek pedig mindenüket köszönhetik. Hálátlanság ez s bizony megérdemelné az ilyen, hogy az Isten keményen sújtsa. Imé, Dávid, ki egyszerű sorsból, Isten segedelme által Izrael királya lett, eszébe vévé, hogy az Isten segedelme által lett azzá. Isten jóságát dicséri, Istennek ad hálát örökszép zsoltáraiban. Gyakorta énekeljük Dávid zsoltárait, de sokszor elfeledkezünk Dávid példájáról s mi is hálátlanok vagyunk, ha jól megyen dolgunk. Azért jö, hogy néha szenvednünk kell, legalább a szenvedés észre térit és Istenhez vezet. Hétfő, szept. 21. »Jertek ti magatok a pusztába és nyugodjatok meg egy kevéssé.« (Márk VII:31.) Annyi ki értés vesz körül az életben s olyan kevés ember tud a kisértésekkel megküzdeni, hogy sokszor azt kell gondolnunk,hely es volna magunkat az emberek társaságából kiszakítani s igy a kisértések elöl elmenekülni. Voltak is hajdan, az első keresztyének között, sőt később is, a középkorban, a kik a kisértésekkel teli világot megvetették, kimentek a pusztába s ott, készülni akarván az örök életre, bűnös testüket sanyargatták és napjaikat folytonos imádkozásban töltötték. Igv jött létre a tunya szerzetesség, mely utóbb a bűnnek fészke lett. Mi nem tartjuk helyesnek azA, hogy ha valaki a világtól elszakítva magát, testének sanyargatásával keresi üdvösségét. Mi azt gondoljuk, hogy amiképen az arany a tűzben tisztul meg, a mi életünk is a kisértéssel és bűnnel való harczban nemesedhetik igazán. Ne vonjuk el magunkat a világtól, hanem éljünk benne, javítsuk meg és alakítsuk át azt Isten országává. Azért tehát először magunk térjünk meg, győzve a bűnön és kisértésen, hogy másokat is megtéríthessünk s munkálhassuk Isten országa eljövetelét. K e d d, szeptember 22. »Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped ellen, hanem sz resd felebarátodat, mint magadat,« (3 Mózes XIX:18.) Egyik nagy bűne az embernek, hogy a vett sértés' einem igen tudja- feledni, sőt kamatostól kívánja visszaadni felebarátának, ki megbántotta. Ez pedig nem illik a keresztyénhez. kiben a szeretetnek kell uralkodó indulatnak lenni."Az Ur jézus példát adott a keresztyéni megbocsátásra, mikor a keresztfán is ellenségeiért imádkozott s nekünk, kik az Ö tanítványainak tartjuk magunkat, azonképpen kell cselekednünk. Ha tehát megbántott valaki, bocsáss meg néki; miképen kérhetnéd bűneid bocsánatát az Istentől, ha te felebarátod ellen haragot táplálsz a te szivedben ? Ne vigy ajándékot se Isten oltárára addig, mig felebarátoddal meg nem békültél és siess, ne menjen le a nap a te haragoddal, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. A ki az ö ellenségeinek szive.-en megbocsát, sőt azzal jót tesz, nem kisebbíti magát, hanem az ö ellenségét megszégyeníti, gyakran megtéríti s igaz örömöket szerez ő magának. Szerda, szeptember 23. »Nem hogy alkalmatosok volnánk mi magunkról valaminek gondolására, hanem hogy alkalmatosok vagyunk, Istentől vagyon. « (2 Kor, III. 5.) Ismét azt az igazságot hirdetik e szavak, melyekről annyiszor szólottunk, hogy egyedül Isten által vagyunk, a mik vagyunk. Isten adott életet, Isten gondviselése nevelt, Isten kegyelme ad egészséget, boldog családi életet és adja az életnek minden örömét, testünknek-lelkünknek táplálékát és élvezeteit. Hát mi mit adunk mindezekért Istennek ? Nem kíván Ö tölünk magának semmit, hiszen nem szűkölködik Ö semmi nélkül. Azaz, hogy a legdrágábbat kívánja Isten, mert a mi szivünket kéri. És kívánja a mi magunk javáért boldogságvnkért. Adjuk át hát Neki a mi szivünket, azaz szivünk tiszta érzéseivel ragaszkodjunk Ö hozzá és az 0 parancsolataihoz, melyeket szeretettel adott nekünk az Ur Jézus által, hogy azokat követvén, boldogságot találjunk e földön s örök idvességet az egekben. Csütörtök, szeptember 24. »Jóllehet a lélek kész, de a test erötelen.« (Máté ev. XXVI. 41.) Elhatároztuk, hogy magunkat Isten törvényeinek követésére és igyekezzünk arra, hogy hívek legyünk elhatározásunkhoz. Mégis sokszor elfeledkezünk magunknak tett ígéreteinkről s bár tudjuk, hogy a bűn a mi boldogságunkat fenyegeti, gyakran engedünk a kisértésnek és elesünk. Igen, mert testünk szenvedélyei előtt erötelenek vagyunk. Az ember, mig húsból és vérből van alkotva, nem vonhatja ki magát teste kívánságai alól. Nem is azt mondja nekünk a mi szent könyvünk, hogy ne adjuk meg a testnek, a mi a testé, mert büntetlenül ezt senki sem is tehetné; hanem arra figyelmeztet, hogy ne legyünk testünk rabjai. Azt jelentik e szavak, hogy mértékletesen éljünk az élet örömeinek élvezetében és hogy minden örömeink tiszták és az erkölcs törvényei szerint valók legyenek. Ha ezt igazán megtartjuk, testünk erőtlenségét legyőzzük, a kisértések erejét megkissebbitjük s igy igaz boldogságunkat munkáljuk. P é n t e k, szeptember 25. »Ha valaki akar engem követni, tagadja meg magát és minden napon vegye fel az ö keresztjét és kövessen engem. (Lukács ev. IX. 23.) Ha igaz boldogságunkat kívánjuk munkálni, az Ur Jézus Krisztust kövessük, tehát ne a magunk akaratán járjunk, hanem, magunkat megtagadva, az Isten akaratán. Lehet, hogy nehéz lesz ez utunk, lehet, hogy a szenvedések keresztjét is kell hordoznunk; de jusson eszünkbe, hogy csak ez az ut vezet a Jézus nyomdokain s az Istenhez. Lehet, hogy ezúton haladva, nem lesz életünknek annyi öröme, mint lenne a bűn utján; de bizonyos, hogy csak ezen az utón találjukpneg meg lelkünk nyugodt béke.-égét, életünjc boldogság és idvességünket. Azért ha boldogságunkat kívánjuk munkálni, az Ur .Jézust kövessük. Hallgassuk az ö evangéliumát, tartsuk meg parancsolatait és egyedül Istennek szolgáljunk, hogy szolgáljuk a magunk javát. Balgatag emberek! Miért jártok a magatok akaratán, miért teszitek magatokat boldogtalanokká ? Az Ur Jézus követése titeket is boldoggá t nne! Szombat, szeptember 26. »Nincsen ö benne gyökere, hanem csak ideig való és ha háborúság vagy nyo., oruság következik az igéért, azonnal megbotránkozik.« (Máté ev. XIII. 21.) Olyan az ember szive, mint a szántóföld, melybe a magvető hinti a jó magot. Némely mag esik köves helyre, némely mag jó fölbbe; a köves helyen a jó mag is elpusztul, a jó földben a jó mag bőségesen terem. Az Ur Jézus a magvető, ki az emberek szivébe önti a jó magot, az Ö evangé iumát; de némely ember szive olyan mint a köves hely, a jó mag abban, ha megfogant is, nem (1 sokáig, mert ha háborúság, vagy nyomorúság következik rá az igéért, elpusztul szivében az evangélium ereje Csak kevés ember szive jó föld, hogy megfogamjon, megerősödjön és jó gyümölcsöket, életének boldogságát, teremjen benne az Ur Jézus evangéliuma. A szántóvetö miveli a földet, javítja a kevésbé jót, hogy jó termese legyen; mi véljük mi is a mi szivünket, hogy az Ur Jézus evangéliuma a mi szivünkben is jó földre találjon. Hankó M. Gyula.
