Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
SS. szám. 1908 augusztus Iá. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 11. oldal. REGENY CSARNOK. C7 =======— o A sátán szomorúsága (68-dik folytatás.) Egy nap — a mely mély nyomokat hagyott a lelkemben s életemnek a forduló pontját képezi — egy nő által írott regényt olvastam. Előbb nehezen értettem meg, de másodszori olvasásra izgatottan vettem észre azokat az ocsmányságokat, a melyeket tartalmazott s olyan utálattal töltött el, hogy mérgemben a földhöz vágtam a könyvet. És ime ezt a könyvet az összes jobb újságok megdicsérték. Erkölcstelen jeleneteiről azt mondották, hogy meglepőek, — s oly sok dicséretet h lmoztak rá, hogy elhatároztam, hogy újra elolvasom s miután az akkori idők irodalmi bírálója is buzdított, meg tettem, s lassan-lassan az utálat befészkelte magát agyamba és ott meg is maradt. Elkezdtem erről gondolkozni és néha-néha még örömem is telt benne. Más könyveket is olvastam ettől a szerzőtől s az efnjta regény iránt mind mélyebb lett bennem az érdeklődés Életemnek e forduló pontján véletlenül e, vagy a sors által intézve, egy ismerősöm, — Swinburnek — két három kötetét hozta hozzám. A költészet iránt érdeklődtem, s azt a művészet legmagasabb fokának tartottam s ez ideig nem ismervén ennek az Írónak a munkáit, a könyvet buzgón forgattam át s vártam, hogy majd élvezni fogom azt a legmagasabb örömet és gyönyörűséget, a melyre a halandókat csak egy költő hangolhatja. Szeretném kimagyarázni,--ha tudnám,—azt a hatást, a melyet ez a szatirikus költő gyakorolt reám, mert úgy hiszem, hogy sok asszony van, a kire rosszabb hatást gyakorolt mint valami halálos méreg s roncsolóbb hatású volt, mint Zolának, vagy más ilyen franczia Írónak bármelyik munkája. Először gyorsan olvastam át ezeket a költeményeket s csak a rithmus és a rímek össze csengése gyönyörködtetett s nem sok gondot fordítottam a versek tartalmára, .— de most, mint mikor a villán lás megfosztja a fát leveleitől, — érzékeim egyszerre tudtára ébrednek annak az érzékiségnek, a melyet a mesteri nyelv, a zengő-bongó rímek fednek el, — s egy szempillantásig megálltam olvasásomban, lezártam szemeimet, össze rázkódtam s nagy szívfájdalmat éreztem.. Lehet-e az emberi természet olyan rósz, elhanyagolt, minőnek ez az ember festette ? Van-e Isten, vagy csak bujaság van? Vannak-e olyan emberek és nők, kiknek szenvedélye alacsonyabb, romlottabb, minta vadállatoké? Elmerültem gondolataimba és álmodtam s újra elmerültem egyik-másik műbe, a mely az elmélkedésnek erre az alacsony fokára szállított alá. Együtt támadtam Swinburnevid az Isten ellen s újra és újra elolvastam a »Kereszt előtt« czimü versét, a melyet már csaknem könyvnélkül tudtam s úgy vissza c-engett az agyamba, mint azok a versek, a melyeket gyermekkorunkban tanultunk s agvamat úgy felizgatta a Jézus ellen, mintha egy hitetlen zsidó lettem volna. Most már tulajdonképen semmi közöm hozzá, mikor remény és hit nélkül szándékozom elmerülni az örök sötétségbe és csendességbe, de azokért, kik a vallásban vigasztalást találnak, ezekért kérdem, hogy történhetik meg az, hogy olyan kár- hozatos müvek, mint ez a »Kereszt «lőtt« czimü is, forgalomba kerülhetnek a nélkül, hogy az irodalmi bírálók közül csak egy is felszólalt volna ellene ? Láttam nenn s gondolkozásu Írókat, kiket minden meghallgatás nélkül elitéltek; sok irótvádol- tak meg istentelenséggel, k k egész a' ellet kező czélt szolgálták: de ennek a versnek az írója még dicsőségben is részesült, minth jóltevője és nem megrontója volna az emberiségnek. Nem vettem észre, hogy valaki e vers ellen felemelte volna szavát, sőt az iró számot tartott még a nemzeti borostyán koszorúra is. Ezért csak természetes, hogy én azt hittem, hogy Swinburne véleménye helyes, — s egész lelkemet, szivemet — a társadalmi szokások szerint ilyen veszedelmes, kárhozatos gondolatokkal töltöttem meg. A lelkem egészen meg volt ölve; elmém frisseségének vége volt. Ezek az Írók olyan szellemi táplálékot nyújtottak, a melyek a lelkemet, a testemet, gondalataimat örökre megmérgezték. Tudtam, hogy van valami törvény arra, hogy az ilyen munkák eltiItassanak, de ezt a törvényt nem alkalmazták erre a szerzőre: a ki oly sok tisda otthonba vitte be a piszkot és az erkölcsi romlást. Előtt* m, mikor elolvastam verseit, semmi sem volt szent. Az embereket vad állatoknak tartottam s a nőkről sem voltam jobb véleménynyel. Nem volt semmi hitem a becsületben, erényben, az igazságban. Minden dolog iránt közönyös voltam; kivéve azt az egyet, hogy szeívlem dolgában egyedül magam akartam határozni. Rákényszerithetnek, hogy szerelem nélkül, pusztán a pénzért menjek férjhez; de a szerelemről még is meg volt a magam véleménye. Nem valami ideális felfogás, hanem olyan, a mi megfelelt az irók müveiben feltalálható véleménynek. Csudálatosnak tartottam, hogy h >1 fogok én találkozni azzal, a kit megszeretek s azok a gondolatok, a melyek ilyenkor eltöltötték agyamat, szégyen pirt kergetnének a morábsták arczára: de azért külsőleg a világ előtt a leányos ártatlanságnak a mintaképe voltam. Az emberek sóhajtoztak utánam, de féltek tőlem, mert soha nem bátorítottam őket, mm lévén senkisem méltó közöttük az én szerelmemre. Közülük a legtöbb gondosan kinevelt, divatosan öltöző, és művésziesen megborotvált páviánra emlékeztetett. Nem hiányzott nálukimég a görcsös nevetés sem, sem a révedező szemek, sem az erdei s -őrös monstrumnak vad taglejtései. Mikor 18 éves voltam, bemutattak az udvarnál azzal az esztelen és bohózatos pompával, a mi ilyen alkalmakkor szokásos. Mielőtt ez megtörtént volna, mindenki azt mondotta, hogy ez egy végtelen nagy és szükséges dolog s ez a társadalmi állásnak és tekintélynek a biztosítéka és hogy a királynő csak azokat fogadja, a kiknek jelleme minden kifogás nélkül való. Micsoda humbug volt mind ez! Akkor is nevettem s ma is megmosolygom ezt, hiszen épen annak a nőnek, a ki engem bemutatott, két törvénytelen gyermeke volt, kiket törvényes férje nem is ismert és még nem is ő volt az egyedüli bűnös az udvarnál. Ekkor is voltak ott olyan asszonyok, kiknek élete és jelleme annyira botrányos, hogy én még ma se fogadnám őket el, — de a kik időröl-idöre megjelennek az udvarnál s úgy mutatják, mintha az erénynek a megtestesülései volnának. Néha, főként ha valamely nő olyan szép, hogy a többiek irigykednek reá, példa gyanánt kirekesztik a/, udvar köréből, még a csúnyábbak, ha hetvenhétszer bünösebbek is, elfogadtatnak. Valójában nagyon keveset törődnek azoknak a nőknek a jellemével és múltjával, a kit a királynőnek bemutatnak. Ha valakit elutasítanak, annak inkább szépsége, mint rosszasága az oka, (Folytatása következik.) — New Yorkban 12 hónap alatt 186 gyermek sérült meg a különböző jármüvek által elütve. Ezek közül 97 gyermek halt meg. New Yorkban naponként átlag 200 ezer gallon szeszes ital fogy el. — A férfiak átlag öt évvel előbb őszülnek, mint a nők. Sir. Gyors és megbízható bankház ^ AlapittatoK 1885-ben. Közjegyzői iroda. Meghatalmazások s mindennemű közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Konzulátusi hitelesítéseket beszerzőnk. Tanácscsal ingyen szolgálunk.
