Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-15 / 33. szám

35. szám. 19Ó8 augusztus 15.

'Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

5. oldal.

Az örök életnek a forrása.

'orró nyárban, mikor a napnak a tüze kiégeti a növényeket s elvonja az ember testéből a vizet, minden viz után sóhajtozik. A viz valóban egyik forrása, fentartója a természetnek, a testi életnek. Ha hosszú időn át beziródnának az égnek a csatornái s jótékony eső nem hullna mind a jóknak, mind a gonoszoknak ["szántóföldjükre: úgy eltörne kezünkben a kenyérnek botja s Ínség, nyomorúság hazája lenne ez a föld.

lm’ Jézus ott van a Jákob forrásánál Sikárbán. Teste: a hosszú útban megfáradott s a kutnál levő samariabeli asszonytól vizet kért. Az asszony szívesen ad egy ital vizet, habár feltűnik is előtte, hogy7 Jézus zsidó léttére tőle kér inni.

Gondolatait szavakban is kifejezi s ekkor mondja neki Jézus: «aki iszik abból a vízből, a melyet én adok neki, meg nem szomjuhozik.«

Ha a nehéz, testet fárasztó, lelket emésztő munkában nem tudnánk vízzel enyhíteni a szomjúságot, az izomszövetek szét- málnának s csontjainkban a velő ela padna.

Szükségünk van tehát a vízre.

A mi a viz a testi életben; az a Jézus evangyéliuma a lelki életben. Ha borzalmas, ha epesztö a testi szomjúság: mennyivel borzalmasabb az az érzés, amely azokon vesz erőt, kiknek a lelke szomjuhozik.

Erre a vizre van nekünk is szükségünk! Hiszen mi is gyakran eljutunk életünk pusztáján a Marah vizeihez s nincs senki más, tx mi felüdilsen, vigaszt adjon, megerősítsen, csak az a forrás, a melyet Jézus nyitott fel az Ö benne hívők előtt.

Mózes pálczájának az érintésére csak a testi szomjúságot enyhítő, eloszlató vizek fakadtak a kősziklából: de Jézus a lelki szomjúságot eloszlató vizeknek forrásához vezérek Azért, a ki akarja, vegye az életnek vizét ingyen,