Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-15 / 33. szám

33. szám. 1908 augusztus 15.

incsröl-incsre fogyni meg. Mégcsak vissza se borzadtam ettől a gondolattól.

A munka azonban visszatartott a bölcselkedéstől, A kutyákat megnyuztam s a bőröket a hámból kivett szijjakkal összefűztem. Ekkor már tiz mértföldnyi távolságra voltam bent az öbölben s az est leszállott. Messze északfelé egy világosságot láttam abból a kis faluból felém csillámlani, hol a múlt északa háltam s az est homályban világosan kivettem azt a kis iskolát, hová olyan gyakran összegyűjtöttem a népeket, hogy imádkozzanak. A kutyák fagyujából s egy darab fából fáklyát csináltam, de a gyufa a zsebemben egészen átvizesedett s igy nem voltam képes meggyujtani. Ha ezt megtudom tenni, bizonyára észre vették volna. Az ingemet pedig nem használhattam, mert ha vizes volt is, még is tartott egy kis meleget.

Miután nem akartam a jégtábla havát megbolygatni: egy csomóba raktam a kutyáknak a hulláit s igy a széltől védve még is leülhettem a kutya bőrre s ruháimat szárilgattam.

Legtöbb bajt a lábam okozott. Csizmám egészen vékony lévén, hamar átvizesedett. De szerencsére megemlékeztem arról, hogy a lappok, kik iramszarvasainkat őrizték, úgy tartják szárazon lábakat, hogy füvet tesznek csizmáikba. Én is igy cselekedtem. De mivel nem volt szénám, az istrángokat bontottam ki s az igy nyert szöszt húztam bele a csizmába

Ekkor előhívtam legnagyobb kutyámat, a mely közel 92 fontot nyomott s olyan nagy volt, mint egy farkas. Megparancsoltam neki hogy feküdjön le s én reá feküdtem s a kutyabörökkel egészen betakarództam s csakhamar mély álomba merültem. Egyik kezemet gondatlanságból kihagytam s az mire felébredtem, megfagyott.

Álmom nem sokáig tartott s mikor felébredtem azt láttam, hogy a szél egész erővel a tenger felé fu — tisztában voltam azzal, hogy csak valami csuda által szabadulhatok meg. És imádkoztam e csuda megtörténtéért. Aztán ismét elaludtam. Mikor felébredtem azonnal arra gondoltam, hogy egy zászlót csinálok. Azért levágtam »*- -----------------3. oldal.

egy kutyának a lábát s arra ráerösitettem az ingemet s ezt a zászlót hosszasan lobogtattam a partfelé. Néha úgy tetszett mintha a jégmezőkön embereket látnék, majd meg egy csolnaknak a képe tűnt fel előttem. De mindez csak csalóka kép volt. Fantáziám szülöttei csupán.

Minél magasabbra hágott a nap, annál jobban erőt vett rajtam az éhség is s éhségemet a nadrág tartómból kiszakasztott gumival csilapitottam. Szép nap virradt fel. Az ég tiszta kék volt s a fénylő nap sugarai ezer darabra törtek a távoli hegyek hómezöin.

És nekem itt kell elvesznem, elhagyatva. Senkitől nem is sejtve, hogy miként fejeztem be életemet.

De hallga... Mintha evező csapásokat hallanék. A zászlót még egyszer magasra emelem — s a szellő emberi szót hoz felém : »Kitartás. - Megszabadítunk!«

Van, van hát csuda..

Egy csolnakban négy férfi közeledett felém. Erős, viharedzett férfiak, kik a saját életüket tették koczkára. hogy engem meg- szabaditsanak.

Én Istenem...... Milyen erős is a szeretet...... Erősebb mint a

halál.. íme tanításom nem volt hiába való. Ezek az egyszerű férfiak életükkel tesznek tanúbizonyságot a mellett, hogy a Jézus tanítványai, a Jézusé, ki életét adta mi érettünk.

A csoinak mind sebesebben közeledett, végre odaért a jég táblához s egy pár erős kar megragadott s beemelt a csolnakba, hol száraz ruhába tettek, meleg teaval felmelegiteltek s én jótékony álomba merültem el.

Az egész falu a tenger parton volt, amikor kikötöttünk, hogy üdvözöljön s szeretőiével elhalmozzon.

Nem találtam szavakat hálám kifejezésére, de mikor a kórházból kikeriillom m*'ir iv’uynbb ' u-s',sfl'jrgá’ prédikál1 am közöttük a Krisztus evangyeliuui.il, bogi az aki engem i ven csodálatosan megtartott, őket is szabadítsa ki a bűnnek tengeréből.

■' ■ —= - - ==a

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

A debreczení református főiskola rövid története*

(Folytatás.)

A theologiai szak is gazdagodott: a negyedik tanszék (egyház- történeti), az ötödik (ó szövetségi irásmagyarázat) 1884-ben rendszeres lett; ez utóbbi tanszék felerészben a debreczení egyház, felerészben az egyházkerület anyagi áldozatából jött létre.

Egy erőteljes uj ága is keletkezett a kollégiumnak a tanítóképző intézetben, mely neveléstani tanszékből fejlődött. Balogh Péter püspök 1855-ben nyitotta meg Veress László neveléstan tanár igazgatása alatt a tanítóképzőt első formájában, két évi tanfolyammal. Az első tanszéket hozzá az öt hajdú város alapította, mely tanszék 1870 ben lépett életbe. Az intézet négy évfolyamúvá 1886-ban lett, beleolvadván a régi neveléstani tanszék is, melyet ily módon az akadémia elvesztett. 1894-ben rajz-, 1899-ben zene- és énektanári tanszék nyílt. Ezen virágzó tanintézet 6 rendes tanárral működik.

A magyar közoktatásügyi minisztérium 1874 május 19-én kibocsátott leiratában az állami jogakadémiák uj szervezeti szabályait alkalmazkodás végett megküldte az egyházkerülethez. A tanfolyam 4 éves. Uj áldozatokra volt szükség és 6 jogi tanszékre. A közvélemény az egyetem valósításához első lépéséül tartotta a jogakadémia teljes kiépítését. A megnövekedett Szártori-alapitványra hárult két uj jogi tanszék fentartása. Debreczen törvényhatósága bizottsága 1875 június 3-án egyhangúlag elvállalta a büntetőjogi tanszék fedezetet es biztosítását. Ily módon, uj szervezetében, nagy remények és szép ünnepség keretében 1875 szeptember 16-án megnyílt a teljes jog- és államtudományi kar. Az uj jogtanárok Körösi Sándor és társai székfoglaló értekezésüket megtartották, üjabb

Ifinél kod isi fokozat volt oz, Ai alap', jog iflléllflnitíidowátryi

gálátokat megkezdték, 1893-ban pedig az egyházkerület felállította a theologiai és jogi dékánságot.

Az ezeréves fennállás magasztos ünnepén a jogakadémia} tovább fejlesztése újból megragadta a lelkesülni tudó sziveket, Debreczen szab. kir. város áldozatkész törvényhatósága, a millenium örök emlékére, megalapította a 7-ik és 8-ik tanszéket. A hervadhatatlan koszorú a várost és polgárságát illeti.

Kiépítésre vár a bölcseleti szak, melyet az 1798-ban alakított filozófiai tanszék egymaga képviselt, miután a Szoboszlai-féle átalakításakor az addig létezett többi bölcseleti tanszékek lassankint a gimnázium és tanitóképzöimézet erősítésére használtattak fel. Balogh Péter püspök 1868 szeptember 16-ikára összehiván Debre- czenbe a tiszántúli ref. tanárok nagy értekezletét, melyen Imre Sándor .előterjesztette a bölcseleti szakkak a tanárképzővel kapcsolatos felállítását. Az egyházkerület 1874-ben a háromkaru egyetemnek felállítását közlekedéssel óhajtja. A fenkölt szellemű Révész Bálint püspök két uj tanár beiktatási ünnepélyén erős nyomatékkai hangoztatja, hogy a »magyar protestáns egyetem nem ábránd, hanem simeoni jósérzet, melynek teljesednie kell, csak legyenek, akik erős hittel várják, mint a vén Simeon várta és meg is látta a világ Idvezitöjét.«

1891-ben Budapesten tartott országos zsinat a bölcseleti fakultásnak Debreczenben való létesítését közadakozás után óhajtotta elérni. Csakhamar meg is indultak az adakozások. Debreczen sz. kir, város itt is elöl járt áldozatkészségével, amennyiben — mint fennebb már említettük — az ezredév emlékére két bölcseleti tanaik alapjára 400,000 koronát szavazott meg, (Folyt, knv)