Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-25 / 4. szám

4 szám. 1908. január 25,

»Amerikai-magyar Reformátusok Lapja.«

5. oldal.

Hogyan vélekednek otthon és Amerikában a csatlakozás felöl.

Budapesti református lap cikke.

Régen megmondottuk már, hogy az a bomlasztó munka, mely »csatlakozás« név alatt folyik ez uj haza földjén, nem a magyarországi egyetemes egyház munkája, hanem egyes politikusoké, kik, mint hajdan a római katonák, ma is megosztoznának Krisztus palástja felett, kik vezetni, kormányozni akarják az egyházakat s a krisztusi szeretetet és benső hitéletet pedig nem ismerik.

íme a vészkiáltás többé nem a Ref. Lapjában hangzik fel, hanem odahaza Magyarországon.

Az alábbiakban közöljük a Budapesten megjelenő »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap« 1908. január 5-iki számából e nagyérdekti cikket, minden további megjegyzés nélkül:

»Mult évi 51. számunk! an közöltük Nánássy Lajos cikkét a magyar ref. egyház amerikai misz- 8ziójának jogosultságáról. A cikknek ama felfogását, bogy a magyar református egyház nemcsak jogosult, de hivatott is arra, hogy Amerikába sza kadt hivei lelki gondozását felvegye és őket, a inig lehet, az anyaegyház légkörében tartsa, — teljesen akceptáltuk. Úgy látjuk azouban, hogy az amerikai magyar misszió kezelésében valahol valami baj van, a mennyiben nemcsak nem képes arra, hogy támogatására az Amerikában működő összes magyar ref. lelkészeket megnyerje, hanem az amerikai protestáns egyházak részéről is olyan megítélésben részesül, a mely nemcsak szomorúsággal tölt el bennünket a jelent illetőleg, hanem aggodalmakat is kelt a jövö tekintetében.

»Presbyterian« cimü amerikai egyházi lap m. évi október 16-iki számában Mac Lohanan Sámuel presb. lelkésztől az amerikai magyar református egyház történetét és jelen helyzetét ismertető levelet közöl, melyre a szerkesztő egy külön cikkben is felhívja az olvasók figyelmét. Emondja a levél Írójáról, hogy az, mint a new-jerseyi synodus (egyházkerület) belmissziói bizottságának elnöke, — mely bizottság főleg a beköltöző idegenek között működik, — alaposan ismeri a bevándorlot- tak egyházi viszonyait és egy jelentékeny könyvet ir róluk »A mi idegen ajkú lakosságunk« cimmel.

A figyelemreméltó cikkely, Csizmadia Lajos, pápai ref. theol. tanár fordításában igy hangzik :

A magyar református egyház oda át Európában csaknem három millió lelket számlál s igy a presbyterian elveket valló egyházak családjában a legnagyobbak közé tartozik, ha ugyan nem a legnagyobb. A magyarországi bevándorlás áradata, mely egyre növekvő arányban ömlik Amerika partjaira, — a két utolsó évtizedben a magyar kálvinisták tízezreit hozta át hozzánk.

Az egyesült államokbeli református egyház (népszerű nevén a német ref. egyház) 1890-ben kezdette meg közöttük a munkát. S a folyton növekvő számú jöveyények ügyét oly módon karolta fel, a mely fényes világot vet azon egyházra, tagjaira és erejére. A presbiterián ok valamivel előbb kezdették el közöttük a munkát a pennsylvaniai köszénbánya vidéken, de 1900-ig keveset tettek érettök. Ekkortájban vonták mindinkább idegen származású hitsorsosaink magukra egyes gyühke- zeteink lelkészeinek'figyelmét, a kik azután róluk gondoskodni is igyekeztek. E két amerikai egyháznak a magyar lelkészek küldése iránt való felhívásai és az itteni magyar lelkészek áldatlan civa- kodása végre felhívta a magyarországi hatóságok figyelmét is.j

A magyar református egyház gróf Degenfel- det, a magyar protestáns nemesség egyik legkiválóbb alakját küldötte át hozzánk. A magyarországi ref. egyház egyike lévén azon hazában az állami támogatást élvező egyházaknak, a politikai hatalom ellenörködése alatt áll. A gróf hamarosan feltárta jövetele célját, hogy t. i. a két amerikai egyház által alapított és szervezett gy üiekezetek szakadjanak el amaz egyházaktól s legyenek tartozékává az otthoni, az Európában levő nemzeti egyháznak, alávetvén magukat az ö ellenőrzésének, de osztakozván is vele a magyar állam anyagi támogatásában.

A lelkészeknek kilátásba helyezte a csatlakozás esetén, hogy otthon is alkalmazást nyerhetnek, ha netalán haza kívánkoznak és hogy mind magukra, mind családjukra nézve tagjai lehetnek a lelkészi nyugdíj , illetőleg gyámintézetnek. De hozzá fűzte a fenyegetést is, hogy mindazon lelkészek, a kik egy bizonyos időn belül nem csatlakoznak, a nemzeti egyházra nézve elvesztik lelkészi állásukat és abból folyó jogaikat. A lelkészek szörnyű kényszerhelyzetbe hozattak, ámde nagy többségük mégis kimondotta, hogy az amerikaiaktól nem szakadnak el. A hosszabb időt itt töltött egyháztagofc is helyeselték ezt az elhatározást; igy a gyülekezetek nagy többsége megmaradt az amerikai egyházak kötelékében.

A gróf nem érte el célját. Utána dr. Antal Géza. a zseniális pápai theologiai tanár küldetett ki, hogy az amerikai és a magyar egyházi férfiakat a tervnek megnyerje. De sok utazás, egyezkedés és becsületes fáradozás után azon meggyőződéssel ment haza, hogy az kivihetetlen.

Újabban Bede László tanár, mint harmadik képviselő jött az Egyesült államokba, a magyar nemzeti egyház érdekeinek előmozdítása végett.

Joggal föl lehet tenni a kérdést, hogy : »az amerikai egyházak miért nem látják szívesen az anyaegyháznak az idegenbe szakadt gyermekei iránt való nemes érdeklődését és miért nem akarják neki átengedni a munkát, a mit ennyire látszik óhajtani?« A válasz erre egyszerűen az, hogy a magyarok nagy része nem kívánja a csatlakozást. Ragaszkodnak azon amerikai felekezetekhez, a melyek gyámolították őket, 8 azt mondhatjuk-e, hogy e lojalitásukért megérdemlik, hogy az amerikai egyházaktól erőszakkal szakittassanak el ?

Azonban, a magyaroknak és amerikai barát- jaiknak mélyebben rejlő okuk is van. A tapasztalat bőségesen igazolja, hogy nem bölcs dolog, valósággal nem célszerű az amerikai protestáns egyházakat hosszabb időre külföldi felügyeletre bizni. Az itteni denominációk számát sem kívánatos szaporítani. De mégis úgy vélem, hogy a komoly és gondolkodó embereknek az ez irányban való engedékenység ellenében a föoka az, hogy a magyar (egyházi) hatóságok akciójónak látható indító oka és felhasznált eszközei, kitűzött célja és elérni kívánt eredménye, nem látszanak tisztán vallásos és keresztyéni érdekből eredetieknek.

Braun Márkus, nemrégiben az Egyesült államok bevándorlási felügyelője, az 1904. évi augusztus havában irt és az ötvenkileneedik kongresz. szusnak képviselőházi okmánytárában 384. szám alatt közölt jelentésében ezeket írja :

»Az a rengeteg pénzösszeg, a mi évenként az Egyesült Államokból Európába megy (az előző évi hivatalos adatok szerint csak Ausztriába és

Magyarországba 50 millió dollár), magneiikus hatással van az egyes európai kormányokra és azon vágyat ébresztette fel bennök, hogy e szállítmányokat fokozzák ;.......némely külföldi hatóság a

mi hazánk it saját hazája csatolt részének, gyarmatának tek.nti, a mit nem hadihajókkal és katonákkal, h nem honfitársaikkal való benépesítés által szereztek meg és ellátja őket oly utasítással, hogy a mi önkormányzatunk áldásait felhasználhassák, természetesen a mi kárunkra. E célt többféle utón, módon érik el: hazafias tartalmú könyveket, zászlókat, lobogókat, papokat, tanítókat, bankárokat és másokat küldenek ide, hogy e gyarmatosok között ébren tartsák és terjesszék a haza szeretetét«.

Azt irja továbbá, hogy ö »kimutatta a miniszterelnöknek (Tiszának), hogy az Egyesült Államok nem nézhetik jó szemmel azt a folytonos agitálást, a mit a magyarok az utóbbi évek alatt kifejtettek a bevándorolt magyarok között, a zászlók, a hazafias irodalmi termékek küldése és a magyar egyházat szervezése, papok és képviselők küldése által, s mindent azzal a célzattal, hogy kivándorolt honfitársaikban ápolják a magyar hazafiságot és megtartsák őket Magyarország számára; [hogy megakadályozzák őket a mi népünkkel való assi- milálódástól, hogy megakadályozzák őket, nehogy valamikép amerikai polgárokká legyenek.«

Két alább következő érdekes nyilatkozat igazolja, hogy ez a jelentés igazán eltalálta a föntebb jelzett törekvésnek, a nemzeti egyház szervezésének titkolt, de valódi indító okát.

Ugyanis Jezerniczky Aladár, egy fiatal magyar lelkész, ez évi (1907) aug. hóban küldetett az Egyesült Államokba, hogy a windberi (Pa.) egyház gondozását átvegye. Együtt utazott Harsányi Istvánnal, az amerikai német református egyház egyik lelkészével és az »Amerikai Magyar Reformátusok Lapjá«-nak szerkesztőjével, a ki az itteni hel \ zetröl fölvilágosította.

Jezerniczky ur, New-Yorkba való megérkezése után lemondott állásáról, a kapott útiköltséget visszafizette és br. Bánffyhoz, a konvent (a magyar ref. egyház végrehajtó bizottsága) elnökéhez intézett s az »Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának« egyik augusztus hónapi számában közölt nyilt levelében igy okolja meg cselekedetét, ezt mondván a többek között:

»Már az excellenciád titkárával való beszélgetésem alkalmával kifejeztem kínos kétségeimet a rám váró munka felel, a ki kijelentette, hogy a csatlakozott lelkészek feladata inkább politikai ügynöké, mintsem lelkészé, a kinek fökötelessége a megfeszített Krisztus evangeliomának hirdetése. E kétségem bizonyossá vált excellenciád azon kijelentése által, hogy a csatlakozott lelkész feladata nem az evangéliom hirdetése, hanem politikai Ugynökösködés.«

Kinsele M. K. A., a kit a nemzeti egyház Mt.-Carmelba (Pa.) küldött s a ki most a presbyterian egyháznál keres alkalmazást, hasonló tanúbizonyságot tesz. így beszél :

»Ez év (1907) február 3-án br. Bánffy render letére Budapestre mentem, hogy elutazásom előtt átvegyem ö excellenciájától a végső utasításokat mt.-carmeli hivatalomra nézve. Már azt hittem, hogy értekezésünk bevégzödött, e távozni akartam, mikor a báró vállamra téve kezét, igy szólt: