Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
82. szám. 1908 augusztus 8. 'Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 11. oldal, jreGÉNYCSftRNOK. A sátán szomorúsága (67-dik folytatás.) . Tizenhat éves koromban szüleim a városba vittek, hogy megismerjem a társadalmi szokásokat, mielőtt bemutatnának a társaságban. Oh ezek a szokások ! Ezeket tökéletesen megtanultam. Először meglepetve, majd teljesen elmerülve, nem volt időm arra, hogy véleményt alkossak magamnak azokról, a miket láttam, s gyorsan beletaláltam magamat azokba a hiábavalóságokba, melyeket soha nem képzeltem és nem is álmodtam. Mig igy szinte elvesztem csodálkozásomban s állandó társaságában éltem olyan leányoknak, kik bár olyan korúak voltak, mint én; de a világról többet tudtak: atyám hirtelen azt adta tudtomra, hogy Willow- smeret elvesztettük s azt semmiképen nem tudja megtartani s oda többé vissza nem térünk. Oh mint sírtam, mikor ezt meghallottam. Mélységes fájdalom fogott cl, bár még semmit sem tudtam se gazdagságról, se szegénységről. A mit megértettem, csupán annyi volt, hogy az én édes, régi otthonomnak ajtói örökre hecsukódnak előttem. Ezután úgy gondolom, teljesen közönyössé lettem. Anyámat soha se szereti cm valami nagyon, hiszen valójában látni is keveset láttam, mert vagy látogatóban volt, vagy látogatókat fogadott, s velem vajmi keveset törődött. Azért, mikor az első hir hallatára szélhüdést kapott, én is csak egy kissé törődtem vele. Neki megvoltak a maga doktorai, ápolónői s nekem is meg volt még a nevelönöm s ott volt Sarolta néném, anyámnak a nővére, a ki átvette a háztartásnak a gondját. Ilyen módon magamban vizs- gálgattam a társaságot s véleményemet senkivel nem közöltem. Még nem voltam ugyan bemutatva a társaságnak, de mindenütt megjelentem, a hová a korombeli leányok meghívhatok s megfigyeltem a dolgokat a nélkül, hogy elárultam volna megfigyelő képességemet. Erzéstelen, hideg lénynyé növeltem magamat, mert azt tapasztaltam, hogy sokan az ilyen lényeket annyira ostobának tartják, hogy előtte nyíltan beszélnek, elárulják magukat, bűneiket. Tehát az én társadalmi nevelésem valóban jól kezdődött. Magasrangu, ismert asszonyok hívtak meg barátságos teázásra, mert ártatlan gyermeknek tartottak, — csinosnak, — de ostobának s megengedték, hogy segédkezzem nekik szeretőik mu- lattatásában, kik az alatt az idő alatt látogatták meg ükét, mig férjeik távol voltak. Emlékszem egy esetre... Egy nő, a ki hires volt gyémántjairól és a királynővel való benső barátságáról, lovagját, egy hires sportment az én jelenlétemben megcsókolta, A lovag valamit motyogott felőlem — jól lnllot'am — de a szerelni ‘S a szony súgva felelte: »Oh ez csak Elton Sybil, a ki semmit se tud még 1« Mikor pedig a lovag elment, hozzám fordult s megkérdezte: »Láttad ugy-e. a mikor Bertit megcsókoltam. Gyakran teszem ezt, mert olyan, mintha testvérem volna !« Nem feleltem, csak sem- mitmondóan mosolyogtam — és másnap egy értékes gyémántgyűrűt küldött nekem, a melyet azo nal vissza küldtem azzal a megjegyzéssel, hogy bár nagyon lekötelezettnek érzem magamat, de atyám abban a véleményben van, hogy még nagyon fiatal vagyok arra, hogy gyémántokat vis lj -k. Csudálkozom, hogy most, mikor elakarom dobni magamtól az életű minden hazugságaival, miért junak ezek a hiábavalóságok esz mbe... Hálószobám ablaíakad, hogy énekét hallom s arra gondolok, hogy ő az estve is élni s énekelni fog, mikor már én halott leszek...........------ j-----Ez az utolsó pár sor csak érzelgősség volt, mert én nem félek a haláltól. Ha félnék, nem hajtanám végre tettemet. Felveszem azért elbeszélésemnek elejtett fonalát, mert ez önmagámnak az elemzése, hogy megtaláljam az okot nevelésemben, vagy születésemben arra, hogy ide jutottam. Azok a körülmények, amelyek közöt* felnevekedtem, semmiképen nem folytak be jellememnek megpubitására vagy finomitárára.. Épen tizenhét éves múltam, amikor atyám behívott a szobájába s megismertette ügyeit velem. Megtudtam, hogy sok adóssága van s hogy abból a pénzből él, a mit zsidó uzsorásoktól kölcsönzött s ezeket csak úgy kapta, hogy én — az ö egyetlen leánya — olyan gazdag házasságot kötök, a melyből ö képes lesz visszafizetni adósságait a kama- tok-kamatjával. És ö niég tovább is ment, kifejezte azt a reményét, hogy okosán fogok eljárni s ha észreveszem, hogy valamelyik fiatal ember belém bolondul, mielőtt bátorítanám őket, élőbb őt fogom értesíteni, hogy megtudja annak annyagi körülményeit. Ekkor értéltein meg először, hogy eladó vagyok. Hallgattam, a mig elvégezte s ekkor azt kérdeztem: »A szerelem ugy-e bár ebben a dologban nem játszit szerepet?« Nevetett és azt válaszolta, hogy egy kevés tapasztalat után majd én is meggyőződöm erről. Némi habozás után hozzá tette még, hogy miután a városi élet nagyon költséges, egy fiatal amerikai nőt, Chesney Diana kisasszonyt oda fogadja a házhoz s hevezeti az angol társaságba s ezért s az Anna néni felügyeletéért fizetni fog évenként két ezer guineát. Nem emlékszem, mit mondottam erre, mikor hallottam. Csak annyit tudok, hogy régóta elfojtott érzelmeim vihar gyanánt törtek elő — és egy szempillantásig apám is visszariadt méltatlankodásom erejétől. Egy amerikai, lakó a mi házunkban, olyan irtóztatónak látszott előttem, mint az az asszony, ki a királynő kegyéből a Kensington palotában ingyen lakást kapott. De felháborodásom hiába való volt. Az alku már meg volt kötve. Atyám, daczára annak, hogy büszke volt régi származására, a társadalomban elfoglalt helyének méltóságára, az én szemembe lealacsonyította magát, egy kosztadó-ház tartójának az állapotára, s ettől az időtől kezdve elvesztettem iránta minden tiszteletet. A fölött természetesen lehet vitatkozni, hogy ki volt a hibás. Lehet mondani, hogy én voltam a rósz, mert nem tiszteltem öt azért, hogy ne, ét pénzértékre változtatta, oda kölcsönözvén azt egy amerikai nőnek, kinek az volt a leghöbb vágya, hogy a társaságba bejuthasson. De én nem tudtam ezt a dolgot ebből a szempontból nézni. Ettől fogva még zárkózottabb lettem, mint azelőtt, s nem valami kellemetesen tett ismertté hidegségem és zárkózottságom. Chesney kisasszony nemsokára megérkezett s mindenáron megakarta nyerni barátságomat, de nemsokára belátta ö maga is, hogy ez lehetetlen. Úgy hiszem, hogy jószivü teremtés, de rosz- szul nevelt, mint általában az amerikai leányok. Nem szerettem s ezt mind-n fájdalom nélkül ki is mutattam előtte. Tudom, hogy ennek daczára is Elton grófné fog lenni, mihelyt anyám után a szokásos gyászév le fog telni és ha talán három hónapig gyászt fog is viselni értem, — apán} még elég fiatalnak érzi magát arra, hogy megnősüljön s nincs elég ereje ahhoz, hogy el ne fogadjon egy olyan nagy hozományt, mint aminö az övé. Mióta megtelepedett nálunk, és Sarolta néni fizetett felügyelője lett, ritkán mentem társaságba, mert nem tudtam elviselni, hogy vele együtt lássanak. Szobámba elzárkózva éltem s nagyon sok könyvet olvastam. Az összes divatos müvek átmentek kezemen s ezek által sok dologban felvilágosodottá lettem s igy műveltebbé is. kainál egy kis madár énekel. Micsoda szép madár. Azt hiszem boldog is — annak kell lennie, mert nem ember. Szemembe köny (Folytatása következik.) ROTH JOB ES FIA 422 Liliül Sir. MllBiirl, Pa. Gyors és megbízható bankház. Alapittatott 1885-ben. Közjegyzői iroda. Meghatalmazások s mindennemű közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Konzulátusi hitelesítéseket beszerzőnk, Tanácscsal ingyen szolgálunk.
