Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-08 / 32. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 32. szám. 1908 augusztus 8. Konfirmáció* keresztelés által, melyet kis gyermekkorunkban hajtanak FtA végre rajtunk, bevétettünk a keresztyének sorába, vagyis1 ' ® az Ur Jézus Krisztus tanítványai köze; de akkor, fejletlen testtel és lélekkel, azt sem tudtuk, mit cselekeszenek velünk. Keresztszüleink, kik ott a mi szüleinket helyettesitették, tettek fogadást a gyülekezet előtt, hogy minket a Krisztus tanítványaivá nevelni segítenek. Felnövekedvén és megértvén mindazokat, melyeket mint a Krisztus tanítványainak tudnunk kell, tehát megtanulván az Ur Jézus evangyédumát, a gyülekezet elé állunk s ott hitünkről vallást teszünk, minek alapján a keresztyének társaságába lélek szerint is bevétetünk s a szokás szerint csak ezután részesülünk az Ur szent vacsorában. Ez egyszerű szertartás neveztetik konfirmácziónak, vagyis a hitben való megerősítésnek. Egyházunkban csak a 12 éven felül levő gyermekek boesátat- nak az Ur asztalához, melyet természetszerűleg megelőz a keresztyén vallás igazságaira való oktatás és a vizsga, vagyis a konfirmáczió, amely rendesen a gyülekezet elüti tartatik meg. Néha a vizsga napján, néha a rákövetkező ünnepi vasárnapon bocsáttatnak a növendékek az Ur asztalához, hogy mint most már értelmes keresztyének, részerüljenek egyházunk második sakramentumá- ban, az úri szent vacsorában. A legtöbb amerikai magyar református egyházban most taníttatnak a növendékek, hogy előkészíttessenek az Ur asztalához, mely az uj kenyérért való hálaadásra augusztus hó második felében téríttetik meg. Néhol pünköstben, a legtöbb helyen szerintünk is helyesen — az ujbori úrvacsorakor megy végbe a konfirmáczió. Sajnos, mi közöttünk nem olyan élénk a hitélet, hogy egyröl- másról nem kellene ma is szólani az úrvacsorát illetőleg, mert sokféle babona, néha tudatlanság rontja tiszta vallásunkat. Nem elég hát a konfirmáció, mert sokat elfelednek a legjobb tanulók is, hanem szükséges a legfontosabb ide tartozó kérdéseket megint elővenni, egyben-másban a tanultakat minden alkalommal bővíteni, hogy necsak kenyeret együnk és bort igyunk az úrvacsorában, hanem hittel az Ur Jézust magunkhoz is kapcsoljuk, a szent cselekedet által hitben minden alkalommal megerősödjünk, öntudatos keresztyének legyünk. E végből alapul véve azt a szépen összeállított kis utasítást, melyet a bridgeporti református egyház kinyomatott és a legutóbbi konfirmáczió alkalmával a hívek között kiosztatott, a következő igazságokra hívjuk fel az Ur asztalához készülő híveket. 1. Az úri szent vacsora egyházunk második sakramentuma, **- - — -----■ ' melyet az Ur Jézus Krisztus halála előtt való estén szerzett s a mely által mi az Ö halálára emlékeztetünk. A kenyér jelképezi az Ö testét, mely megtöreiett, a bor jelképezi az ö vérét, mely ki- ontatott, a kettő tehát az Ö halálát, melyet érettünk szenvedett. 2. Az Ur asztalánál az Ur Jézus halálára emlékezünk és bün- bánattal emlegetjük, hogy mi Isten kegyelmére, a Jézus halála által szerzett jókra, érdemetlenek vagyunk; fogadást teszünk azért, hogy mi is meghalunk a bíinnnek s miként a Jézus feltámadott, mi is feltámadunk bűneinkből az igaz keresztyén életre, az Ur Jézus követésére. 3. Az Ur asztalánál, igaz bünbánatunk feltétele mellett, bün- bocsánatot nyerünk Istentől és kegyelmet, szent Lelkének kegyelmét arra, bogy boldogságot találjunk e földön s örök idvességet az egekben. 4. Az Úrvacsora elvételére készülnünk kell, legalább az utolsó héten, az úgynevezett bűnbánati héten alaposan meg kell magunkat vizsgálnunk és gyakorta kell Istenhez imádkoznunk, hogy méltóztaison szent Fia asztalához. De nem testi böjtölésben, némely ele lelek elvonásában áll ez a bünbánat, hanem bűneink őszinte beismerésében és megbánásában, továbbá a megjavulásban. 5. Egyházunkban rendszerint évenként hatszor osztatik ki az úrvacsora, úgymint: karácsonykor, február elején (helytelenül mondva, a böjtben), husvétkor, pünköst ünnepén, augusztusban az uj kenyér elvételekor, október végén, az uj bor áldásáért. Tehát körülbelül minden második hónapban részesülünk az úrvacsorában. Vannak keresztyének, hitben testvéreink, kik minden hónap első vasárnapján élnek úrvacsorával, vannak keresztyének, kik a délelőtti istentisztelethez, mások pedig este terítik meg az Ur- asztalát. Mindezek azonban lényektelen külsőségek; a fő dolog csak az, hogy a hányszor lehetséges, éljünk e sakramentuminal hitünk megerősítésére, Isten Ígéreteinek magukban való el- ptcsételésére. A bridgeporti református egyház utasításában szó van ezek mellett a keresztyén anyaszentegyházról és az egyházszervezetéről; de ezeket a tér szűke miatt most nem ismertetjük. Igen szép és helyes dolgot cselekedett a bridgeporti református egyház s annak érdemes lelkésze, hogy az ismertetett utasítást kiadta s ezzel is épitette a hivek között Isten országát. Mindezekről a közölt kép nyomán, mely a bridgeporti konfir- mándusokat ábrázolja, emlékeztünk meg. Kérjük pedig az egyházak vezetőit, hogy' a növendékeknek az Ur asztalához való készítését sehol se hanyagolják el. Most alkalmas az idő, küldjék a szülök az ö gyermekeiket, hogy öntudatos keresztyénekké, egyházunk buzgó tagjaivá neveltessenek magzataik. Haukó M. Gyula. A biblia és a bűnös* A beszéd, melyet én szóltam : az ítéli meg azt amaz az utolsó napon. Ján. 12:48. Biblia: Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti dolgaitokat. (Agg. 1. 5.) Bűnös: Azt hiszem, hogy életem módja igenis jó, azért békén akarok maradni. Biblia: Vagyon olyan ut, mely láttatik igaznak az ember szeme előtt, melynek vége a halálnak az útja. (Példb. XVI. 25.) Bűnös: Mint beszélhetsz hozzám eképen, hiszen csak nem vagyok alábbvaló szomszédaimnál ! Biblia: Minthogy ök magokhoz mérik magokat, eszök nincsen (2. Korinth X. 12.) B ü n ös; A kinek jó lelkiismerete van,azt hiszem, hogy azzal beérheti. Biblia: Pál mondja: Férfiak, atyámfiai! Én minden jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig, (Apóst, csel. XXIII. 1.) Én bizonyára elvégeztem vala magamban: hogy ama názárethbeli Jézus neve ellen nekem sokat kellene cselekednem. (Apóst. csel. XXVI. 9.) Mert én az apostolok között legkisebb vagyok ! ki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, azért, mert háborgattam az Isten anyaszentegyházát. (I. Korin Ih. XV, 9.) Bűnös: Kevés ember vigyáz magára annyira mint én. Biblia: Mert én mondom nektek, hogy ha a ti igazságtok följebb nem bővelkedik az írástudók és farizeusok igazságoknál, semmiképen nem mehettek be a menyeknek országába. (Máté V. 20.) Bűnös: No de micsoda más rendszabályt követhetne az
