Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-01 / 31. szám
81. szám. 1908 augusztus L Az emberek nagy része, a miképen embertársait külsőség után Ítéli, a világban sem lát mást, mind a dolgok külsejét. Látja, hogy tavaszszal virágoznak a fák, a nyár bő gyümülc önét érlel az ősz idejére s telpen az egész természet pihen; látja, hogy az égi testek szabályos utjokon haladnak, a mikép n haladtak már eddig is; látja, hogy az emberek születr.tkés meghalnak kivétel nélkül: de hogy mindezek egy bölcs mindenható akaratából történnek, azt nem látja, mert lelki szemei vakok. Azért úgy él a ilyen, mint a mi csak arra van hivatva, hogy testét táplálja életében s testével a földet halála után. A kinek pedig szemei vannak a látásra, látja, hogy minden az Isten teremtése és minden, valami történik, az Isten akaratából töiténik; látja, hogy neki, kinek Isten a maga lelkét adta nem csak testének kell élnie, hanem lelkének javáról is kell gondoskodnia. Az ilyen ember szereti Istenét, ki teremtette s gondviselésével vezérli; szereti embertársait is, kiket Isten testvéreinek teremtett és jót tesz azokkal; szereti pedig nemcsak testét, hanem lelkét is s lelkének javat Isten törvényeinek követésében keresi. Attól függ hát életünk minden napjának boldogsága, hogy mit látunk a világban, hogy látjuk-e Istenünket s halljuk e az ő beszédeit, melyekkel a mi boldogságunkat munkálja. Kedd, augusztus 4. »Vagyon olyan, ki adakozik, mindazonáltal annál inkább gazdagodik és vagyon olyan, ki megtartóztatju magát az adakozástól, de ugyan szűkölködik.« (l’é.db. X:I24.) Akármennyit okoskodjunk is, be kell látnunk, hogy mindaz, a mivel bírunk, nem a mi munkánk megérdemelt eredménye, nem is a mi jóságunk jutalma, hanem az Isten kegyeimének ingyen ajándéka. Nem kell itt másra gondolnunk, csak arra, hogy erőnket is, melylyel képesek vagyunk a munkára, az Isten adja; csak arra kell gondolnunk, hogy ha Isten minket bűneink mértéke szerint Ítélne meg, előtte meg nem állhatnánk. Ha tehát Így van a dolog, ebből önként következik, hogy Isten iránt hálát kell éreznünk szivünkben s e hálának valamiféle kifelyezést is kell adnunk. Hálánk nyilvánul meg abban is, ha Istent szeretjük, ha öt imádjuk és ha az ö parancsolatait megtartjuk; de legszebb nyilvánulása a hálának az, ha Is en országa terjedését elősegítjük, íme az anyaszi ntegyháznak egyik és legnemesebb czélj i Isten országának terjesztése. Isten iránt való hálánk legszebb kifejezése tehát, ha az egyházat nemes feladatában segítjük. Minthogy pedig e világban élünk, s at anyaszentegyháznak a világ fegyvereivel is kell küzdenie, ne sajnáljuk filléreinket adni, hogy azok által is építtessék Isten országa az emberek között. A jókedvű adakozót az Isten szereti s adakozása jutalmát megadja mind a testben, mind a lélekben; a fösvény zsugori pedig gyűjt kincseket, melyeket a moly és rozsda megemésztenek s szive is üres marad. Az gyarapodik tehát, ki jó szívvel adakozván, Isten iránt való háláját megmutatja. Szerda, augusztus 5. »Békességben lefekszem egyetemben és elalszom; mert te Uram, egyedül adsz nekem bátorságon lakást.« (Zsolt. IV. 9 ) Ha kötelességeidet 'eljesitetted, ha nem múlik el egy nap. hogy valami jót tettél volna, békeség lakosik a te szivedben s bé- keséggel fekszel le ágyadba, mert jól tudod, hogy Isten látja a te dolgaidat, ismeri szivednek indulatait és kegyelmével veled van. Rettegés és félelem az élet arra nézve, a ki nem jár Isten utaibaji, aki tudja, hogy bűneinek büntetése el nem marad róla. Re tegés és félelem az élet annak, aki a világ javaihoz felettébb ragaszkodik, lelke javával pedig nem törődik Rettegés és fé elem a bűn első büntetése s imé, mégis hányán vannak, a kik bűnben élnek s bűneikből menekedni nem akarnak. A ki Isten törvényeiben jár, nem fél sem az éjszakától, melyben magára nem vigyázhat, sem az élet bajaitól, melyek minden embert egyaránt érhetnek, sem pedig a haláltól, mely elöl senkinek sincs menekvése; mert jól tudja, hogy szeri tettel próbálja meg gyermekeit és tudja, hogy a halál nem örök éjszaka, nem teljes megsemmisülés, hanem amaz örökélet kapuja. ó. oldal. Csütörtök, augusztus 6. »Bizony mondom néktek: Valaki ugv nem veszi az Istennek országát, mint a kis gyermek, semmi- kepen nem megyen oda be.« (Márk. X. 15.) A kis gyermekek keresztelésekor rendesen megemlékezünk arról, hogy »ilyeneké a menyeknek országa;« de nem mindig értjük, mit mond e szavakban az Ur Jézus, pedig senki sem nyerheti el a menyország örömeit, ha nem lesz oly an, mint a kis gyermek. A kis gy ennek szive tiszta, bűn azt még nem mocskolta be: tehát nekünk is olyanoknak kell lennünk, szívben tisztáknak, ha elakarjuk nyerni a menyországot. Hit, bünbánat és az Isten parancsolatainak követése juttat el az üdvösségre. P é n t e k, augusztus 7. »Eredj ki a te földedből a te rokon- ságid közül, a te atyádnak házából a földre, melyet megtartandok néked.« (1. Mózes XII. 1.) Isten Ábrahámot kivezette szülőföldjéről s uj hazát adott neki népével együtt. Isten kivezetett minket is a mi szülőföldünkről e helyre s itt uj hazát adott nekünk, az ö népének. Ez uj házi ran, a szabadság áldott folljé.1, minlea ember megtalálja boldogulását az anyagi életben: de vájjon megtalálja-e mindenki lelki életében ? Sajnos, bizony nem. Mert a szabadság szabadossá »á lesz közöttünk s a jobb anyagi helyzet közülünk sokakat eltérít arról az útról, mely egyedül adhat boldogságot, Isten törvényeinek útjáról. Ez ország vallásos népe előtt először azt mutassuk meg, hogy mi is keresztyének vagyunk, kik egyházunkéit szives örömmel áldozunk. Keresztyéni voltunk pedig ne legyen üres külsőség, tehát szivünkben változzunk meg legelőbb s életünk cselekedeteiben, a józan és becsületes életben nyilvánuljon a mi megtérésünk. A megunk élete boldogságát munkáljuk igy és m igyar nevünk tisztességét szolgáljuk a földön, hova Isten vezérelt. tí zo m ba t, augusztus 8. »Teljesítsétek be az én örömemet, hogy egyenlő indulattal legyetek, egy szerelmetek legy en, egy értelemmel és egy akarattal legyetek « (Filippi II. 2 ) Ismét csak magunkról,' az ameiikai magyarságról szólok s fájdalmasan emlékezem meg arról, hogy minden gyarlóságainkat elhoztuk ide és megváltozni nem akarunk. Azt mondják, hogy "ősi átka a magyarnak, hogy sohasem tart össze. Imé, mennyire igaz ez itt is mi közöttünk; egyebet se teszünk, csak veszekedünk, a harag és gyülöhég indulataival ékeskedünk. Veszekedünk az egyházi életben, gyűlölködünk magándolgainkban és sohasem vagyunk egy értelemmel és egy akarattal. Ezen az utón haladva soha sem megyünk semmire, sőt idönap előtt elpusztulunk. Becsületes és igaz élettel és józansággal ékeskedjünk, egyenlő indulattal legyünk és egy értelemmel s egy akarattal arra törekedjünk hogy egyéni boldogságunkat munkálva, nevünk és nemzetünk tiszteletben és becsültetésben legyen e földön. Hankó M. Gyula. Református árvahá^ Tudósítás. Többek hozzám intézett kérdezösködésére e helyen is tudatom, hogy a tervezet szerint a felvétel napjától az árva gyermekeknek, nem csak élelmét, hanem minden ruházatát s neveltetési költségeit is az árvaház fogja viselni. Wallingford, Conn. 1908. julius hó 22. Atyafiui szeretettel Borsos István, ref. egyesületi alelnök, az arvaház ügye előkészítésével megbízott. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. A j
