Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-25 / 30. szám

6. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok f>apja.« .30 szám. 1908 juíius 2j. Tudakozzátok az írásokat* Vasárnap, julius 26. »A mi urunknak Istenünknek szol­gálunk és az ö szavának engedünk.« (Jósué XXIV. 24.) Minden ember a boldogságot keresi, mert azt mondja neki a szentirás, erre tanítja józan elméje is, hogy boldogságra van te­remtve, de nagyon kevés ember talál e földön boldogságot. Miért? Azért, mert nem azon az utón keresi azt, a melyen megtalálhatná. Egyik boldog akar lenni a vagyon által, a másik tudománya utján. Mindez hiábavalóság! A földi életben a test boldogságát a családi élet tiszta öröme, a lélek boldogságát az Ur Jézus evangé'iuma adja meg. A tiszta családi élet is az Isten törvényén épül fel. Azért mi, ha boldogok akarunk lenni testben és lélekben; az Ö szavának en­gedjünk! H é t f ö, julius 27. »Az Ur maga hordozta őt« (5 Móze XXXII. 12.) Ezt mondja Mózes az ő népéről; ezt kell nekünk is mondanunk a mi magyar nemze­tünkről Az Isten ma­ga vezérelte az ö népét, mi magyar nemzetün­ket, az ö hazájába és az Isten maga-hordozta ezer éven át annyi ve­szedelmen keresztül. Ma is az Isten vezeti a magyar nemzetet; csak az a baj, hogy a mi­képen régen, úgy ma sem minden magyar hallgat az Ö szavára. A történelem pedig azt tanítja, hogy vala­hányszor elhagyták apáink az Istent,mind­annyiszor megbiin- hödtek érte; azért ha mi sem hallgatunk az Ö szavára, hanem járunk a mi balgatag böl- cseségünk utain, mi is megbünhödünk, vétkeink kikerülhetetlen következménye, a büntetés terhe lesz rajtunk. Kedd, julius 28 »És mikor előjött volna egy szegény özvegy asszony, vete a ládába két fillért, mely egy pénznek negyedrésze.« (Márk XII. 42.) Jézus a szegény özvegy asszony két filléres templomi adomá­nyát többre becsüli, mint a gazdagok sok adományát, mert tudja, hogy a gazdagok az ö gazdagságuk feleslegét, ez pedig mindenét o laadta. Jézus ma is ott van a templomban, ott van szived ajta­jánál s látja, milyen indulatból cselekszel valamit. Öt nem csalha­tod meg hazug beszéddel, üres képmutatással, mint az embereket megcsalhatod; mert Ö szivednek minden érzését és le'kednek min­den gondolatát ismeri. Előtte azért igazán állj és szivednek tiszta szeretetéböl cselekedd a jót, hogy azok szerint Ítéltessél meg. Szerda, julius 29. »Mezítelen jöttem a világra és mezítelen térek meg (a földbe.) (Jób I. 21.) Isten az embereket egyenlőknek teremtette scsak az ember az, ki mégis egyenlőtlenséget támaszt az ember és ember között. Ur az egyik s alig ismer magánál nagyobb urat, szegény és szolga a másik s keseregve huzza igáját. Pedig meztelenül jött mind a kettő a vi­lágra s az Ur ak nem érdeme az ö urasága, a szegény szolgának nem bűne az Ö elvettetett allapotja. De az Isten lerontja egykor az égj en'ötlenség válaszfalait s sz vára porba hull mind a gazdag ur, mind a szegény szolga és csontjaik egyaránt elporladnak. Nem vi­het magával semmit innen senki, meztelenül született és minden nélkül tér a földbe. Csütörtök, julius 30. »Szüntelen szólok nektek reggel, fel­kelvén, nem halljátok és mikor kiáltok nektek, nem feleltek.« (Jeremiás VII. 13.) Szüntelen szól nekünk az Isten reggel, mikor felkeltünk, mi­kor érezzük, hogy az Ö segedelme tartott meg az éjszakában, az Ö kegyelme virrasztott fel és azÖ ereje adott erőt testünkbe-lelkünkbe; nappal, a munka idejében, szól nekünk, hogy a mit ránk bízott, híven elvégezzük; este, az eredményes munka után, szid nekünk, hogy O tartotta meg életünket, egészségünket és erünket; az öröm­ben szól nekünk, hogy O vidámit meg; a szomorúság idejében szól nekünk, hogy egyedül benne bizzunk. Ki az mi közöttünk, a ki nem hallgat az Ö szavára? Péntek, julius 31. »Ne tévelyegjetek szerelmes Atyámfiái!« (Jakab I, 16.) Ha felkelsz reggel a te ágyadból, és mint az oktalan állat, első dolgodnak tartod, hogy testedet tápláljad, az L tenröl pedig elfe­ledkeztél: tévelyegsz. Ha a napnak menetében nem a becsületes munkában fárasztod magadat, hanem lustassággal lopod az órákat: tévelyegsz. Ha este az élet tiltott örömei után szaladsz, vagy hogy ezeket megszerezhesd, embertársaid javainak orzására sompolyogsz; tévelyegsz. Tévelyegsz, mert az az embernek födolga, hogy az Istent szeresse, neki elvett áldásaiért hálát adjon, a rábizottakat híven elvégezze: egyszóval az Ö parancsolatainak útjában járjon. Ez az ut vezet a földi élet boldogságára s az örök élet üdvösségére. Szó m b a t, augusztus 1. »Valamit kérendeztek az én nevem­ben, én azt megszerzem.« (János XIV. 14.) Nem azt jelentik e szavak, hogy az Ur Jézus nevének emlege­tése elég, hogy az Isten megadja kérésünket, hanem azt, hogy a ki a Jézus evangéliumával szivében Isten előtt kérésével megjele­nik, az Isten kegyelme megadja azt. De vigyázzunk, tévedésbe ne essünk. A ki a Jézus evangéliumát szivébe zárta, az nem kér mást, épen, mint a hogy maga a Jézus: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint Te akarod.« (Máté XXVI. 39.) Az igazi keresztyén, Jézusnak igaz tanítványa, Isten akaratának teljesedé­sét kéri. Miképen imádkozol te, Atyámfia a Jézus által? Hank» M. Gyula, Fénysugarak a bibliából* (Rövid elmélkedéssel és imával.) J , t z igaz virágozik, mint a pálmafa; és megnő, mint a Libánon czédrusa. Az Ur házának plántái a mi Istenünknek pitva­s_. riban virágoznak. Vénségükben is gyümölcsöznek^ kövérek és züldelök lésznek; hogy hirdessék az Urat az én kőszik­lámat igaznak lenni és hogy nincsen semmi hamisság ö benne! (Zsolt. 92. 13-16.) Boldog ember az, a ki a hite'.leneknek tanácsokon nem jár, és a bűnösöknek utjokon nem áll, és a csufolóknak székekben nem ül. Hanem az Ur törvényében vagyon az ö gyönyörűsége és az ö törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Mert olyan, mint a folyó­vizek mellett plántáltatok termő fa, mely az ö gyümölcsét megadja idejekorán és a melynek levele meg nem hervad; és minden csele­kedete jószerencsés lészen. (Zsolt. I. 1-3-) * A zöldelö fák a mezön és erdőben s a folyók partjain gyönyör­ködtetik szemeinket s árnyékot nyújtanak a nap hevében. De még örvendetesen is emlékeztetnek bennünket. Valamint a folyó part­jára ültetett fa üde és zöld marad száraz időben, tikkasztó meleg­ben is, épen úgy zöldéinek azok is, a kiknek kedvök van az Isten igéjéhez és ahhoz tartják magukat. A Libánon örökzöld czédrusá- val, mely régisége daczára zöld marad és illatot terjeszt, a nedv- dus és termékeny pálmafával, mely zöld lombozatját még a leg­nagyobb forróságban se veszti el, hasonlítja össze a szentirás az igazat. Istenünknek Krisztusban alászállt kegyelme által »az igaz­

Next

/
Thumbnails
Contents