Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-18 / 29. szám

29. szám. 1908 julius 18.

»Amerikái Magyar Reformátusok Lapja.«

*1. oldal.

elkész rövid ima után megnjutotta a templomot, az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében és átadta a kulcsot az egyház agg lelkipásztorának.

Ezután az egybegyült nép a templomba vonult, a hol kezdetét vette az örökké emlékezetes templomszentelési i-teni isztelet, a mely a következő sorrendben lett megtartva. '

A gyülekezeti ének után invokácziót mondott és bibliát olvasott tiszt. Hamborszky N. B. Pál lelkész Énekelt az énekkar. Imádkozott tiszt. Harsányi László new yorki magvar ev. ref. lelkész. Énekeltek az egyházhoz tartozó ágh. evangélikusok. Prédikált tiszt. Schódle G Ádám philadelphiai magyar ev. ref. presb. lelkész. Ékes predikáczióját imával és áldással ^fejezte be. Tiszt. Ujlaky János, a gyülekezet lelkésze, röviden elmondta az egyház történetét és felolvasta azoknak névsorát,kiknek adakozása folytán ma készen áll az alphai magyar kálvinista templom Ezek u'án pedig tiszt. Harsányi László lelkész beszédet intézett az urasztalát körül álló gyermek sereghez, akik közül egy az egyház lekésze által megkonfirmáltatott. E rövid, de megható szertartás után liszt. Schódle G. Ádám lelkész ur agendázott és a lelkészek segítségév el kiosztotta az úri szent vacsorát, melylyel 60—70 hivő élt. A teip- plomszentelési istenitisztelet erre véget ért. Az egybegyült százakra menő közönség pedig, azzal a szent meggyőződé sei oszlott szét, hogy jobb egy nap az Urnák házában, mint száz nap másból.

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, julius 19. »Féljétek az Urat és szolgáljatok neki igazságban és szívből; gondoljátok meg, hogy nagy dolgokat cselekedett veletek.« (1. Sámuel XII. 24 )

Minden hiábavalóság és alélekpek gyöt reime; de az Isten félelme üdvöt és boldogságot ad. Semmi ben nincs olyan tiszta öröm, mint az Istennek szívből való szeretőiében. Ha azért örüln akarsz az életnek: szívből szer.sd Istene det, ki mint jó Atya, gondviselő szeretette) vezeti életedet. Adj hálát Neki az ö áldásaiért és egyedül Ö hozzá folyamodjál szükségeid kielégítéséért.

Hétfő, julius 20.

»Amit én cselekszem, azt te most nem tudod; azután majd megtudod.« (János XIII. 7.)

Hiába vagyunk bölcsek a tudomány által, nem látjuk 1st. n akaratának végczélját. Nem látjuk miért ad nekünk örömet, miért bocsát reánk fájdalmat. Azaz nem látjuk, ha csak világi bölcseség- gel nézzük a dolgokat; de ha a hit szemével tekintünk, látjuk, hogy Isten mindent, örömet és bánatot, az élet jó és gonosz napjait egyaránt a mi javunkra hozza elő. Nyugodjunk meg tehát Isten akaratában és a szenvedések idejében se forduljunk el tőle, jól tudván, hogy a megsebesített, meg is gyógyít az.

Kedd, julius 21. »Gerjeszd fel Istennek ajándékát, mely te benned vagyon.« (2. Timót. I. 6.)

Minden embernek adott Isten az ö ajándékaiból, hogy azokat felhasználva, minden ember elérje czéiját, megtalálja boldogságát. Csakhogy a legtöbb ember úgy tesz Isten ajándékával, mint ama példázatbeli férfiú, ki a neki adott talentumot elásta. Sok ember elássa és eltemeti magában azokat a képességeket, melyek Isten

ajándékai és a miatt boldogtalan az életben. Mi, testvéreim, használjuk fel Isten ajándékait életünk boldoggá tételére. Akinek Isten adott okosságot, okossággal; akinek adott erőt, erővel keresse 1 ’boldogságát. S ha más ajándékot nem vettünk, mint szivünk nemes , érzéseit, azzal ragaszkodjunk hozzá s ennek munkáival, a szeretet ,®**‘á1dálSt adó cseíekSítéteivel keressük életünk boldogságát,

Szerda, julius 22. »Az ő álnokságai fogják meg az istente- lent.és az ö bünétfék-köteleivel kötöztetik még.« (Példb, V. 22-)

Az ember legnagyobb ellensége az embernek, a bűnös ember pedig magamagának. Az ember az, ki irigységgel és rosz- akarattal megrontja embertársa életét és pusztítja a maga élete boldogságát is. A bűn köteleivel kötözi meg magát az, ki Isten parancsolatait áthágja s.maga teszi m gát boldogtalanná. Azért nézze meg ki-ki az ő szívét, vizsgálja meg gondolatait, beszédeit s ha látja, hogy a .bűn hálójába került bünbánattal és megtéréssel keresse meg azt az utat, melyen ismét megtalálja boldogságát. Az Ur Jézus tudománya megvilágít mindnyájunkat azokban a kérdésékbjn, melyek ’boldogságunk legfőbb kérdései: mit higyjünk é% mit cselekedjünk. Isten segedelme pedig mellettünk lesz, hogy'a jóban, melyre a bűntől megváltva, tértünk, mégmaradhassunk és életünk czéiját" elérjük. Tudako/zuk hát az Írásokat és á/ok'szerint éljünk, hogy boldogok legyünk.

Csütörtök, julius 23. »Az én eledelem ez, hogy annak akaratját tegyem,' aki engemet elbocsátott és elvégezzem az ö dolgát. (János IV. *34.)

Aki nem ól baszohtálánul, ki nemcsak arra gondol, hogy mit egyék és mit igyák, hanem valami más czéiját látja életének, az tudja', hogy áz embernek födolga az Isten akaratának cselekvése. Isten azt akarja', hogy az ember boldog legyen s e végre elküldötte az ő szent Fiát, hogy áZ embereket az ő akaratával megismertesse és megtanítson mindeneket arra, hogy miképen kelljen az ő akaratát betölteni. Megadta az ö parancsait, hogy azok szerint él, megtalálja élete boldogságát. Rtjtunk áll, tölünk függ tehát, hogy amire' Isten teréfntett és vezetni akar, boldogságunkat e földön elérjük s az örök életet megnyerjük. Az egyedüli feltétel, hogy az ö akaratját tegyük és az ö parancsolatait elvégezzük P é in te'k, julius 24. »Kiáltanak az Úrhoz, az ö ^nyavalyá- jokban, ki az ö nyomorúságokból megszabadítja őket.» (Zsolt. OVII. 28.)

A hivő embernek erős vára az ö hite, melylyel életét Istenhez kötötte, nem fél áz élet nyomorúságaitól, nem reszket a szenvedések miatt és soha kétségbe nem esik. A hit, az Istenben való bizodalom megerősíti erejét, mert tudja, hogy a szerető Atya az ő gyermekeit nem terheli felettébb való szenvedésekkel, zizért bizalommal fordul Istenéhez az ö nyomorúságának idejében, imádságnak szárnyain reménységgel közeledik a mindenhatóhoz. Jaj; de hány ilyen embert találunk ma az élők föld^ ben? Milliókat találunk, kik Tstan nélkül élnek; de alig egyet, ki Istennek igaz gyermeke. Nincs bennünk erős hit, nem bízunk törhetetlen reménységgel: azért csüggedünk el oly hamar, azért esünk kétségbe. Támas zuk fel szivünkben a hitet s minden megváltozik !

Szombat, julius 25. »Nem adott nekünk az Isten felelemnek lelkét, hanem erőnek, szeretetnek és józan elmének lelkét.« (2. Timót. I. 7.)

Isten a maga lelkét adta az embernek s ha az ember azt be nem szenyezné bűnnel, tiszta leikénes erejével toldog is lehetne. Az ember azonban az isteni lelket nem becsüli meg, abba nem e bitnek, reménységnek és szeretetnek magvait,- hanem a hitetlenségnek, reménytelenség és ellenségeskedés magvait veti el. S ezek ott megfoganva, gyorsan megnőnek és betöltik az ember szivét s igy a bűn rabjává teszik az embert. A bűnnek első büntetése a félelem, mely Isten igazságától retteg. Irtsuk ki szivünkből a bűnt s a félelem helyét bizalom és Is'.en iránt való szeretet fc glalja el s józan elménk megmutatja az utat melyen járnunk kell, Hunkó M. Gyula,