Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-11 / 28. szám

4 oldal.

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

28 szám. 1908 julius 11}

F

»

i Bel. lápja."

L

b

Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S.

FEt-ELÓS SZERKESZTŐ:

HANKÓ M. GYULA,

yoüngstowni ref. lelkész.

TÁRS-SZERKESZTŐ:

HARSÁNYI P. ISTVÁN,

bridgeporti ref. lelkész.

KIADÓHIVATAL: ö2—54 Bates Street. Pittsburg, Pa.

Minden kézirat, egyházi- és egyleti értesítés a szerkesztőhöz küldendő: Youngstown, 0. Box 245. — Előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalba küldendők. Czim: SENTINEL 52-54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

editors:

Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEPH. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE :

52—54 Bates Str. Pittsburg, Pa.

Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15K.) Subscription rates: One year $2: Half year: $1. Foreign countries: One year: $3.00. Half year: $1.50.

Az „Amerikai Magyar Sajtó=Egyesület” tagja.

„Member of the American Hungarian Press Association.”

Egyházi bálok*

rossiteri templomavatásról örömmel eltelve érkeztem haza s szomorúsággal és méltó felháb írod ássál hallom, hogy k,_- egy különben jóakaratu magyar testvérünk, a mi egyházunk javára bált rendezett távollétemben. Senki fel.ne.n hatalmazta ezt az urat erre a szívességre, azért ellene a szükséges lépéseket megtettük. Megtettük pedig azért, mert mi nem vagyunk barátai az egyházi báloknak, hol a legkelendőbb czikk az ital s a hol, mint itt is, az egyház javára véres verekedést is re idéz a részegség.

Egyházi mulatságot, melyen semmiféle szeszes ital nincs, mi is rendezünk, rendezett a rossiteri egyház is és rendeznek mindenütt, hol ezúton az egyház javát a hívek tisztességes szórakoztatásával kötvén össze, arra igyekeznek a vezetők, hogy népünk elszokjék a magyar virtuskodásról, mely az ivásban és féktelenségben nyilvánul s amelyet verekedés szokott rendesen követni.

Nem vagyunk azok közül való, kik azt mondják, hogy az italnak még mértékletes élvezése bűn; de mert azt látjuk, hogy magyar testvéreink közül sokan nem tudják, mi a mértékletesség, hajlandók vaayunk azok közé állani, kik a saloonok, a sör- és pálinka gyárak kiirtását tűzték ki feladatokul. Sokan olyanok, mint a gyermek, ki a tűzzel bánni nem tudván, megégeti magát de a gyermek, ha egyszer megégette magát, másodszor nem játszik a tűzzel, mig a mi testvéreink közül számosán naponként megégetik magukat az itallal. Ha a gyermektől elvesszük a gyufát, hogy meg ne égesse magát, ugylátszik, az italt is végkép el kell vennünk a mértéket tartani nem tudó emberektől.

De ha még lehet inni, micsoda örült gondolat inni és lerésze- gedni, aztán verekedni az egyház javára?

Atyámfiái, testvéreim! Aki ivással egybekötött mulatságot rendez az egyház javára, az vétkezik az Isten ellen, vétkezik az egyház java és tagjai érdeke ellen! Az egyház mindig elitélte a mértéktelenséget. mit akar hát az az egyház vagy ember, ki az egyház javára való ivásra és nyomában az elmaradhatatlan verekedésre toboroz híveket s rendez bált ? Maga alatt vágja a fát s méltó, hogy elpusztuljon.

Sajnos, hogy egyházaink nagyrésze még mai is nagy barátai az ilyen egyházi báloknak; sajnos, hogy még ma sem látjuk be, hogy ez nem jó eszköz a Krisztus országának építésére. Ne szenyezzük azért be nevünket, ne tegyük tönkre egyházunk becsületét híveink érdekeit egyházi bálok rendezésével!

Hankó M. Gyula.

Gyermekeink magyar nevelése*

lékünk két hazát adott végzetünk“ — s igy, kettős kötelességeink vannak.

Igyekeznünk kell arra, hogy itt teljesítsük polgári kötelességeinket s nemzetünknek tisztességet és elismerést szerezzünk; de másrészről meg kell tartanunk szülőhazánk iránt azt a szeretetet, amely sziveinket hajdan dobogtatta, — édes, zengzetesen szép magyar nyelvünkre meg kell tanítanunk gyermekeinket, hogy igy legalább az első nemzedéket megtartsuk magyaroknak.

A második úgyis elveszett. Aki ezt nem akarja elhinni, az nem ismeri azt a végtelen n; gy erőt, amely van az amerikai szellemben s nem akarja belátni, hogy a vonzás törvénye ebben a tekintetben is kötelező. E nagy, müveit nemzet beolvasztó hatását megérezték a nálunknál sokkal nagyobb nemzetek bevándorolt gyermekei is, mint a németek és francziák.

De viszont azt látjuk, hogyha beolvadtak is igyekeznek arra, hogy gyermekeik a szülőhaza iránt lelkesedjenek, azt és annak a történetét megismerjék s a nyelvet megőrizzék.

A németek ma is tartanak fel iskolákat, ahol nemcsak az elemi, hanem a felsőbb tudományokban is képezik gyermekeiket s igy a németség ez ország életében, mint egyik fötényezö szerepel.

A magyar szüléknek is elsőrangú kötelességük az, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveltetéséről s ne feledjék el, hogy azokról, akiket az Isten nekünk adott: számolni tartozunk.

A szülék tehát ragadják meg az alkalmat s a nyár folyamán küldjék gyermekeiket a m agyar iskolákba.

Mind több helyen vannak iskoláink. Alig van magyar református gyülekezetünk, ahol a lelkész ne szakitana időt arra; hogy a gyermekeket, egyházunk leendő oszlopait, fentartóit ne tanítanák édes anyanyelvűnkre, édes hazánk történetére és egyházunk hitel veire, történetére.

Ha hibásnak tartjuk azt a szülét, aki nem gondoskodik az ö gyermekeiről, hibásnak kell tartanunk azt az egyházközséget is, amely semmit se tesz a gyermekek magyar nyelvű tanításáért.

Mi lesz belőlünk, ha ezt a kötelességet elmulasztjuk?

Minek építtetünk akkor templomokat, miért áldozunk s gondoskodunk azoknak fentartásáról, ha gyermekeink már nem fogják beszélni [nyelvünket, nem fogják énekelni énekeinket s ha az életnek abban a nagy forgatagában, amelyben itt okvetlen belekerülnek, lehullanak egyházunk fájáról vagy hulla gyanánt élnek egyházunkban ?

Minden jel arra int, hogy erre a nyári magyar iskolai nevelésre szükség van.

A szülék azért tartsák főgondjnknak, hogy a gyermekeket az iskolába küldjék. Ha ez némi áldozatba kerülne is: hozzák meg a gyermekekért, mert ez az egyedüli, maradandó örökség, amelyet adhatnak nekik,