Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-27 / 26. szám

rr" =

Hírek sl nagyvilágból.

i - -...........- i

Magyarország*

— Püspök jelölés, Kiss Áron püspök halála után természetes dolognak tartjuk, hogy az a kérdés köti le a református közvéleményt, hogy ki lesz a debreczeni püspök, feje a legnagyobb magyar egyházkerületnek ?

A kérdés oly nagyfontosságu, hogy a püspök temetés délutánján, Gróf Degenfeld József értekezletre hivta össze a kerületi közgyűlés tagjait s itt mindenekelőtt megállapitották, hogy julius 7-ikére rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hívnak össze, — de szóba kerültek a püspökjelöltek is.

Gróf Degenfeld József Eröss Lajos theol. tanárt szeretné a püspöki székben látni, aki úgy is • • int gyakorló lelkész, úgy is mint tanár, kiváló érdemeket szerzett. Ajánlatba hozták még Dá- vidházy esperest, Dicsöffy főjegyzőt, de a legnagyobb lelkesedést Dr. Balthazar Dezső nevének az említése keltette.

Mi a magunk részéröl is öt tartjuk a legalkalmasabbnak a püspöki szék betöltésére. A püspöknek elsőnek kell lennie az egyenlők között, nem az évek számában, hanem a munkában, a terhek hordozásában.

Hogy lesz, mint lesz: senki nem tudhatja. A födolog, hogy a választási harcz a protestáns szabadelvüség követelményei szerint folyjon le s győzzön a jobb vélemény.

— Arató sztrájk. Az Isten áldásával nem jó tréfálni. Ezt nem veszik eszükbe azok, a kik az aratási sztrájkot rendezgetik. Gyári, ipari munkánál a sztrájk, a bérharcz lehet jogos és észszerű, de földmivelésnél — főleg az aratásnál, a hol egyetlen óriási vihar millió károkat okozhat, lehet a munkás követelése jogos, de a bérharcz nem észszerű, mert azt a keveset is könnyen elveszítheti, a miért véresvt rejtéket hullatott. Több helyről hire érkezik annak, hogy aratási sztájkot akarnak rendezni a szociális- ták vezérei. Ezt nem teszik okosan.

— Rendjel eső- A bécsi császári jubileumot azzal akarják örökemléküvé tenni, hogy valóságos rendjel záport zuhog - tatnak alá azokra a boldog halandókra, akik az ilyen ragyogásban gyönyörködnek. Úgy tervezik, hogy legalább is hatezer egyén kapjon rendjelet.

— Remete a föld alatt, / z ólublói erdőség egy helyén addig-addig ugatott egy juhászkutya, amig a gazdája hasra nem feküdt és figyelni nem kezdett; kiderült, hogy a kutyának volt mit ugatnia, mert amikor a megmutatott helyen a földet ásni kezdték, csakhamar deszkával és mohával letakart nyílásra akadtak, a deszkát levették és kiabálni kezdtek, mire kezében könyc- vel és kereszttel egy összetöpörödött, beteges és ijesztő állapotban levő öreg emberke bujt elő; miután megkérte a juhászokat, hogy a remete életben ne zavarják, elmondta, hogy e helyet Isten 3 év előtt rendelte neki és azóia senki sem zavarta.

Majd többek között elbeszélte, hogy Finczér Gyula a neve s sziléziai illetőségű. Mint takács vándorutjáa Krakó városában a remete életről szóló könyvet vásárolt, a melynek tartalma annyira meghatotta, hogy a remete életre szánta el magát, lakásul itt, az ólublói erdőség egy földalatti részét választotta magának. Három évvel ezelőtt egy késsel és egy darab vassal három hónapig dolgozott, amig lakóhelye elkészült. Lakóhelye a föld alatt két szobából állott, melynek berendezése egy pléhkályhából, egy pár pléli- edényböl s egy pár ruhadarabból állott. Tápláléka krumpli volt, melyet a közeli községekben vásárolt még vándorutján megtakarított kis pénzecskéjén. Érdekes az esetben, hogy három éven át senki fia sem látta öt az erdőben. A juhászok utóbb az esetet bejelentették az ólublói rendőrkapitánynak, a ki a helyszínére azonnal csendőröket küldött, a kik bekísérték a tolonczházba, a honnan még aznap hazájába szállították az öreg föld alatt lakó remetét.

— Kultur ünnep, A Dunántúli közművelődési egylet a napokban tartotta meg Sopronban évi közgyűlését. A közgyűlésen megjelentek a magyar közélet tényezői, kik a magyar nép javát, boldogulását valóban a szivükön viselik. A gyűlésen Széli Kálmán mondott hatalmas beszédet, a melyben méltatta a szép múltú egylet kulturális, nemzeti működését.

— Egy szép végrendelet. Gróf Pál ily János, a magyar középosztály gyermekeinek a javát tartván szeme'ött, közel 3 millió korona értékű vagyont hagyott a magyar államra, olyan kikötéssel, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztei a jövedelemből 700—1000 koronás ösztöndíjakat alkosson s ezeket ama szegénysorsu magyar tanu’ók kapják, akik közép vagy felsöiskolát végeznek. Az ilyen emberek megérdemlik az utókor kegyeletét, mert a művelődés, a tudomány az egyedüli eszköz egy népnek a boldogulásához. — Műkincseit pedig a nemzeti múzeumnak hagyományozta a derék föur.

— Országos munkaadó központ. Nagyjeleutö ségü s vonatkozásaiban messze kiható lépés történt ipari körökben. Megalakult a magyarországi munkaadó-szervezetek központja, azzal a czéllal, hogy erőteljes szövetségbe tömörítse az ország összes munkaadóit, hogy azután szociális téren tagjainak érdekeit hathatósan megvédhesse. Az országos központ megalakításában részt vettek a magyar építőiparosok országos szövetsége 18 helyi és 112 vidéki szervezetével, a magyar vasművek és gépgyárak egyesülete, a vas- és fémiparotok országos szövetsége és még több munkaszervezet. Az alakításban részt vett szövetségek körülbelül 150 ezer munkást foglalkoztatnak.

Az alapítóknak a központ elnökéül sikerüli megnyerni Kornfeld Zsigmond főrendiházi tagot, aki ezt a tisztséget már el is fogadta A minap esti alakulógyülésen elnökké Förster Nándor mint. tanácsost, Kauser Gyula építészt, dr. Helvey Gyula gyártulajdonost választotta.

— Hazaárulás. Va<ady Lajos tanfelügyelő Biharmegye köziga/gatási bizottságának egyik legutóböi ülésén bejelentette, hogy több oláh iskolában nemzetellenes izgatást tapasztalt. így Lók község iskolájában kitiltott tankönyveket és meghamisított térképeket talált. A gyermekek olyan dalt énekeltek, a melynek czirr.e »É'jen a román hadsereg« s a mely a magyarokkal szemben a román hadsereg liö-iességél d csőiti. A tanítót, ( Napó Pétert ezért a tanfelügyelő kérdőre vonla s a tanító erre azt felelte:

— »Román vagyok, megteltem kötelességemet.«

Bevallotta azt is, hogy maga szerezte he a lázitó verseket és

kitihott tankönyveket. Feketegyéresen Duduresco Gábor tanító olyan d Ira tanította a gyermekeket, a mely arra izgatja őket, hogy ha még egyszer jönne olyan idő, mint Di48-ban, a románság ragadjon kapát, kaszát s irtsa ki a magyarokat, ezt a nyomorult fajt. Mindkét iskolában Bnkarestböt bécsempészett izgató röpiratokat talált a tanfelügyelő. A legérdekesebb a dologban az, hogy mindkét bazaáruló tanító államsegélyt é.vez s igy hálálják mega magyar állam bőkezűségét. A vármegye közigazgatási bizottsága megindította a f, gyelmi eljárást a két tanító ellen s felterjesztést intéz Apponyi Alben közoktatásügyi miniszterhez, hogy függessze föl az államsegéiyöket.