Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-23 / 21. szám

(5. oldal.

»Amerikai Magyar Refoimátusok Lapja.«

C/1 m 07'*m. IPAR »•.'■'■'‘n

;-, j 1., ■ - i í beeing well eared for we cannot leave the Board of Home Missions We are satisfied under your government. And yet we feel that something must be done to satisfy the Mother country, fora o'hild cannot forget its mother. We are the children of the H un- garian-Church. In order to repair the hard feelings and to satisfy both sides I wish to make the following motions:

First: This reverend body shall consider this missionary work among the Hungarians very carefully.

Second: That you selsct one or two Delegates to go to Hungary officially with your instructions to visit the Home Churches and find out the intentions of Home Church and to meet the members of the Convent, (Synod) in order to make pteace.

Why is it necessary ? It is necessary for the sake of Christ and for our children, who are not Hungarians any more, but call themselves »Yankee horn Americans«. This is what you h ive to care for and this is what those abroad should know, that we are

Hungarians even if we are liaturalized citizens, but our children are not Hungarians.

We all know that you have done much for our Congregations' for which we shall be everlastingly thankful to your noble Mission. I hope that you will understand the necessity of my motion of motions.You will bring this sacrifice to satisfy yourself, to satisfy us protestestant Hungarians. I know the general feeling among all the Hungarian Congregations. I know that all love and praise you. know that they all prav for peace. I know that the feeling abroad at the Home Church is the same, they want peace 1 know that whoever may be selected and sent over across the ccpan will bemet warmly and at least I know ihat the money will not be spent for nothing. It will bring results, and I can pretty nearly assure you furthermore that your delegate or delegates will come back with the white flag withe the password » Peace« on it.

Very respectfully,

JOSEPH TOMCSANYJ.

C^f

A haza földje.

=Ä>

Ébredezett az erdő. A suderfák között az éj fekete manói bujkáltak még, de a fenyők hegyes csúcsa zölden vált le már az égboltozatról. Kelet felöl a hegyormok fölött a hajnal bontogatta TÓzsapiros fátylát, jeléül annak, hogy a sziklás válaszfal mögött megkezdte már útját diadalszekerén a nap. A sejtelmes Ígéret bol- ■rlog biztonsággá válik: teljesül a csoda. A hóboritott hegyek fölött arany sugárkéve hasítja az eget s meglebbentve az éj kékes fátylát, pirosra csókolja a karcsú bérczeket.

Fényes sugár játszik kedvében a magas fenyő törzsén lecsúszik, kerek arany foltokkal hintve be a mohát. Csillog a harmat- csepp, az áfonyabokor ezer apró bogara megélénkül, tolakodva dugja ki fejét a lapostetejü gombacsalád s a fenyöalkotta hüs templom visszhangzik az ébredező madarak csicsergésétől.

Janó kiegyenesedik s feltekint az égre. Mintha a néma imádság könnyített volna lelkén, felsóhajt. Aztán hirtelen, mint tolvaj, ti fél, hogy rajtacsipik, körültekint s munkához lát. Könyörtelen kézzel feltépi az erdő mohatakaróját s a vén fenyő ágas-bogas gyökerei közé, az édes otthon földjébe mélyeszli kapáját. Kavicsrétegre talált s az erdő megrezzen az édes anyaföld elfojtott sikolyától: a fényeshátu gyik a harmatos bozótba menekül, elhallgat a csacska madár s a barna mókus ágról ágra zökken. Janó kapája felcsillog a napban. Lesújt vele s a kigyózó gyökér mentén omlik az erdő illatos földje. Még két-három kapavágás s a zöld bársonytakaron meztelen fekete földhalom fekszik. Janó leguggol s beczézö kézzel, mintha. engesztelni akarná, inorzsolgatja, simogatja a porhanó földet, kavicsot, gyökeret kiválaszt belőle, majd előveszi a magával hozott zsákot s félig megtölti földdel. Mégegyszer körülnéz, nem látta-e senki s aztán meghajlított térddel, vállán a teher, a hegylakók ruganyos lépt-ivei lehalad a lejtön.

Előtte fekszik a völgy7 a kora reggeli pompájában. A zöld vetésók között a kanyaró ut fehérszalagként kígyózik tova. Távolabb — mint a szétszórt játékszerek — piczinv falvak, köztük az ö otthona is, ott,.a völgy torkolatánál, a hol a domb — domb hátán eir.elked;k. alig látható flistoszlop jelzi a dübörgő fény közeledtét, a melynek lelsö érkezése óta úgy megváltozott ez a vidék. Minő csendes, minő békés volt a hegyvidék a vasút kiépülte elő t, É< era? Idegen vállalkozók teleszórták az erdőt idegen faházakkal, ahol drága pénzért lakást, ellátást bérel a városi nép s letelepszik a vendégsereg. Nyáron, a mezei munka idején a falusi nép ezekét szolgálja, a legények nagy része fuvarból él, a potos országutat mér.ve rozoga kocsijával s a földet, az édes anyaföldet nincs a ki megmunkálja..

Aztán — az Isten tudja ki adta a példát — a kis falvakból egymá utánelköltöztek a féri iák,-.,a munkabiró. elemi Hosszú-útra szánták el magukat, itt hagy ták a.kis.tót faluban feleségeiket, kicsiny fiaikat, hogy messze-messze tengerentúli idegenben, idegen földrészen megszerezzék azt, amit itt a sors megtagadott tőlük, a pénzt s mindazt, amit általa megszerezni lehet. És az Amerikából küldött pénz megmételyezte az itthon maradottak lelkét.

Mintha járványos betegség csirája ragadt volna rája: aki kezébe vette azt, áldozatul esett a kivándorlás epesztö vágyának.

__

Kicsi gyermekek az ut porában játszadozva Amerikáról beszéltek a a serdülő suhancz tolni szeretné az idő kerekét, csakhogy túl legyen a katonasoron s aztán ö is elmegy a tűn dérországba.

A kivándorlók közül nehány visszatért, sok otí maradt, idegen világ, idegen szokások rabja lett.

Itthon pedig pusztuióba lett az erkölcs. Mit ér az eskü az oltár előtt, ha a férj elhagyja fiatal hitvesét s a jólét után futva, a házi tűzhely tisztaságát őrizetlenül hagyja ? Bánatos sziveknek akadt vigasztalója s a népes kis család idegent mond apjának. Ebben a környezetben nőtt fel Janó. Tiz esztendős volt, mikor apja, anyja eladta a kis házit s az összekuporgatott garasokat útiköltségre szánta. Ma is emlékében van az a nap, a melyen árvasága kezdődött.

Tavasz volt, veröfényes, illatos tavasz, A begyormokon csillogott, ragyogott a vakitó hólepel, hűvös szelek jártak még ott a bérczeke 1. Az édes, melegítő napsugár végig csókolgatta a rétet, ezernyi apró virágot keltve é'etre. A sudár fenyők minden gályán, friss zöld hajtás diszlett már s a hóolvadástól duzradt patak partján magas páfrányerdö közül nefdejtcsek milliói mQsoiyogtak elé- Janó békószálta az erdőt s mindennap uj csodát fedezett fel benne. Álmodozó lelkét a hegyvidék minden szépsége megrezegtette; — szerinte ilyen lehetett a mennyei paradicsom, ép ilyen — Amerika. Hiszen erről az országról annyit hallott, oda vágyik a kis falu minden legénye Szebb nem lehet, mint az erdő tavaszkor, csak gazdagabb. A kavics ott karbunkulus, a moha finom bársony, a harmat minden cseppje gyémánt s az országúton a szellő aranyport kérget. C-oda-e hát, ha ennyi kincs után olyan sokan mennek o'da — szép tündérországba?! - - .

Janót meg sem lepte, olyan természetesnek látszott, mikor édes szülője el-elesukló hangon mondta, hogy holnap eljön1 érte az öreg Mariuka s elviszi magához, mert apát, anyát. Mirko bátyja várji Amerikában. Janó ne búsuljon azért, legyen jó gyerek; hiszen kincset hoznak onnan nemsokára, szép házat építenek a végi helyett, ur lesz Janóból, gazdag ur.

Kora reggel be is állított a szomszéd szekere, édes anyja utoljára kisöpörte a pitvart, levette a szent kepéket a falról, s lelkére kötötte Janónak, hogy vigye él a Mari nkAho*, kár ne essék benne. Az apja — Janó szemében a féifias bátorság és bölcsesség megtestesülése — végig simogatta a gyermek arozáV .anyja sírva ölelte keblére, aztán kifordult ä szekér áz udvarból. ...