Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-16 / 20. szám

6. oldal.

Amorfkai Magyar Refoumátusok Lapja.

VO. szám. 1908 május 16.

épen az evangélium. Az igazságosságot Istennek ingyen kegyelméből kapjuk.

Ezt tapasztalták Jézus tanítványai saz ös-keresztyének s éle- töknok alapelve gyanánt magasztalták. I«tennek ez az igazságossága nem elméjök szüleménye volt, nem érdemből s nem is emberi mesterség vangy tanutján szerezték meg. Jézus Krisztus egyháza. a vele való együttlét. tanítása, élete és működése, halála, története és lelke öntudatlanul s akaratlanul készitette elő őket arra. hogy Isten igazságosságát megnyerjék. Halála és fel tán adásában pedig megbizonyosodtak az öt lelke által Isten igazságossága azaz az « atyai kegyelme és hűsége meggyőzően bebizonyosodott. Nem tehettek másként, csak odaadóan hízni és hinni tudtak.

Ez áll reánk nézve is. A hol az evangélium, mint isteni erő és isteni igazságosság lép előtérbe Jézus Krisztus élő lelkében, a való életben, személyekben, a keresztyén gyülekezetben, ott tanuljuk az evangéliumot megérteni.

III.

Az Istennek igazságossága által jelentetik meg hitbe, miképpen megvagvon Írva: «Az igaz ember hitből él.»

Mi magunk nem csinálhatjuk s nem adhatjuk a hitet, még ba minden habozást és kételyt elnyomnánk ,< minden hittételt igaznak tartanánk is. A bizalom szabad, isteni adomány. Az evangélium pedig, a hol mint isteni erő működik és nyilvánul, hitet ébreszt. Első sorban nem azért kell nekünk hinnünk, hogy Isten üdvöt adjon, hanem Isten azért nyújtott üdvöt, hogy bizni és hinni tanuljunk.

Az Istennek igazságossága hitből hitbe jelentetik meg. Bizalom a kezdete, bizalom a czélja, bizalom a folyamata. A hit nem küszöb, melyen át az üdvösségre megyünk, hanem az igazi üdvnek alapja, állandó forrás, a keresztyéni életnek folytonos életeleme. Ennél nagyobbat nem ismerhetünk, ezt nem pótolhatjuk, nem helyettesíthetjük. A hit, a bizalom mindenkoron jócselekedeteket és tetteket, beszédet és gondolatot szül; a hit eleven, tevékeny, hathatós. Egészben véve a keresztvénségnek magva, veleje, lényege s az is fog maradni. Már köztünk, emberek közt is úgy áll a dolog, bogy a bizalom a legfenségesebb és legjobb, a mivel magunkat megajándékozhatjuk. Istennel szemben is épen az az eset áll fenn.

Isten csak azt akarja tőlünk, hogy gyermekeinek érezzük magunkat s bízzunk 1 enne, mint a gyermekek atyjokban. Ez a legnagyobb tisztelet, mint iránta tanúsíthatunk, erre int bennün- nünket az evangéliumban. Ez az igazi élet, uj élet, isteni élet. Az az igaz ember hitből él.

K. T. Vajha mindnyájan megismernök s elfogadnék az evangélium igaz lényegét; a kimeríthetetlen dicsőséget. Hadd beszéljen a világ, a mit akar te csak keresd és gyakorold ez isteni erőt. Hadd ítélkezzenek az emberek; te csak törekedjél Isten igazságosságára. Örülj a te Istenben való hitednek, szeresd felebarátodat. Az evangélium Istennek hatalma, mely boldoggá tesz mindenkit, a ki abban hisz ! Ámen.

W. Bornemann után

SZÉKELY SÁNDOR.

Csak az emberek halandók. Az eszmék örök életűek. Az emberek koronkint eltemetik az eszméket. He ezek újra feltámadnak.

*

Ebben a szürke világban kevés keletje van az eszméknek. S az a legszegényebb ember a világon, akinek eszméi vannak.

*

Növelnünk kell a hitet a népben, hogy erkölcse veszendőbe ne menjen. Mert a büntető törvények szigora nem tartja vissza az embereket a bűntől, csupán a vallás erkölcse.

;VVXV7

A harmíncz pénz.

Elcsattant már az áruló csók,

Elhangzott, mint egy kigyó-sziszenés — Ennél már nem Ehetett olcsóbb:

Az Ur éltéért harmincz pénz — kevés ! Judás ott ül a templom ajtajánál,

Ajka csak mormol, — számlál, egyre számlál- »Tíz. .. .húsz,..harmincz «

Judás csörgeti harmincz pénzét,

— Szive szorul, szeme vadul forog —- Melyek az Ur testét megvérezék: Suhognak egyre túl az ostorok ! Szivét a kínnak férgei csak ássák... Es számlálgatja az ostor csapását:

»'.fiz.......húsz........harmincz «

Templom előtt galambkufárok,

És pénzváltónak serge alkuszik;

Ajkuk a szóból ki nem fárad,

Áruikat sürgőn hozzák, viszik —

S ezt tiz, húsz, azt harmincz pénzért kínálják... Judás egy hang nélkül mozgatja száját:

»Tiz.......húsz........harmincz.«

És nagy terhétöl földre roskad,

Arezán végig perdülnek könnyei —

»Ilyen foltot köny le nem moshat !« Nyugalmát sehol, sehol nem leli —

És térden csúszva jut el az oltárig,

Ajka még ott is halkan, egyre számit:

»Tiz.......húsz.......harmincz.«

A vének ajkán szent zsolozsma S az Urnák dicséreti zengenek —

Neki enyhületet mi hozna?

Megnyílhatnak már néki az egek ?

»Te vagy bosszuló Isten« — zeng az ének S a mint mormol, csak nézik öt a vének — »Tiz.......húsz.......har?nincz.«

S a harmincz. pén&t ott széjjel szórja: »Vegyétek vissza, nékem egy se kell,

Oh átkozott legyen az óra,

Melyben ártatlan vért árultam el!«

»Vidd el e pénzt, tied, ez vérnek ára«

— S oda számlálják, nem hajtva szavára —

»Tiz.......húsz...harmincz «

»Oh hát már nincs sehol bocsánat?«

— Mit itt keresett, nyugtot ott talál, Szalad, szalad, és meg nem állhat,

Mig el nem éri a szörnyű halált...

— He a vérdij templomban nem maradhat: Földet vesznek hát rajt‘ a halottaknak,

S oda fizetik érte: t>z...húsz...harmincz !

*-Növelni kell a hitet az emberekben az eszmék megváltó ereje iránt, hogy az egyéni érdek mai piszkos korszakából ki tudjuk vezetni az embereket egy tisztultabb s önzetlenebb világba.

*

Csák egyszer született az emberiség számára egy Isten-ember, hogy megváltsa.