Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-18 / 16. szám
16. szám. 1903 április 18. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« oldal. di FELTÁMADÁS. Pacsirtaszóra felsóhajt a föld, Az anyaföld, az éltető : »Hasítsd, hasítsd ekéddel a barázdát ! Munkálkodjál szántóvetö ! Orczád hulló verejtéke Áztassa meg minden kis rögemet, Hogy a szegénynek is teremjen Mindennapi tápláló kenyeret. Ne legyen ennek a hazának Egy gyermeke sem éhező, A boldogság édes dalát Hangoztassa erdő, mező. Hasítsd, hasítsd apáid örökét, Szántsd föl nagy őseidnek szent porát, Hogy álmuk szép legyen, mosolygó: Rengő kalász, ringó viráp Hallod e, barna hantjaim közt Itt is, ott is egy-egy szivdobbanás... Hallod-e a pacsirta énekét: Feltámadás ! Feltámadás !« Piros hajnal hasadtakor Nagy zúgva megszólal a gyár: »Csak füstölögj, kéményem, füstölögj ! Zsong a műhely, a munka vár. Éleszd, kohó, az olvasztó tüzet, Kerekeim, forogjatok ! Zakatoló dübörgést ek zajában Zúgjanak az uj korszakok ! Izmos karú munkásaim, Dolgozzitok a hon javára.. Pattanjon ki a lángoló kohóból A haladás egy-egy csillagsugára. Kipattanó csillagsugárból Mindig nagyobb, újabb müvek születnek Hogy nagy legyen hazánk, hatalmas, Erőforrása nemzeteknek. Forogjatok, kerekeim ! Legszebb zene ez a zakatolás! Himnusz harsog dübörgéstek zajában: Feltámadás! Feltámadás!« Megzendül a kelő nap fényiben A költészetnek büszke csarnoka:. »Csak penkesd, pengesd, költő, lantodat! De idegen ne légy soha ! Ha jársz-kelsz is a messze nagy világban: Ne tekintsd a világot otthonul! Legszebb dalát ott zengi a madár is, A hol a lomb bölcsőjére borul. Tanuld el a zúgását erdeinknek, Virágos völgy lágy sóhaját. Tanuld el a siró furulyaszót, Csengő szavát, kolomp szavát. Légy a nemzet pásztortüze ! Világitó csillag sötétben ! Légy a zsarnoknak ostora. Ki lánczokat csörget kezében ! A szunnyadó eszmék sirhantiról Görditsd el a sziklát, mint óriás ! Hadd zengje, zúgja minden eszme: Feltámadás ! Feltámadás !» Madárdalos, mosolygó reggelen Megkondul a torony harangszava : »Csak jöjetek, kezetekben virággal! Feltámadt az Isten fia ! Az élet a halált legyőzte, Az igazé a diadal ! Virágok szálló illatában Zengjen az égre háladal ! Imádjátok buzgón az Istent ! Isten után az édes jó hazát ! Ravatalán hányszor sirattam el Sötét nagy éjszakákon át ! ...Csak jöjetek. kezetekben virággal! El a haza ! Feltámadott ! Borítsatok be koszorúval Hosszú, nehéz, tiz századot ! Szálljon csak egyre följebb a magasba ! Szabadság minden szárnycsapás. Repülj, hazám ! Suhogtasd szárnyadat ! Legyen örök feltámadás !« PÓSA LAJOS. . í ■ f 1 mm > j \ 's..! . * ■ ép / ■Mj - Hv 'JwSÉ Nincs itt! — Feltámadott!
