Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-18 / 16. szám
2. oldal. »Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 16' szám. 11*08 április 18. Feltámadunk* rül a mi szivünk és vigadozik a mi lelkünk, mert az Ur feltámadott, él és mi is élünk O benne és , Ö általa. A feltámadás hite és valósága nélkül nincs czélja az életnek s hiábavaló és haszontalan az embernek jminden munkája. Miért legyek jó, miért éljek becsüle- ; tesen, ha bérem csak az, ami a gonoszé: a pusztulás, ja halál ? Akkor jobb lett volna meg sem születni s ha 'inár születtünk, jobb, ha felhasználjuk ez élet napjait s minden órának leszakasztjuk virágát! S valóban épen azok gondolkoznak és élnek igy^, kik nem hisznek a feltámadásban, kik előtt hazug beszéd az Ítélet és örök élet. Élnek azért úgy, mint akiknek egyébre sincs gondjuk, csak arra, hogy mit egyenek, hogy mivel ruházkodjanak s az élet minél több örömét élvezhessék. Ha pedig valaki utjokban áll s gátolja őket élvezeteikben, az ilyenek kímélet nélkül rontják össze azok boldogságát s oltják el életét is annak, ki utjokban akadályozza; mert csak egy czélt ismernek: élni s ha lehet minél jobban élni e világban. Az Ur Jézus feltámadása pedig bizonyság előttünk, hogy ha hiszünk Ö benne s élünk az ö törvényei szerint, mi is feltámadunk örök idvességre: a hitetle- ' nek és gonoszak pedig feltámadnak az örök kárhozatra. Igaz, testünk, melyet annyira szeretünk, elporlad, ha jók voltunk is s poraink a gonoszok poraival elvegyülnek. De, ha azt látjuk, hogy az elvetett magnak is el kell rothadnia, hogy uj élet támadjon abból, kétel- kedhetiink-e többé abban, hogy eltemettetik rothadandó : test, feltámasztatik rothadatlan, eltemettetik lelkes test, feltámasztatik lelki test? Ne aggasszon hát minket az, . hogy meg kell halnunk, hogy itt kell hagynunk az f örömök és szenvedések hazáját, a földi életet, hiszen | csak a mi testünk hal meg, lelkünk nem temethető el, mert az halhatatlan és örök életre hivatott. Ha mindezeket jól meggondoljuk, nem fogjuk testünket olyan sokra becsülni, nem fogjuk a földi életet feledtébb szeretni. Hanem az életnek napjaiban arra fogunk törekedni, hogy szenvedjen bár testünk, lelkünk épségét megőrizhessük. Ha tehát hiszünk a feltámadásban, úgy fogunk élni, hogy magunkat az Ítéletre készitjiik; úgy fogunk élni, hogy bármikor teljenek le esztendeink, készen legyünk a számadásra; úgy fogunk élni, hogy testünk halála után is éljünk az örök élet idvességében. H ankó Gyula. Az árvákról gondoskodni kell. Irta: KALAS3AY SÁNDOR. (Folytatás és vége.) S ha nekünk, kik az élet harczát harczoljuk, ilyen édes, ilyen boldogító az emlékezés: ezt a boldogságot nem szabad megtagadnunk, elvonnunk azoktól sem, akik mi közöttünk azárvaság keserű könnyével öntözött, sokszor panaszos kenyeret eszik. Álljunk tehát oda a sorompóba mindnyájan s igyekezzünk , arra, hogy' a szép eszme minél hamarabb testet öltsön. Ezt parancsolja másodsorban szent vallásunk is. Az egyház szervezés, az egyház építés tömérdek gondja, ezernyi fáradsága : soha se vonjon el minket magasabb czéljainktól, mert csak igy tehetünk tanúbizonyságot hitünk, buzgóságunk mellett. I Az egyházak élete jótékonyság, a szereti segítség nélkül ■csak a Bethesda tava........ Benne var. a gyógyító erő, de ha az Urnák lelke nem érinti meg: nem használ senkinek. Hiába ült a Bethesda tava mellett az a nyomorék, akit a Jézus egyetlen szavával meggyógyított, — tagjaiba az erő vissza nem szállott, csak.mikor Jézus segített rajta, mert nem volt ereje, hógy a viz megmozdulásakor a gyógyító erőben részesüljön. Hiába építünk mi fényes templomokat; hiába teszünk éjet- napot együvé ebben a munkában, ha az Ur lelke nincsen mi bennünk semmik vagyunk. Hiába versenyezünk gyülekezetek szervezetében még egymás bántalmazása árán is, ha a szeretetet a gyakorlatban ki nem tanulhatjuk, ,ugy minden mi dolgunk . csak pengő érez és zengő czimbalom. Szükségünk van tehát a magyar református árvaházra, hogy ez az intézmény legyen bizonyság a mellett, hogy mi a mezőn felejtett kévéért nem megyünk vissza, az olajfa termelés s a szőlő gyümölcsét nem vonjuk el az árvától, hanem igyekezünk olyan dolgokat hozni létre, amelyek azt bizonyítják, hogy mi látjuk a hajnal világosságát s a Golgotha keresztjéről sugárzó végtelen szeretet napja ragyogja be egész életünket. * * * A szükségesség mellett azonban az a második kérdés, miként valósíthatjuk meg ezt a kétségtelenül nagy feladatot. A ma virágzó, nagy hivatást teljesítő árvaházak nem lettek egyszerre. A világ teremtésére is időre volt szükség s a mi világunk nem egyszerre, nem is egy napon állott elő. Tehát az amerikai magyar református árvaház eszméjének a megvalósítására is idő kell. Ez az idő pedig arra való, hogy lépésről-lépésre a mindenható szeretet által alkossuk meg azt az intézményt, amely arra van hivatva, hogy gyermekeinknek otthont adjon. Nem tudjuk mikor, kinek leszen reá szüksége, — de azt tudjuk, hogyha a szeletet lelke egyesit bennünket, akkor árváink nem lesznek elhagyatva. , Az árvaház eszméjét tehát a lassú fejlődés utján valósíthatjuk meg. Nem tudjuk, mennyi pénz áll rendelkezésre, de reméljük hogy a legközelebbi egyesületi nagyülés elé már tervvel is járulhatunk, hogy a mit*elkezdettünk, megvalósítható legyen. Ha mindenek, kik ezt a szép nevet, magyar református — viselik, egy akarattal volnának s e czélra mindnyájan csak 10 centet adományoznának évröl-évre: úgy a megvalósítástól nem lehetne félni. Ha igaz, hogy 75—100,000 magyar református él ebben az országban, ugv könnyen beláthatja bárki is. hogy egy ilyen csekély adomány, amit senki se erezne meg, milyen hatalmas munkának lenne az erőforrásává. Azt szokták mondani, hogy álniudoz' m ! Lehet, de lelkemnek olyan édes az ilyen álom... Látom a mi népünket — ilyen álomlátáskor — a szeretetheti egyesülni. Látom, hogyha a jólét, a bőség külön választ, a nyomorúság, a keresztek hordozása összehoz — s cselekvésre buzdít. Látom, hogyha a bőség idején nem törődünk az éhezőkkel, mikor éhezünk, nyitva áll szivünk embertestvéreink előtt. Az igazságot pedig éheznünk, — a szeretetet szomjuhoz- nunk kell. Oda kell járulnunk ahhoz'a forráshoz, amelyből aki iszik, soha meg nem szomjuhozik ! Együttesen, a pünkösti szélnek zendülése által fellelkesitve bizony nem lesz nehéz leküzdeni az akadályokat, eloszlatni a közönyt s felengesztelni a nembánomság fagyát. Hiszen olyran csekélység az, amit ez a felséges gondolat kíván mitölünk. Kevesebb az, mint a mennyit Mózes kíván ! Vájjon hát nem tennénk-e meg ezt a keveset a Jézus szavára... Ö hiv.. Aki egy ilyen gyermeknek a gonkját az én nevemben felveszi, az az én gondomat veszi fel! . * , Testvérek ! Elmélkedjetek az elmondottak felett, aztán cselekedjetek ! Tőletek függ, hogy az amerikai magyar református árvaház megvalósuljon. Ne menjetek vissza azért a mezőn felejtett kévéért! Hagyjátok ott az árváknak ! Az olajfán maradt termést, a szölötőn marad gerezdeket adjátok nekik, mert igy áld meg minket az Isten kezünknek munkája tan. Aaien.
