Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-04 / 14. szám

10. oldal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

!4 '"/mii. 1008 április 4.

REGÉNY CSARNOK.-------==:=---------- - -- " Y)

A sátán szomorúsága.

(65-dik folytatás )

_A szépség általában véve a legtöbb ember rézete szerint,

csupán a külsőre vonatkozik, monda l.uczió A hús, az. emberi hús, a gömbölyű formák, melyek eltakarják a mögötte rejlő csontváz rútságát, a finom bőr, mely a virágok bársonyos szirmaira emlékeztet. A baj csak abban rejlik, h 'gy e szép.'ég nagyon kényes, a betegség eltorzíthatja, az idő ránczokkal borítja, a halál megsemmisíti — mégis a legtöbb férfi csupán ezt keresi a női nemben. A hatvan esztendős agglegény, ki magát harmincznak tün'eti fel, követeli Shvlock-ként a maga részét az emberi husboí. a vágy nem kens finomságot, előkelőséget, csupán állati ösztönének kielégítését s ez az oka. hogy az orpkeumi énekesnők, tánczosnök megfertőzik az arisztokracziat.

_Megvár, az már fertőzve ugvis, kiáltám.

__ Igaz, mondá — miközben barátságosan tekintett rám —

de ennek talán a modern regényirodalom az oka.

Majd elvégezve reggelinket, felemelkedtünk helyünkről és átsétáltunk a clubba. Itt leültünk egy csendes sarokba, hogy megbeszéljük a jövő terveit. Nem sok gondolkodás kellett részemről, a világ bármely része egyforma volt nekem s nem törődtem vele — hová megyünk. Mégis valami varázszsal bírt előttem az egyiptomi ut s így készségesen beleegyeztem, hogy elkísérem oda Lueziót s vele maradok a télén át.

—' Elkerüljük a társaságot, mondá. Az előkelő urakat, kik csak ugy dobálodznak a pezsgös «vegekkel. Kairo még tele van ilyen életunt alakokkal, azért oda nem megyünk. A he.yett inkább az ős Nílus folyamon csolnakázunk fel és !e, hogy édes semmittevésben lecsillapítsuk felizgatott idegeinket. Ajánlom, hogy hagyjuk el Angolországot egy hét alatt.

Beleegyeztem s míg ö az asztalhoz ment s néhány levelet irt az utazást illetőleg, én átnéztem a napilapokat. Nem volt bennük semmi sem, mert bár minden hír Angolországba jön először a viláo- bármely részéről, az elfogult kicsinyes szerkesztők csupán azt "teszik közzé, ami az ö czéljaikkal vagy politikájukkal megegyezik, az olvasóközönség szükségével vagy Ízlésével pedig mit sem törődnek. Szegény félrevezetett türelmes olvasók! Csuda-e, hogy végre maguk is ugy gondolkoznak, bőgj az újságért adott pénz, kidobott pénz csupán s átolvasás után unottan dobják el az újságot. Luczio még irt, én pedig még kezemben tartottam egy hatalmas újságot, mikor a sürgönyhordó fiú belépett.

— Tempest ur ?

_ Igen. S felé dobva egy aranyat borravalónak, felszántottam a sürgönyt, melynek betűi csaknem összefutottak szemeim előtt. Ennyi volt benne csupán:

»Jöjjön vissza azom.al. Valami váratlan esemény történt. Félek ön nélkül intézkedni.

Klára Mavis.«

A hideg összerázott, a sürgöny kihullt kezemből az asztalra. Luczió felvette és átfutotta, majd merőn rám nézve mondá_ Természetesen el kell menned, még megkapod a négy óra negyvenperczes vonatot, ha kocsit fogadsz.

_ És te? mormogám. Torkom száraz volt és alig tudtam beszélni.

_Bn Bt maradok a Grand Hotelben és várom a bireket. Ne

késlekedj egy pillanatig sem. Klára Mavis bizonyosan nem küldte volna e sürgönyt, nagy ok nélkül.

_ Mi az ok ? mit gondolsz? — kérdém.

]<>vkedvüen vállatt vont. Semmit sem gondolok, semmit se gyanítok. Csupán arra kérlek, hogy indulj azonnal. Menjünk.

És mielőtt magamhoz tértem volna, már ki is vitt magával az előszobából, felsegítette a kabátomat, ideadta kalapomat s ko

csiért küldött, amely o: gém az állomásra kivigyen. Alig mondtun^ búcsút eggn.ásnak, annyira megtompitolt ez a vár.Ulan visszahívás az otthonba, melyet azzal a gondolattal hagytam el ma reggel, hogy soliMS’ m fogom többé vizsontlátni Amint a száguldó vonat robogott vi-iem, 'alumi borús eiöérzet szállotta meg lelkemet, mintha valami nagy félelem vagy veszedelem előtt állanék. Mi volt ez a váratlan esemény, ami történt ? Mért sUrgönyzött Klára Mavis énnekem ? Ezek és ezer más ilyen kérdés tolult lelkem elé és féllem rájuk még csak feleletet is keresni. Amidőn megérkeztem az otthoni állomásra, senki sem várakozott reám és így kocsit béreltem s azzal hajtattam haza késő este, midőn a homály már sötétséggé változott. Az őszi szél nyugtalanul sóhajtott a fák között, mint a kínokban lévő vár.dorlélek, még csak egy halvány csillag sem ragvogott a sötét égbolton. A koc-1 hirtelen megállt, fehérbe öltözött karcsú alak jött elibéin a tornáczon, Clára volt az. Angyali arcza komoly és sápadt az izgalomtól.

Végrevalahára, mondá remegő hangon. Hála az égnek, csak- hogy megérkezett I

XXXIV.

Megragadtam kezét indulatosan.

Mi az ? kérdi z on. Majd körültekintve láttam, hogy az előszoba telve volt ijedt arczu szolgákkal, néhány közölök elébb jött, zavarodottan hebegték, hogy félnek és nem tudják, hogy mit mit csináljanak. Elbocsátottam eket egy kézmozdulattal es ismét Klára Mávi.-hoz íordu.tain

Mondja, kérem gyorsan, mi a baj?

— Attól félünk, hogy Lady Sybilnek valami baja történt, válaszolt azonnal. »Szobája zárva van és semmi nesz onnan nem hal ük. Szobalánya megijedt s hozzám jött, hogy mi, csináljon; azonnal átjöttem, kopogtattam, kiáltottam, de választ nem kaptam Az ablakokat nem értük el a földről, oly magasan fekszenek s nincsen is eiég hoiszu létra a birtokon s az épület oldalán pedig nem lehet felkus: ni az ablakig. Kértem a szolgákat, hogy törjék be az ajtót erővel, de f> 11. k megcselekedni, a m.igam felelősségére én sem akartam megtenni és így s.iirgonyöztém önért. Felugrottam, mielőtt elvégezte volna beszédét s azonnal az emeletre siettem. S az ajtó előtt, ame;y feleségem pompás lakosztályához vezetett, lélegzetem visszafolytba megállottám.

— Sibyl ! kiáltám.

Semmi válasz. Klára követett engem és kissé remegve állt oldalam mellett. A szolgák közül is ketten-hárman fellopóztak s a lépcsők karfájára fogozva hidegesen szóltak. Sibyl, kiáltottam stűét. Megint néma csend. Nyugodtságot erőltetve fordultam az aggódó arczu szolgasereghez.- Lady Sibyl valószínűleg nincsen is szobáiban, mondám. Ibhet, hogy éozrevétlenill kiment. Ennek az ajtónak önműködő zára van s minden s valószínűség szerint véletlenül bezáródott. Hozzatok egy erős kalapácsot, vagy feszitövasat, bármit, amivel betörhetjük. Ha lett volna belátástok, már meglehettétek volna ezt Klára kisasszony utasítására.

Komoly arczczal várakoztam, mig parancsomat gyorsan teljesítették. Kotten a férfi szolgák közül kalapácsot, feszitövasat hoztak s nemsokára tompa ütésektől visszhangzott a ház, melyet az erős tölgyfaajtó ellen intéztek. De hiába, sem a zár, sem az erős sarokvasak nem akartak engedni. Végre tiz pereznyi nehéz munka után sikerült az ajtó egyik finoman faragott betétjét betörni, majd uíánna a másikat és a roncsokou keresztül az öltöző szobába siettem, hol megállva hallgatóztam és ismét kiáltottam: Sibyl. Senki sem követett engem. Valami határozatlan ösztön, valami névtelen félelem visszatartotta a szolgákat és Klára Mavist is. Egyesegyedül voltam és teljes sötétségben is. Dobogó szívvel tapogatóztam a falon levő elet.tromos világ elefántcsont gombja után, de sehogy se tudtam megtalálni. Kezem különböző dolgokkal jött érintkezésbe, amelyeket tapintásukról felismertem, porczeliántányérok, bronzszobrok, vázák, képek. Flbalmozott drága apróságok, amelyek egy egész vagyont képviseltek a pazar fénnyel berendezett lakosztályban.

(Folytatása következik,)