Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-11 / 2. szám
6. oldal. »Amerikai-magyar Reformátusok Lapja-« 2 asám. 1908. január 11. A Reformátusok Lapja hasábjain megjelent és a homesteadi egyházmegyei gyűlésről szóló tudósítás szerint t. Erdei Károly lelkész ur oda nyilatkozott az egyházmegyei gyűlésen, hogy a tőle- dói ref. Egyház nem hogy züllésnek indult, hanem már teljesen el is züllött. Nagyt. Kalassay Sándor egyházmegyei elnök ur kelt megrágalmazott egyházunk védelmére, a melyért e helyen is köszönetünket kifejezvén, nyugodt lélekkel várjuk minden amerikai magyar protestáns Ítéletét, hogy elzüllöU-e hát az az egyház, a mely létszámához képest ilyen eredményeket képes felmutatni. Midőn t. Erdei Károly ur rágalmait az egyháztanács és egyházunk nevében visszautasítom, kérem a tisztelt olvasót, mondjon ítéletet, hogy a tizennégy év óta amerikai magyar missiót végező nagyt. Kalassay Sándor egyházmegyei elnök urnák volt-e hát igaza, vagy t. Erdei Károly urnák, a ki már ma-holnap egy éve van Amerikában. A toledoi magyar Ref. Egyház pedig tovább is azon az utón kíván haladni, a melyen eddig haladt. Hogy némelyek azt elzüllésnek bélyegezik, az egy percre sem fogja eltéríteni a mi Urunk, az Ur Jézus szolgálatától, a kinek áldása legyen továbbra is kicsiny, de buzgó gyülekezetünkön. Tisztelettel Molnár István, egyházi jegyző. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január 12. íme ez az Istennek ama báránya, ki elveszi a világnak bűneit. Ján. 1:29, A mint Keresztelő János látta az Üdvözítőt feléje közeledni, akkor mondotta, hogy ime ez az ember, a ki mint a bárány csendesen és türelmesen veszi magára mindazokat a nyomorúságokat, a melyek megborzasztják az emberiséget. Magára veszi, hogy eloszlassa azokat. Aztán ez ama bárány, a ki elszenvedi helyettünk a mi bűneink büntetését és visszaállítja az emberek szivében ismét a bűn által elhomályosított földi paradicsomot. És az az Üdvezitö, a ki egykor átérezte a földi nyomorúságot, most is látja könnyes szemeinket s ha igazán gyermeki bizalommal közeledünk hozzá, nemcsak megszán bennünket, hanem karját nyújtja mi felénk, felemeli és támogatja ingatag lépéseinket. Hétfő, január 13. Miképen engemet elküldöttél e világra, azon képen én is elküldöttem őket e világra, Ján. 17 d8. Az Üdvözítő Jézus nem azért jött e világra, hogy bennünket elszakaszszon teljesen attól. Az ö eljövetelének célja esak az volt, hogy az igének hatalma által kiegyenlítse az ellentéteket és le- csendesitse a szenvedések súlya alatt háborgó sziveket, A sátán körülöttünk áll a csábitó italokkal ....... de sokszor nem adja oda az édes italt azonnal, hanem elvonszolja az elcsigázott áldozatot a mélységes örvény széléig, Az Üdvezitöt pedig azért küldte a mi jó Atyánk, hogy az Ige, a szeretetnek parancsolatai által törje meg a Sátánnak eme romboló hatalmát. És ezeket a parancsolatokat az Üdvözítő szivünkbe véste be és mindannyiónkat kiküldött a társadalmi élet külömbözö mezejére, hogy szivünknek óhajait, lelkűnknek vágyódásait a szeretetnek eme parancsolatait mint élő tanítványok terjesszük az emberek között. Kedd, január 14. Atyánkfiái, ha az ember elfoglaltatik is a Sátántól valami bűnben, ti kik lelkiek vagytok, az olyan embert építsétek fel alázatosságnak leikével: meggondolván magadat, hogy te is meg gondolván magadat, hogy te is meg ne kísértessél. Gál. 6:1. Egy lelkészszel történt, hogy a munka fáradalmai után estefelé elment hazulról. Útközben egy részeg emberrel találkozott, a mint az utcán düllöngött. Vállára teszi kezét s nyugodtan és szeretettel megszóllitja: barátom van magának családja ? A részeg felháborodva gorombán viszonozta: Mi köze az Urnák én hozzám? Törődjön a maga dolgával! Ez az én dolgom, válaszolt a lelkész nyugodtan és szeretettel. S a részeg embernek — a mini odahaza meglátta könnyező családját — a lelkész szavai mint éles tör fúródtak szivébe s rögtön fogadást tett a jó és igaz életre. Ezt jelentik Pál apostolnak szavai, hogy a mikor valakinek a ballépését javítani akarjuk, ne a hiúság vagy a büszkeség, hanem a krisztusi szeretetnek szelleme legyen mivelünk ! Szerda, január 15. A mint minden ember vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjatok abból egymásnak, mint az Istennek külömb-külömbféle ajándékának jó sáfárai. I. Péter 4:10. Minden adomány, a mi csak az emberek szivét örömmel tölti el, a mi Istenünktől, Atyánktól származik. De a legnagyobb ajándéka Istennek az, hogy a bűnös emberiség számára elküldte az áldott Üdvözítőt, hogy teremtene uj életet mi közöttünk. És Jézus az ö rá bizott mennyei kincseket csakugyan nem tartotta magánál, hanem átal adta az evangéliumi tanok által az embereknek. Ilyen sáfároknak kell nekünk is lenni, S ha megáldott bennünket Isten jó móddal és tehetséggel, azzal ne magunknak igyekezzünk dicsőséget szerezni, hanem arra törekedjünk, hogy Istennek emez ajándékaival, mint jó sáfárok, szolgáljunk és használjunk embertársainknak. Csütörtök, január 16. Csodálkoznak vala és ismerik vala, hogy azok Jézussal voltak volna. 4:13. A nép vezetői eleinte csodálkozva hallgatják a Szentlélektöl ihletet Pétert, aztán Jánost, a kik oly szabadon és nyíltan hirdetik az igazságot. Hiszen az ö gondolkozásuk szerint csak azoknak lehetett olvasni és hirdetni az Istennek igéjét, a kik áttanulták a Rabbinus iskolák száraz bölcselkedéseit, Péter és János pedig, mint a népnek a gyermekei az ö szemükben az írástudók mellett csak mint közemberek szerepeltek. De csakhamar átlátják szavaikban az isteni erőt és hatalmat 8 elismerik vala, hogy Jézus vagyon ö velük. Berlinben történt, hogy egy alkalommal magyarországi bizonyítványaim által akartam magamat megismertetni egy kedves tanárommal s szégyenkezve tapasztaltam, hogy még csak meg sem nézte, hanem mint valami értéktelen papirost visszaadja ezen szavakkal : az a kérdés akarja-e tanulmányozni velünk együtt a semináriumunkban Istennek igéjét ? Igen, nem a papiros hanem a népek szeretete és becsülése az az igazi diploma, a melyről megismerik, hogy Jézus vagyon velünk és mi is Jézus szellemében dolgozunk. Péntek, január 17. Ne nézze kiki mind az ö hasznait, hanem minden az egyebek hasznokat is nézze, Phil. 2:4. Krisztus nem azt kívánja mitölünk, hogy a mi törekvésünk önző legyen és munkálkodásainkban csak a magunk hasznát nézzük. A szeretetnek eme birodalmában nem úgy vagyunk, mint a világi törvénykezésnél, hol mindenki az úgy vélt igaza mellett foglal állást és csak a maga hasznát keresi. Krisztus nem is azt mondja, hogy mi emberi dicsőség után törekedjünk, hanem szivünk, lelkünk telve legyen azzal az alázatossággal és szeretettel, a mely nem annyira a maga hasznáért, mint inkább a mások boldogságáért fáradozik. Szombat, január 18. És hordozta őket nappal felhő által és minden éjszaka tűznek világossága által. 782 s. 14. Mint sajka a háborgó ten jeren, mint védtelen növény az örvény szélén úgy élt Izraeél Istennek eme kicsiny, de hithü serege a pogány népeknek millióij között. A zsoltáriró Dávid elragadtatással emlékezik meg arról gondviseléséről, a mely most mint felhő majd mind tüzoszlop mutatta meg Izrael történetében az isteni irgalomnak áldó sugarait. Oh bizony mi amerikai magyarság is elmondhatjuk, hogy az az Ur vezérelte a mi egyházunk sajkáját is az ö csodálatos kegyelmével és Ö nem engedte meg, hogy lerombolja a gyűlölködés azt a mit a szeretet közöttünk felépített. Bátran moudhatjuk, hogy az Ur hordozott bennünket és oly hatalmassá tette szivünknek templomát, hogy soha azon diadalt ne vehessenek a pokolnak kapui. Harsányi László. Vidám órák« MESE. Turgenjeff orosz költő kővetkező mesét beszéli el: A jó Isten egyszer ünnepre hívta az égbe az Erényeket mind. Szépek voltak mindnyájan s egymással ismerősek, de egyszerre csak két Erényt lát meg a jó Isten kik oly idegenül állottak egymás mellett, minthogyha sohasem találkoztak volna. Hozzájuk lápett s kérdezte, rajjon csakugyan nem ismerik egymást ? És mikor csodálkozva néztek s fejüket rázták, bemutatta őket egymásnak: »a Jótékonyság» — a Háladatosság.« Világ teremtés óta az ég jen találkoztak először. « MEGFELELT. Valami csufolodó, istentagadó, egyszer gúnyolódva kérdi ebéd előtt imádkozó vendégét; hát maguknál bácsi mindenki imádkozni szokott evés előtt? Nem, felelt a kérdezett, a disznóimat sohse láttam, hogy imádkoztak volna. *
