Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-04 / 1. szám
1. Mám. 1908. jan. 4. AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 oldal. „Térjetek meg/' Máté IV. 17. »Térjetek meg. mert elközelitett a mennyeknek országa « A Jézus Krisztus földi életpályájának az alapgondolata ez a komoly és erélyes szózat. Az a kicsinyke bethlehemi jászol bölcső azt prédikálja úgy a világ bölcseinek, mint az egyszerű pásztoroknak, a kegyetlen Heródesnek épen úgy, mint a szegény vámszedöknek: »Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa.« Térj meg te kegyetlen, büszke Heródes ! Kemény szived, vérszomjas ajkad borzasztó kegyetlen parancsot adott ki. Lágyuljon, szelidül- jön a te zsarnoki szived, dobogjon, érezzen az is már valahára néped millióival. Ne vedd el erőszakos módon az Izrael népének szabadságát! Térj meg és légy népednek édes atyja, ne pedig szívtelen, gőgös zsarnoka. így szól a karácsonyi intés a kegyetlen H eródesnek, ki a hatalom elvesztése miatt való félelmében Izráel ártatlan gyermekeit lemészároltatta. Térjetek meg ti is Írástudók és farizeusok ! Az a bethlehemi csecsemő tihozzátok is szól, kik a nép boldogságát, a lélek ölő betűkben s a ceremóniák üres formaságaiban keresitek. Vegyétek eszetekbe, hogy .a szeretet jobban egybefüzi az embereket, mint az üres szertartások szigorú parancsa. Térjetek meg ti napkeleti és napnyugati bölcsek ! Lássátok meg, hogy az irgalmasság egy parányi cselekedete többet ér, mint a világi hiú bölcseségnek a legfényesebb gondola*a. Az egyAzzal nagy figyelemmel vágta fel a borítékot s a gondosan kihúzott negyedrét levelet átnyújtotta az öregnek. Előbb mégis lopva a szivéhez szorította. Az öreg újra meg újra megtörölgette a csontkeretü pápaszemet s nagy áhítattal kezdte : »Forrón szeretett szüleim ! Itt, e rengeteg nagy város zajában, a melynek összevisszaságából úgy megvágyódom a mi kedves, csöndes kis falunk otthonába, nincs óra, nincs perc, hogy kedves szüléimre ne gondolnék. Szolnokon, a gimnáziumban mégis máskép volt. Minden hetivásárkor üzenhettem, vagy kétórai kocsizás után, esetleg egy jó gyaloglással szombaton délután haza is mehettem, hogy otthon töltsem a vasárnapot. Bezzeg innen sokkal messzebb van, de meg nem mehetnék hasa, még ha közel volnék is, mivel a kenyérkereset gondja bizony minden időmet lefoglalja, kivált ha még a mellett tanulni is akarok. De hit ilyen az orvosi pálya, tömérdek elfoglaltsággal jár, öt év az egyetemen. Délelőtt előadás, délután kórházi vizitek. Napközben órákat adok, másolok, este tanulok. És még hálát keil adnom az Istennek, hogy van ^kondícióm és másolni valóm, mert elég szegény kollégámnak még az„8Ínc9en s van olyan, a ki éhezik, mig én nekem, áldassék Isten szent neve, van betevő falatom. De szorgalmasan és édes gonddal munkálkodom, tudván, hogy azzal forrón szeretett szüleimnek örömet szerzek s egy-két esztendő múltán agg napjaiknak tcbb kényelmet biztosíthatok. Egyelőre szerény keresményemből e csekélységet küldhetem, a mit nélkülözhetek, mert közéig a tél s édes szüleimék ne szenvedjenek szükséget. Fogadják szívesen s gondoljanak mindig szeretettel forrón szerető fiukra Károlyra. A levélhez tizenöt forint volt mellékelve. szerű jászolbölcaönél tanuljátok meg, hogy Isten az alázatosaknak adja kegyelmét s nem gyönyörködik a kevély emberek fenhéjázó terveiben. »...Elközelitett a mennyek országa.« Még csak közel van, nincs itt a maga teljességében. Jézus világra jöttével még csak kezdetét vette az üdvö- zitési munka, melylvel amaz örök szeretet minden világra született embert megörvendeztetett. De a milyen dicsőséges vala a megváltás isteni müvének kezdete, épen olyan magasztos és fenséges volt az egész ut Bethlehem és a Golgota között. A nagy kezdethez méltó keretet alkot a jámbor pásztorok gyermekies hite, a mennyei dicsöült seregek magasztos éneke s a napkeleti bölcsek alázatossága és a kegyetlen, vérszopó Heródes rettegő félelme. »Elközelitett a mennyeknek országa« a Jézus születésével. A hegyes-vöígyes Judea tartományban örökös azurtiszta kéken fénylett az égboltozat. Esténkint gyönyörűség lehetett nézni a csil- lagtáboros égboltot. Nem lehet csodálni, ha kívánatos volt a szorongatott nép előtt ez a magasság a mennyország képzeletével. Nem csoda, ha a nép képzelete a boldogság igaz hazájának tekintette a feje felett ragyogó tiszta kék eget. Valami ismeretlen boldogság sugárzott le onnan a magasságból erre a sok nyomorúsággal teljes földre. Az az öröm, melyet emberi 'szem nem látott, fül nem hallott, szinte ellenállhatatlan vonz erőt gyakorolt az ismeretlen után sóvár- gó emberi szívre s határtalan reménységet ébresztett az olyan ember lelkében, a ki ezen a földön örökös csalódások között volt kénytelen élni. Az öreg asszony’sirva csókolta meg a levelet, az öreg ember pedig csak a szemüvegét törölgette. Nem érti, hogy miért hamvasodik be az üveg olyan gyakran ? Pedig az az egy pár öreg szem nedvesült meg minden pillanatban. Havasné elrakta, még egyszer szepegve s kezeiben a levelet szorongatva, a kosár tartalmát. Az öreg a három ötöst nagy gondosan egy kopott, vörös bör-bugyellárisba rakta, kiszitta a pipáját, letette fejéröl a házisapkát s karszékébe hátradőlve, lehunyt szemekkel mondta el estvéli imádságát ....... Azt ö el nem mulasztja soha. Havas néni azalatt kiadta a holnapra valót Veronának s egy régi olvasót pörgetve ült, ágya szélén. Sohasem alszik el, a mig azt el nem mondja. Künn tülköl a bakter, meg-megszakitva a végtelen csöndességet. Havaséknál is csönd és ■émaság van. Az öregek álomra hajtották ősz fejőket. Csak a holdvilág virraszt, meg a fényes csillagtábor. ...De az öreg asszony a párnája alá rejtette a Károly levelét, csöndesebb, édesebb lesz az álma, ha ott tudja azt a levelet! II. A szerb-utcai spelundákban tanyázik az egyetem szegény népének nagy része. De sehol annyi, mint a zálogház tőszomszédságában fekvő két- három árvíz előtti épületben. Még ezeknek is a fejedelme a kilencedik szám, a mely egyesit magában minden nyomorúságot, a mit havi kileno forintért kapni lehet. Ódon kapuján valaha, a harmincnyoleadiki árvíz alatt dereglyék jártak ki és be. A kaputól jobbra-balra vannak a legelegánsabb hónapos azoHol a csodálatos szépségben ragyogó szivárvány tündöklik, hol azok a páros csillagok ölelkeznek egymással végnélküli szeretetben, ott talán nincs már szenvedés, nincs kínzó, szivet tépő bubánat. Az a gondviselő és jóságos Isten ott a menyországban pótol ki minden szenvedést, a mit e földi életben kellett elviselni a sokszor kétségbeesésig küzdő földi embernek. Jézus születése által ez a mennyország közelített el mihozzánk. E földön ö nyitotta meg evangyéliuma által a legtisztább boldogság kapuját. A régi törvény helyébe a szeretet törvénye lép, a gyűlölet helyébe a mindent megbocsátó szeretet. A szenvedők sebeit a krisztusi türelem balzsama enyhíti s a nyomorúságot az irgalmasság csillapítja. A rabláncokat, miket az önzés kovácsolt az embereknek, széttöri az önfeláldozás. Már e földön is ime ez a mennyország. Ez közelitett el a Jézus születésével. Mi sem lehet hőbb óhajtásunk, minthogy bárcsak megerősödne bárcsak minél jobban elterjedne az ö uralma mi közöttünk is, bárcsak a föld minden határa lenne Isten országának határa is ! Kovács Endre, daytoni, O. ref. lelkész. bak. Tizenhat forinton alul nem is adják. Ezt a luxust csak jogász birhatja ki, vagy technikus. Beljebb, az udvar közepe felé egy két patiká- rus húzta meg magát. Leghátul az orvosnövendékek meg a filozófusok vertek tanyát. A ház többi részét szegény proletár népség tartja megszállva. Kiáltó szegénység szárítja siralmas rongyait a kút káváján, az ablakfákon, a konyhaajtók előtt. Az udvar közepén kocsit mosnak, valami fiakkeres rozoga szekerét, mely az udvar végén álló deszkaszinben hüsel egész héten, csak a vasárnapi nagyobb forgalomra huzatik elő siralmas, rozzant tanyájáról. Havas Károly a leghátulsó lakás sötét kis szobájában lakik másodmagával. Jobbról egy szücsmester a szomszédja, a ki hat legéoynyel dolgozik s reggel három óráig hangos énekszó mellett kalapálja a bör-feszitö szögek ezreit egy milliószor átlyukasztott deszkára. Balról mellette egy lakatos- műhely pörölyei szólnak, alatta a pincében egy rézműves döngeti a vörös üstöket napestig. Gyönyörű mulatság. Szerencsére keveset vannak otthon. Ö egész nap az egyetemen vagy kenyérkereset után jár, lakótársa meg óraadással tölti a fél napot, a másik felét pedig az egyetemi könyvtárban. Ritkán kerülnek össze, legfeljebb a kávémérésben, a melyből élelmük háromnegyed részét veszik. Hackrajcáros kávé reggel, ötkrajcáros ka- puciner ebéd után, nyolc krajcáros kávé ozsou- nára. Mindig két semlyével. Az táplál ég megnyugtat. Ebédre a Wenckheim-ház kilencforintos »bérlet«-kosztját élvezik. Ott is rendesen egyik jön, a másik megy, éppen csak hogy az ajtóban köszöntik egymást. (Folyt, köv.)
