Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

1. Mám. 1908. jan. 4. AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 oldal. „Térjetek meg/' Máté IV. 17. »Térjetek meg. mert elközelitett a mennyek­nek országa « A Jézus Krisztus földi életpályájá­nak az alapgondolata ez a komoly és erélyes szó­zat. Az a kicsinyke bethlehemi jászol bölcső azt prédikálja úgy a világ bölcseinek, mint az egy­szerű pásztoroknak, a kegyetlen Heródesnek épen úgy, mint a szegény vámszedöknek: »Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa.« Térj meg te kegyetlen, büszke Heródes ! Kemény szived, vérszomjas ajkad borzasztó ke­gyetlen parancsot adott ki. Lágyuljon, szelidül- jön a te zsarnoki szived, dobogjon, érezzen az is már valahára néped millióival. Ne vedd el erő­szakos módon az Izrael népének szabadságát! Térj meg és légy népednek édes atyja, ne pedig szívtelen, gőgös zsarnoka. így szól a karácsonyi intés a kegyetlen H eródesnek, ki a hatalom el­vesztése miatt való félelmében Izráel ártatlan gyermekeit lemészároltatta. Térjetek meg ti is Írástudók és farizeusok ! Az a bethlehemi csecsemő tihozzátok is szól, kik a nép boldogságát, a lélek ölő betűkben s a cere­móniák üres formaságaiban keresitek. Vegyétek eszetekbe, hogy .a szeretet jobban egybefüzi az embereket, mint az üres szertartások szigorú pa­rancsa. Térjetek meg ti napkeleti és napnyugati böl­csek ! Lássátok meg, hogy az irgalmasság egy parányi cselekedete többet ér, mint a világi hiú bölcseségnek a legfényesebb gondola*a. Az egy­Azzal nagy figyelemmel vágta fel a borítékot s a gondosan kihúzott negyedrét levelet átnyúj­totta az öregnek. Előbb mégis lopva a szivéhez szorította. Az öreg újra meg újra megtörölgette a csontkeretü pápaszemet s nagy áhítattal kezdte : »Forrón szeretett szüleim ! Itt, e rengeteg nagy város zajában, a melynek összevisszaságából úgy megvágyódom a mi kedves, csöndes kis falunk otthonába, nincs óra, nincs perc, hogy kedves szüléimre ne gondolnék. Szol­nokon, a gimnáziumban mégis máskép volt. Min­den hetivásárkor üzenhettem, vagy kétórai kocsi­zás után, esetleg egy jó gyaloglással szombaton délután haza is mehettem, hogy otthon töltsem a vasárnapot. Bezzeg innen sokkal messzebb van, de meg nem mehetnék hasa, még ha közel volnék is, mivel a kenyérkereset gondja bizony minden időmet lefoglalja, kivált ha még a mellett tanulni is akarok. De hit ilyen az orvosi pálya, tömérdek elfoglaltsággal jár, öt év az egyetemen. Délelőtt előadás, délután kórházi vizitek. Napközben órá­kat adok, másolok, este tanulok. És még hálát keil adnom az Istennek, hogy van ^kondícióm és másolni valóm, mert elég szegény kollégámnak még az„8Ínc9en s van olyan, a ki éhezik, mig én nekem, áldassék Isten szent neve, van betevő falatom. De szorgalmasan és édes gonddal mun­kálkodom, tudván, hogy azzal forrón szeretett szüleimnek örömet szerzek s egy-két esztendő múl­tán agg napjaiknak tcbb kényelmet biztosíthatok. Egyelőre szerény keresményemből e csekélységet küldhetem, a mit nélkülözhetek, mert közéig a tél s édes szüleimék ne szenvedjenek szükséget. Fogadják szívesen s gondoljanak mindig szeretettel forrón szerető fiukra Károlyra. A levélhez tizenöt forint volt mellékelve. szerű jászolbölcaönél tanuljátok meg, hogy Isten az alázatosaknak adja kegyelmét s nem gyönyör­ködik a kevély emberek fenhéjázó terveiben. »...Elközelitett a mennyek országa.« Még csak közel van, nincs itt a maga teljességében. Jézus világra jöttével még csak kezdetét vette az üdvö- zitési munka, melylvel amaz örök szeretet minden világra született embert megörvendeztetett. De a milyen dicsőséges vala a megváltás isteni müvé­nek kezdete, épen olyan magasztos és fenséges volt az egész ut Bethlehem és a Golgota között. A nagy kezdethez méltó keretet alkot a jámbor pásztorok gyermekies hite, a mennyei dicsöült seregek magasztos éneke s a napkeleti bölcsek alázatossága és a kegyetlen, vérszopó Heródes rettegő félelme. »Elközelitett a mennyeknek országa« a Jézus születésével. A hegyes-vöígyes Judea tartomány­ban örökös azurtiszta kéken fénylett az égbolto­zat. Esténkint gyönyörűség lehetett nézni a csil- lagtáboros égboltot. Nem lehet csodálni, ha kí­vánatos volt a szorongatott nép előtt ez a magas­ság a mennyország képzeletével. Nem csoda, ha a nép képzelete a boldogság igaz hazájának tekin­tette a feje felett ragyogó tiszta kék eget. Valami ismeretlen boldogság sugárzott le onnan a magasságból erre a sok nyomorúsággal teljes földre. Az az öröm, melyet emberi 'szem nem látott, fül nem hallott, szinte ellenállhatat­lan vonz erőt gyakorolt az ismeretlen után sóvár- gó emberi szívre s határtalan reménységet éb­resztett az olyan ember lelkében, a ki ezen a föl­dön örökös csalódások között volt kénytelen élni. Az öreg asszony’sirva csókolta meg a levelet, az öreg ember pedig csak a szemüvegét törölgette. Nem érti, hogy miért hamvasodik be az üveg olyan gyakran ? Pedig az az egy pár öreg szem nedvesült meg minden pillanatban. Havasné elrakta, még egyszer szepegve s ke­zeiben a levelet szorongatva, a kosár tartalmát. Az öreg a három ötöst nagy gondosan egy kopott, vörös bör-bugyellárisba rakta, kiszitta a pipáját, letette fejéröl a házisapkát s karszékébe hátra­dőlve, lehunyt szemekkel mondta el estvéli imád­ságát ....... Azt ö el nem mulasztja soha. Havas néni azalatt kiadta a holnapra valót Veronának s egy régi olvasót pörgetve ült, ágya szélén. Sohasem alszik el, a mig azt el nem mondja. Künn tülköl a bakter, meg-megszakitva a végtelen csöndességet. Havaséknál is csönd és ■émaság van. Az öregek álomra hajtották ősz fejő­ket. Csak a holdvilág virraszt, meg a fényes csillag­tábor. ...De az öreg asszony a párnája alá rejtette a Károly levelét, csöndesebb, édesebb lesz az álma, ha ott tudja azt a levelet! II. A szerb-utcai spelundákban tanyázik az egye­tem szegény népének nagy része. De sehol annyi, mint a zálogház tőszomszédságában fekvő két- három árvíz előtti épületben. Még ezeknek is a fejedelme a kilencedik szám, a mely egyesit magában minden nyomorúságot, a mit havi kileno forintért kapni lehet. Ódon kapuján valaha, a harmincnyoleadiki árvíz alatt dereglyék jártak ki és be. A kaputól jobbra-balra vannak a legelegánsabb hónapos azo­Hol a csodálatos szépségben ragyogó szivár­vány tündöklik, hol azok a páros csillagok ölel­keznek egymással végnélküli szeretetben, ott talán nincs már szenvedés, nincs kínzó, szivet tépő bubánat. Az a gondviselő és jóságos Isten ott a menyországban pótol ki minden szenvedést, a mit e földi életben kellett elviselni a sokszor kétségbeesésig küzdő földi embernek. Jézus születése által ez a mennyország köze­lített el mihozzánk. E földön ö nyitotta meg evangyéliuma által a legtisztább boldogság kapu­ját. A régi törvény helyébe a szeretet törvénye lép, a gyűlölet helyébe a mindent megbocsátó szeretet. A szenvedők sebeit a krisztusi türelem balzsama enyhíti s a nyomorúságot az irgalmas­ság csillapítja. A rabláncokat, miket az önzés kovácsolt az embereknek, széttöri az önfeláldozás. Már e földön is ime ez a mennyország. Ez közelitett el a Jézus születésével. Mi sem lehet hőbb óhajtásunk, minthogy bárcsak megerősödne bárcsak minél jobban elterjedne az ö uralma mi közöttünk is, bárcsak a föld minden határa lenne Isten országának határa is ! Kovács Endre, daytoni, O. ref. lelkész. bak. Tizenhat forinton alul nem is adják. Ezt a luxust csak jogász birhatja ki, vagy technikus. Beljebb, az udvar közepe felé egy két patiká- rus húzta meg magát. Leghátul az orvosnövendé­kek meg a filozófusok vertek tanyát. A ház többi részét szegény proletár népség tartja megszállva. Kiáltó szegénység szárítja siral­mas rongyait a kút káváján, az ablakfákon, a konyhaajtók előtt. Az udvar közepén kocsit mos­nak, valami fiakkeres rozoga szekerét, mely az udvar végén álló deszkaszinben hüsel egész héten, csak a vasárnapi nagyobb forgalomra huzatik elő siralmas, rozzant tanyájáról. Havas Károly a leghátulsó lakás sötét kis szobájában lakik másodmagával. Jobbról egy szücsmester a szomszédja, a ki hat legéoynyel dol­gozik s reggel három óráig hangos énekszó mellett kalapálja a bör-feszitö szögek ezreit egy milliószor átlyukasztott deszkára. Balról mellette egy lakatos- műhely pörölyei szólnak, alatta a pincében egy rézműves döngeti a vörös üstöket napestig. Gyö­nyörű mulatság. Szerencsére keveset vannak otthon. Ö egész nap az egyetemen vagy kenyérkereset után jár, lakótársa meg óraadással tölti a fél napot, a másik felét pedig az egyetemi könyvtárban. Ritkán kerülnek össze, legfeljebb a kávé­mérésben, a melyből élelmük háromnegyed részét veszik. Hackrajcáros kávé reggel, ötkrajcáros ka- puciner ebéd után, nyolc krajcáros kávé ozsou- nára. Mindig két semlyével. Az táplál ég meg­nyugtat. Ebédre a Wenckheim-ház kilencforintos »bérlet«-kosztját élvezik. Ott is rendesen egyik jön, a másik megy, éppen csak hogy az ajtóban kö­szöntik egymást. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents