Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
7. oldal. AMERIKAI MAGYAR. REFORMÁTUSOK LAPJA. 1908 márczius 7 10 szám. REGÉNYCSARNOK.u A sátán szomorúsága. (63-ilik folytatás.) Felemelkedve helyéről letette mandolinját és hozzám jött magas karcsú alakja óriási árnyékot vetett afényes hold világánál. — Szavamra mondon Geoffrey', te engem nagyon viszás helyzetbe sodorsz. Mit is tegyünk csak ? Természetesen elválhatsz törvényesen ha úgy akarod, de azt hiszem ez nagyon meggondolatlan lépés lenne alig négy hónapi házasság után. A világ azonnal elkezdrne pletykázni. Valóban jobb bármit tenni inkább, mint alkalmat nyújtani a skandalumokat szeretőknek az élvezetre. Mézd esak barátom, ne határozz gyorsan a dologban, jöjj velem a városba egy napig, hadd gondolkozzon addig feleséged egyedül az ö balgasága és annak következménye felett s ezután jobban fogsz tudni Ítélni a teendők felett Menj szobádba és pihenj le. — Pihenni ! — válaszoltam összerázkódva. Abban a szobában ahol az én feleségem---- hirtelen elfuladtam és kéröleg néztem rá. Ah .ez talán az őrület! Agyam mintha lángban égne. 11a felejteni... ha felejteni tudnék. Lucio !— hűséges barátom, hate megcsaltál volna, ezóta már nem élnék, a te őszinteséged, becsületességed mentett meg engemet. — Lucio mosolygott, különös, czinikus mosolylyal. — Hagyd el válaszold. Nem dicsekszem erényeimmel. Ha a nö szépsége kisértetbe hozott volna, úgy bizonyára engedek az ö csábjainak. mint bármely más ember tett volna helyemben. Le én talán több vagyok mint egy közönséges halandó ember, legalább is a nőnek testi szépsége semmi h atással nincsen rám ha csak nem kiséri azt a léleknek szépsége, de akkor aztán roppant erős hatást gyakorol rám. Valósággal kihív, hogy próbára tegyem a léleknek nemességét és ha sértetlen, azonnal ott hagyom. Fáradtan néztem a padló mintázatát a holdvilág fényénél. — Mit csináljak hát ? Mit tanácsolsz ? — Jöjj velem a városba, válaszolá. Magyarázd meg egy pár sorban feleségednek távollétedet és majd valamelyik clubban nyugodtan megtárgyaljuk az egész dolgot, hogy a társadalmi botrányt miképpen lehetne kikerülni. Le most csakugyan feküdj le. Ha nem akarsz feküdni saját szobádba, aludj az enyém mellettiben. — Gépiesen felemelkedtem, hogy engedjek tanácsának mialatt ö fürkészöleg vizsgált engemet. — Elfogadsz tőlem egy pohár csillapító szert. Teljesen veszedelem nélküli és nehány órai pihenést nyújt. — A mérget is elvenném tőled, válaszolóm nyugtalanul. Azt adj inkább nékem, hogy örökké aludjam és elfeledjem ezt a ret- tenetés éjszakát. — Úgy se felejtenéd el, monda, mialatt bőröndjéből kivette az orvosságot, — fehér porokat — s abból egyet feloldott egy pobár vízben. A világon az a legrosszabb, mit az emberek halálnak neveznek. Majd nemsokára tanítani foglak a halál tudományáról, hogy a jelenről eltereljem gondolataidat. Az agy velő sejtjei atomok s annak belsejében ismét más atomok vannak, miket emlékezetnek hívunk és ennek életereje csodálatosan nagy és erős. Idd meg ezt, mondá — felém nyújtva a poharat. A te czél- jaidra ez jobb mint á halál, mert rövid idője megbénítja legalább az öntudatos atomok működését, míg'a halai felszabadítja és nagyobb tevékenységre ösztönzi azokat. — Sokkal jobban el voltam merülve, semhogy ügyeltem volna szavaira vagy megértettem volna azokat, de minden 'ellenállás nélkül megittam a felém nyújtott orvosságot, visszaadtam a poharat, mialatf figyelmesén • nézett éngémet; Majd kinyitotta a szomszéd szobaajtaját. Dobd magad az ágyra és hunyt be szemed, mondá csaknem parancsoló hangon. Mig a hajnal jön, békességet adok úgy az álmoktól, mint az emlékezettel. Borítsanak el a feledés hullámai kedves barátom, meglásd milyen édes lesz ez az öntudatlanság még egy milliomosnak is. Hangjának gúnyos modora izgatott, kissé szemrehányókig néztem rá és a mint láttam büszke szép arcát, fehér mint az ala- bástrom, lassan-lassan ellágyulni tekintetem alatt, érezt m, hogy minden szatirikus érzelme daczára is sajnál engemet, és kezét megragadva, némán és erősen megszorítottam azt. Majd a mint ö parancsolta, a másik szobába mentem, lefeküdtem s a/imnal álom >a merültem és többé mire sem emlékeztem. XXXIII A reggellel együtt jött az öntudat. Keserűen emlékeztem vissza a történtekre, de többé nem siránkoztam sorsom felett. Érzékeim mintha teljesen megbénultak volna minden szenvedélyre. Komor hidegség foglalta el a bősz harag helyet, s bár szivemet kétségbeesés töltötte el, mégis szigorúan elhatároztam, hogy Sibylre többé nem nézek Sohasem látom többé azt a szép arezot, mely álarcza csupán hidden lényének mert talán még szánalomra vagy feledésre csábdana. Elhagyva a szobát, mellben az éjszakát töltöttem, a könyvtár szobába siettem, hol Íróasztalom mellett a következő levelet irtani: «Sibyl ! A múlt éjjeli lealázó és szégyenteljes jel-net után te is tudhatod, hogy közöttünk minden összeköttetés lehetetlen. Iíimanez és én Londonba megyünk és nem fogunk vi-szatérni. Te lakhatsz tovább is Willotvsmereben. A palota tied és vagvonomnas fele, melyet minden kikötés nélkül reád Írattam esküvőnk napján, — képessé tesz téged arri. hogy arisztokratikus helyzetednek meg- felelöleg azzal a fényűzéssel és pompával élj, mint a többi hozzád hasonló divatos hölgyek. Arra határoztam magam, hogy utazni fogok és úgy intézkedem hogy ha lehetséges, soha többé ne tata álkozzunk, bár természetesen saját érdi kém miatt is kerülni fogok minden botrányt. Czéltalan lenne vádolni téged magad vi- seletéért, mert elvesztettél minden szégyenérzetet. Lealacsonyítottad magad bűnös szenv. délyedheu egy ember e ott, ki megvet tégedet, ki az ö hü és nemes természete folytán gyűlöli a hűtlenséget és képmutatást és én nem találok bocsánatot arra a sérelemre, melyet nekem okoztál, ana a gyalázatra, melyet nevemre hoztál. Saját lelkiismereted Ítéljen feletted, ha ugyan van, miben kételkedem. Az olyan nők, mint te, nem ismerik a bünbánatot. Nem valószínű, hogy bármikor viszont Iá-s ergemet. vagy azt a másik férfit, akinek felajánlottad kéretlenül szerelmedet. Élj úgy, amint akarsz, én közönyös leszek dolgaiddal sze nbe és részemről igyekezni fogok, hoay elfe ejtsem még létezésedet is. Férjed Tempest Geoffrey.« E levelet összehajtva, lepecsételve feleségem lakosztályába küldtem komornája által, a lány vissz ijött, hogy a leveLt átadta, de választ nem kapott. A kegyelmes asszonynak nagy fej szak «a tása van és szobájában fog maradni egész nap. Udvariasan sajnálatomat fejeztem ki a szobalány előtt, amit természetesen el is várhatott egy ifjú férjtől feleségével szemben, majd inasomnak megparancsoltam, hogy készítse el útitáskámat E közben gyorsan megreggeliztünk Lucioval hallgatagon a szolgák miatt, mert nem óhajtottam, hogy sejtsenek valamit a közöttünk lefolyt dolgokról. Kifogásul azt adtam nekik, hogy sürgős üzleti ügyek miatt nehány napra, esetleg hosszabb időre a városba kell mennem és minden levelet, vagy sürgönyt az Arthur Clubba küldjenek. Nagy kö esett le a szivemről, mikor végre elindultunk és a Willowsmerei kastélynak festői tornyai lassanként eltűntek szemeink elöl, s nemsokára bénultunk a gyorsvonatnak részünkre fenntartott dohányzó szakasMbafi, melyet csupán 'ketten foglaltunk el. Sok ideig hallgatagon ültünk, mintegy elmerülve a reggeli újság olvasásába, de végre is uriottan dobtam él magámtól a Times lapjait és mélyen felsóhajtva, hátradőltem és lehunytam szemeimet. * ! 1 „- Igazán véghetetlen sajnálom' az egész dolgot, monda Lucia lágyan és rábeszélő hangon. Ugv látszik, hogy én vagyok az óka ennek a szerencsétlen affairnek. Ha nőd engem sohasem látott volna....... (Folyt, köv.)
