Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-07 / 10. szám

7. oldal. AMERIKAI MAGYAR. REFORMÁTUSOK LAPJA. 1908 márczius 7 10 szám. REGÉNYCSARNOK.u A sátán szomorúsága. (63-ilik folytatás.) Felemelkedve helyéről letette mandolinját és hozzám jött magas karcsú alakja óriási árnyékot vetett afényes hold világánál. — Szavamra mondon Geoffrey', te engem nagyon viszás hely­zetbe sodorsz. Mit is tegyünk csak ? Természetesen elválhatsz tör­vényesen ha úgy akarod, de azt hiszem ez nagyon meggondolat­lan lépés lenne alig négy hónapi házasság után. A világ azonnal elkezdrne pletykázni. Valóban jobb bármit tenni inkább, mint alkalmat nyújtani a skandalumokat szeretőknek az élvezetre. Mézd esak barátom, ne határozz gyorsan a dologban, jöjj velem a városba egy napig, hadd gondolkozzon addig feleséged egyedül az ö balgasága és annak következménye felett s ezután jobban fogsz tudni Ítélni a teendők felett Menj szobádba és pihenj le. — Pihenni ! — válaszoltam összerázkódva. Abban a szobában ahol az én feleségem---- hirtelen elfuladtam és kéröleg néztem rá. Ah .ez talán az őrület! Agyam mintha lángban égne. 11a fe­lejteni... ha felejteni tudnék. Lucio !— hűséges barátom, hate megcsaltál volna, ezóta már nem élnék, a te őszinteséged, becsü­letességed mentett meg engemet. — Lucio mosolygott, különös, czinikus mosolylyal. — Hagyd el válaszold. Nem dicsekszem erényeimmel. Ha a nö szépsége kisértetbe hozott volna, úgy bizonyára engedek az ö csábjainak. mint bármely más ember tett volna helyemben. Le én talán több vagyok mint egy közönséges halandó ember, leg­alább is a nőnek testi szépsége semmi h atással nincsen rám ha csak nem kiséri azt a léleknek szépsége, de akkor aztán roppant erős hatást gyakorol rám. Valósággal kihív, hogy próbára tegyem a léleknek nemességét és ha sértetlen, azonnal ott hagyom. Fáradtan néztem a padló mintázatát a holdvilág fényénél. — Mit csináljak hát ? Mit tanácsolsz ? — Jöjj velem a városba, válaszolá. Magyarázd meg egy pár sorban feleségednek távollétedet és majd valamelyik clubban nyugodtan megtárgyaljuk az egész dolgot, hogy a társadalmi bot­rányt miképpen lehetne kikerülni. Le most csakugyan feküdj le. Ha nem akarsz feküdni saját szobádba, aludj az enyém mellet­tiben. — Gépiesen felemelkedtem, hogy engedjek tanácsának mialatt ö fürkészöleg vizsgált engemet. — Elfogadsz tőlem egy pohár csillapító szert. Teljesen vesze­delem nélküli és nehány órai pihenést nyújt. — A mérget is elvenném tőled, válaszolóm nyugtalanul. Azt adj inkább nékem, hogy örökké aludjam és elfeledjem ezt a ret- tenetés éjszakát. — Úgy se felejtenéd el, monda, mialatt bőröndjéből kivette az orvosságot, — fehér porokat — s abból egyet feloldott egy pobár vízben. A világon az a legrosszabb, mit az emberek halál­nak neveznek. Majd nemsokára tanítani foglak a halál tudomá­nyáról, hogy a jelenről eltereljem gondolataidat. Az agy velő sejt­jei atomok s annak belsejében ismét más atomok vannak, miket emlékezetnek hívunk és ennek életereje csodálatosan nagy és erős. Idd meg ezt, mondá — felém nyújtva a poharat. A te czél- jaidra ez jobb mint á halál, mert rövid idője megbénítja legalább az öntudatos atomok működését, míg'a halai felszabadítja és na­gyobb tevékenységre ösztönzi azokat. — Sokkal jobban el voltam merülve, semhogy ügyeltem volna szavaira vagy megértettem volna azokat, de minden 'ellen­állás nélkül megittam a felém nyújtott orvosságot, visszaadtam a poharat, mialatf figyelmesén • nézett éngémet; Majd kinyitotta a szomszéd szobaajtaját. Dobd magad az ágyra és hunyt be szemed, mondá csak­nem parancsoló hangon. Mig a hajnal jön, békességet adok úgy az álmoktól, mint az emlékezettel. Borítsanak el a feledés hullá­mai kedves barátom, meglásd milyen édes lesz ez az öntudatlan­ság még egy milliomosnak is. Hangjának gúnyos modora izgatott, kissé szemrehányókig néztem rá és a mint láttam büszke szép arcát, fehér mint az ala- bástrom, lassan-lassan ellágyulni tekintetem alatt, érezt m, hogy minden szatirikus érzelme daczára is sajnál engemet, és kezét megragadva, némán és erősen megszorítottam azt. Majd a mint ö parancsolta, a másik szobába mentem, lefeküdtem s a/imnal álom >a merültem és többé mire sem emlékeztem. XXXIII A reggellel együtt jött az öntudat. Keserűen emlékeztem vissza a történtekre, de többé nem siránkoztam sorsom felett. Érzékeim mintha teljesen megbénultak volna minden szenve­délyre. Komor hidegség foglalta el a bősz harag helyet, s bár szi­vemet kétségbeesés töltötte el, mégis szigorúan elhatároztam, hogy Sibylre többé nem nézek Sohasem látom többé azt a szép arezot, mely álarcza csupán hidden lényének mert talán még szánalomra vagy feledésre csábdana. Elhagyva a szobát, mellben az éjszakát töltöttem, a könyvtár szobába siettem, hol Íróasztalom mellett a következő levelet irtani: «Sibyl ! A múlt éjjeli lealázó és szégyenteljes jel-net után te is tudha­tod, hogy közöttünk minden összeköttetés lehetetlen. Iíimanez és én Londonba megyünk és nem fogunk vi-szatérni. Te lakhatsz tovább is Willotvsmereben. A palota tied és vagvonomnas fele, melyet minden kikötés nélkül reád Írattam esküvőnk napján, — képessé tesz téged arri. hogy arisztokratikus helyzetednek meg- felelöleg azzal a fényűzéssel és pompával élj, mint a többi hozzád hasonló divatos hölgyek. Arra határoztam magam, hogy utazni fogok és úgy intézkedem hogy ha lehetséges, soha többé ne ta­ta álkozzunk, bár természetesen saját érdi kém miatt is kerülni fogok minden botrányt. Czéltalan lenne vádolni téged magad vi- seletéért, mert elvesztettél minden szégyenérzetet. Lealacsonyítot­tad magad bűnös szenv. délyedheu egy ember e ott, ki megvet tégedet, ki az ö hü és nemes természete folytán gyűlöli a hűtlen­séget és képmutatást és én nem találok bocsánatot arra a sére­lemre, melyet nekem okoztál, ana a gyalázatra, melyet nevemre hoztál. Saját lelkiismereted Ítéljen feletted, ha ugyan van, miben kételkedem. Az olyan nők, mint te, nem ismerik a bünbánatot. Nem valószínű, hogy bármikor viszont Iá-s ergemet. vagy azt a másik férfit, akinek felajánlottad kéretlenül szerelmedet. Élj úgy, amint akarsz, én közönyös leszek dolgaiddal sze nbe és részemről igyekezni fogok, hoay elfe ejtsem még létezésedet is. Férjed Tempest Geoffrey.« E levelet összehajtva, lepecsételve feleségem lakosztályába küldtem komornája által, a lány vissz ijött, hogy a leveLt átadta, de választ nem kapott. A kegyelmes asszonynak nagy fej szak «a tása van és szobájában fog maradni egész nap. Udvariasan sajná­latomat fejeztem ki a szobalány előtt, amit természetesen el is várhatott egy ifjú férjtől feleségével szemben, majd inasomnak megparancsoltam, hogy készítse el útitáskámat E közben gyorsan megreggeliztünk Lucioval hallgatagon a szolgák miatt, mert nem óhajtottam, hogy sejtsenek valamit a közöttünk lefolyt dolgokról. Kifogásul azt adtam nekik, hogy sürgős üzleti ügyek miatt ne­hány napra, esetleg hosszabb időre a városba kell mennem és minden levelet, vagy sürgönyt az Arthur Clubba küldjenek. Nagy kö esett le a szivemről, mikor végre elindultunk és a Willowsmerei kastélynak festői tornyai lassanként eltűntek sze­meink elöl, s nemsokára bénultunk a gyorsvonatnak részünkre fenntartott dohányzó szakasMbafi, melyet csupán 'ketten foglal­tunk el. Sok ideig hallgatagon ültünk, mintegy elmerülve a reg­geli újság olvasásába, de végre is uriottan dobtam él magámtól a Times lapjait és mélyen felsóhajtva, hátradőltem és lehunytam szemeimet. * ! 1 „- Igazán véghetetlen sajnálom' az egész dolgot, monda Lucia lágyan és rábeszélő hangon. Ugv látszik, hogy én vagyok az óka ennek a szerencsétlen affairnek. Ha nőd engem sohasem látott volna....... (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents