Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
2. oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 1908 márczius 7. 10 szám. Amerikában az állam és egyház teljesen szét vau választva, nincs privilégiuma egyik egyháznak se, mindenik a maga erejéből áll fenn. És ime, a számok azt mutatják, hogy van élet az egyházban: a tények és tapasztalataink pedig azt igazolják, hogy ez utón lett nagygyá Amerika. Mi kell tehát ahhoz, hogy igazi élet fejlődjék ki a mi egyházainkban, itt is, otthon is? Buzgóság és az egyház szeretete, nem pedig államsegély és az egyházi adóért való végrehajtás. Buzgóság és egyház-szeretet pedig csak ott lehet, hol minden tag érzi és tudja, hogy mire kötelezi öt az ö keresztyén neve. Jó keresztyén legyen hát a magyar s akkor az ö egyházain a pokol hatalma sem vehet diadalmat. Képeink a youngstowni első presb. egyház templomát és vasárnapi iskolája épületét ábrázolják. Ennek az egyháznak 583 tagja van, vasárnapi iskolájába 248- nö.vendék jár, 1907 év folyamán összes bevétele volt 17,199 dollár, melyből a yongstowni magyar ref. egyház támogatására is jutott 500 dollár. Nem jut-e eszünkbe, mikor e számokat látjuk, hogy nekünk is hasonló életet kellene mutatnunk? Nem jut-e eszünkbe, hogy az a se hideg, se meleg vallásosság, a mely közöttünk uralkodik, gátja a mi boldogulásunknak, magyar nevünk tisztességének? Igaz, áldoznak a mi magyar testvéreink is, de mi ez áldozat ahhoz képest, a mit tehetnénk s tennünk is kellene? Testvéreink példája serkentsen s vezéreljen igaz keresztyén életre s ennek gyümölcsei utján igazi, élő egyházi életre. Hankó Gyula. Vagyon oly, ki adakozik; mindazáltal annál inkább gazdagodik: és vagyon oly, ki megtartóztatja magát az adakozástól; de ugyan szűkölködik. a mással jóltévö ember megkövéredik : és aki hüségesen- adakozik, ugyanazon feljebb osztogathat. (Péld. 11. r. 24—25. v.) TftRCZft. Visszatérés. Csendes nyári este van. Az alkonyat, mint óriás szürke madár terpeszkedik a tájra. A nagy mindenség imponáló csöndjét egyéb sem zavarja, mint a nyáj hazatérő kolompjának rekedtes kongása, egy egy kutyaugatás, a melylyel az éjjeli bátorságra őrködő hűséges állat az éberségéről tesz tanúbizonyságot, no meg dévaj legények itt-ott felhangzó bus avagy vig nótázása. Galambos Márton gazdauram, akinek hasonlithatlanul nagyobb respektust szerzett a faluban a becsületben megöszült hófehér haja, mint a tekintélyes vagyona, amelylvel sohasem kérkedett, kiült az udvari oldalon a ház elé. Pipaszó mellett nézegette az eget s amellett mélyen elgondolkodott. Nem háborgatta senki. Erzsók asszony sem, aki melléje kuporgott. Ismerte jól az apjuk szokását, aki nem szerette, ha az asszonvnépség sokat darál, mivelhogy sok beszédnek sok az alj 1. Hát csak hangtalanul segítettek a természet csöndjének, mindaddig, inig pitvarajtó nyikorgása, meg egy pár szeges csizmának a csoszogással vegyes koppanása fel nem riasztotta őket az áhnadozásból. __Geriiö szomszéd — mondta az ember. _Az a — tóditotta az asszony. Csakugyan az volt. Mindennapos vendég naplemente után. — Jó estét! Adjon Isten ! , Gergő bátya letelepszik a padra. Egy darabig ö is nézi az eget, aztán csak mégis megszólal: — Semmi híradás ? — Semmi ! — hangzik rá a kurta, mindamellett igen érthető válasz. Azútán megint jó darabig csönd van, megest Gergő bátya töri meg a nyomasztó némaságot : — Bizonyosan jól megy a soruk. — Vagy hogy igen-igen rosszul —tóditja Galambos uram. Itt már beleszól Erzsók asszony is : — Nem lehessen tudni. A fölöttünk való kezében vagyon, mindnyájunk sorsa. Hát ebből a kis, avatlan előtt értelmetlen beszédből is nyilvánvaló, hogy nem vidám dolgokról esik szó. Nem bizony. Akinek a sorsát firtatják, a Galambos uram vérről való sógora, aki kergült fejjel iramodott neki az uj világnak. Hiába volt neki okos beszéd, Szántó Gáspárt megszéditette a kivándorlásra csábitó ügynökök mézes-mázos beszébe s itt hagyva szülőfaluját, rokonait — neki lódult az uj világnak. Elment vele az asszony is bár csipetnyi kedve sem volt hozzá és elvitték a két szép apróságot is akik pedig igen nagyon hozzá voltak nőve az öreg Galambos Márton szivéhez. Nem is jó erről beszélni. Mégis, mintha valami ellenállhatlan. erő intézné, minden áldott nap rátérül a szó. És a nyugtalanságnak megvan a magyarázatja, ha számításba vesszük, hogy immáron ezy esztendeje mu t az újvilágba való cihelüdésiivk és még annyi híradás sóm érkéz-tt az elszármazott atyafiaktól, mint a kisujjam. Azt sem lehet tudni, élnek-e, halnak-e? Galambos gazduram a pipát is leteszi, pedig még félig sem. emésztette a tíiz a jóféle saját termést. Már pedig ez nem jót jelent. Nagy indulatok viharzását sejti az, amikor még a dohány- sem izük a magyar gazdaembernek. Jól látja az Erzsók asszony is, meg Gergő bátya is, hogy Márton gazda még a szokottnál is töprengöbb, amint az amerikai atyafiak felé terelődik a beszéd. Es gondolják, majd fordítanak egyet a dolgon. — Mához két hétre lesz a Kovács Mihályék leányának a.
