Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-02-07 / 6. szám

Miért lettem én református.

Newarü reflexiói!.

Madár lános bridgeporti kath. plébános figyelmébe ajánlva.

A bridgeporti plébános, aki ezidőben Madár János névre hallgat, nagyon becses ajándékkal lepte meg hivő nyáját karácsony szép ünnepén. Röpiratot osztogatott híveinek, a melyben régi katholikus •dogmatikákból előszedett rozsdás fegy- ▼erekkel, kath. elfogultsággal és sóskái több ignorentiával, mint szerencsével iparkodik elpalástolni azt, a mi a róni. katli. egyház siervezetében hiányos, korhadt és ártalmas. Előveszi szellemi mesaelöjét és fehérre,, ragyogóvá akarja meszelni azt »sirköt, a mely alatt a róm. egyház bűnei és erényei nyugosznak eltemetve.

Bárminő kicsi egérka is legyen a newarki prédikátor a bridgeporti plébános ur szemében, úgy látszik, hogy mégis ez a kis egér é'zékeny kárt és fájdalmat okozott aeki. Én ugyan nem refiectálnék rozsdás és piszokba mártott tollának csúfolódására és gyalázására, azt sem bánom, bogy épen karácsony napján szállt le liiveinek lelki gyönyörűségére — mint ö mondja a ,,pöc*gödorbe“ ; de Madár János, a bridgeporti plébános, minden áron azt kivánja, sőt követeli, hogy válaszoljak reki. Azért Madár János ur eszéhez mérve (?) Írom ezen sorokat, hogy lássa be, ha akarja, ki a hazug, ki a rágalmazó, és hadd tudja meg, mi á -valóság és történeti igazság.

Egy cseppet sem csodálkozom, hegy Madár János isteni jogokat vindikál magának, hogy bepillant szivem és lelkem mélyébe és esküszegönek nevez el, hisz ö a csalhatatlan és egyedül üdvözítő egyháznak papja. Vigasztalom magamat azzal, hogy a hires Denifle, a legnagyobb kath. tudós, csupa Krisztusi szelídségből Luthert, Kálvint szintén esküszegönek, pokoli fajtatnak, Sátán küldötteinek mondja. Sőt a nevezeies jXIIl. Leo pápa, a finom politikus, a béke pápa, a ,,Cani- sius encykiikában (1897) a protestantizmust ,,Rebellio Lut’nerana‘;-nak nevezi, •a mely előidézte a „ruinam moruui lUtimam“ az erkölcsök végromlását.

Madár János tulajdofiképen nem is ereszkedhetik vitába protestáns pappal, -,a priori“ nem. mert a római kath. papnak még gondolatban sem szabad feltételezni, hogy az ö tanuk nem igaz, és a mienk igaz. Mikor pedig a szabadon vizsgáló elme előtt ily magas kínai falak állanak, akkor lehetetlen minden észszerű vitatkozás. Önnek Madár ur, úgy kell repülni, szárnyait úgy kell csattogtatni, úgy kell csicseregnie, a mint a római pápa csalhatatlan tekintélyével elöirja.

Másodszor, mielőtt ön hittani dolgokról ir, tanulja meg a theologia elemeit a héber és görög nyelvet, nehogy máskor iky hibákat elkövessen, azt írván, hogy Cephas görög szó és petra, és petros latin és má* badarságokat, a mi nekünk protestáns theologusoknak valóban vig órákat szerzett.

Figyeljen azért jól. Madár ur, ön provokált, én ugyan elfogadom a kihivást, azonban ne haragudjék, ha egyik vagy másik kard csapásom lelke érzékeny felét »agyon találná megütni. Remélem, hegy megint kiad ellenem egy röpiratot; és •z által ismét hasznot hajt a bridgeporti derék magyar ayemdászoknak, vagy pedig teljesen elhallgat, belátván azt, mennyire igaza van a régi latin közmondásnak: ,,Si tacuisses, philosophus man- •issei.4 ‘

I. Madár János szerint esküszegö vagyok. Kz nem igaz. Eiöször tudja meg, hogy más az eskü és más a fogadalom. Esküt sohasem tettem. Tehát nem lehetek esküszegö. Fogadalmat tettem. Azonban minden fogadalom,mely Isten törvénye,az Isten által szentesített természetrendje, és az evangyeliom nyílt .előírása ellen történik, az magában véve in s« ipso, et a se ipso érvénytelen, és annak megtar tására senki sem kötelezhető. Feltételezem Madár János úrról, hogy még bir józan ítélőképességgel. Nyilatkozzék, mi jobb, mi erkölcsösebb, az é, ha az ember az Isten által, a természet örök törvénye és a józan ész által szentesített tisztességes házasságra lép, vagy pedig ezer és ezer kath. pap szerencsétlen példája szerint concubinatusban (ágyassá") él, vagy nedig felkeresi a rossz helyeket, vagy természetellenes módon elégíti ki természetes kívánságait vagy jogait? Uram, facta loquuntur, faluhelyen ép úgy mint városon a nép már megszokta, hogy a plébánián apró gyermekek is sírjanak, a nép nem veszi rossz néven, ha a szakács" né fiatal (a kinek pedig a canonok értelmében közeli rokonaik és legalább 40 évesnek kellene lenni, miért nem tartják be.) Uram, üljön a gyóntató székbe, és fogja hallani a sok vérző és a nehéz emberi igát hordozó szívnek fájdalmas panaszát és őszinte vallomásait, a mint azok sok pap sőt püspök ajkairól hangzanak: peecavimus, peccave, absolvendo eomplcem, peccavi contra sextum, cum hac et hac. etiam mecum, toties et teties.

Oh. ha gyönyör élv után vágytam volna, megmaradtam volna ott, a hol oly nyugodtan lehet vétkezni, és úgy cselekedtem volna, mint száz és száz.

Ismétlem az Isten rendelését és parancsát, semmiféle emberi törvény, semmiféle fogadalom el nem törölheti, meg nem semmisítheti. Pál apóstól maga írja: „Szükség azért a püspöknek fedhetetlennek lenni, egy feleségű férfinak .......... ki

az ö magzatit engedelemben tartóztassa. Hasonlatosképen a Diakónusoknak tisztességeseknek kell lennz....... A Diáko

nusok egy feleségnek a férjei legyenek, kik az ö magzatikat jól bírják.“ I. Ti- moth. II. r.

Mikor Németországban VII. Gergely pápa erőnek erejével kényszerültté a papokat a nőtlen életre, a papok jól tudván, mily nagy veszélyek, és az emberi társadalom ellen mennyi kihágás fog e pápai rendeletből . származni, a maiuzi érseket, a ki ezen törvényt kihirdette, haragjokbnn majdnem megölték. „Aki beveheti ezt, vegye be.“ Mariié 19. 12.

II. Madár János urnák nem tetszett a bridgeporti prédikációnak azon része, a melyben azt mondottam, hogy a római pápák ritkán állottak az erkölcs és a vallás azon p ontján, mint Krisztus helyetteseinek és római kath. egyház fejeinek okvetlenül kellett volna állni. Hogy erre vonatkozó állitásoai nem volt túlzás, sem hazugság, kitűnik « következő hiteles forrásból merített adatokból.

A római pápák nemcsak az erkölcsökben, hanem a hittani dolgokban is, habár ökat a római kath. egyház ezekre nézve csalhatatlanoknak tartja, nagyon vétettek Jézus Krisztus «vangyélioma ellen.

Callixtus (219—224.) A történet azt írja róla, hogy minden bűnre hajlandó volt. s a római egyház presbyteríit megbotránkoztatta azon állításával, hogy ö nem tehető le hivataláról, ha súlyos vétekbe ia esnék.

Origeaes Philosophiuneaa S. Haeees Ref. edit. Mill. I. IX. p. 248. s.

Marcellinus pápa, az üldözés alatt megtagadta Jézuat és bálvány isteneknek áldozott. 302 óv. (Baroniua ad a. 302 N. 88. ss.)

Zozimus (417) pártfogólja a pelágiánusokai,.

Vigilius pápa a monophysitákkal emr borált. / Mansi. T. IX. p. 35.)

I. Honorius pápa esetét hezom fel, aki

két nyilvános levélben (Esthesis, 688) a keleti császár és patriárcha téves tanitá- tísát, hogy Jézusban esak egy akarat van, védelmezte és terjesztette. A hatodik egyetemi zsinat (681) a már meghalt pápát Honoriust, mint'olyant, a ki a sátán segítségével az eretnekség magvait hinté el, a római kath. egyházból ki á kozta, kiközösítette. A kővetkező pápák megújították Honorius excommunicátio- ját, ugj-szintén a VII. VIII.' egyetemes zsinat és ezen eretnek róm ú pápának elitélése felvétetett azon hitvallásba, a melyet hivatalba való iktatásuk alkalmával a róm*i pápák ünnepélyesen elmondtak.

Honorius pápa vagy ártatlan és akkor az öt elitéit» pápák és zsinatok voltak hibásak és tévedtek, vagy bűnös és részes az eretnekségben, akkor megérdemelte az anathemát. Mind a két feltevés amellett tesz bizonyságot, hogy a római pápák 1870 előtt még rém voltak csalhatatlanok a hit dolgában.

III. Hogy a pápaság nem isteni, nem Krisztus által rendelt intézmény, bizonyítják azon szomorú emlékű pápák, a kik a lOik század első felében uralkodtak. A közbe eső időben csak két pápa tűnik ki, I. Leó és Nagy Gergely. A többi obseurus pápák egyáltalán nem számítanak.

VII. István pápa kiásatá elődjének Formosus kétes hirü pápának holttestét, és nevetséges Ítéletet tartott a hulla felett. (Mabillou. Annales, ed. II.) Következik ezután az úgynevezett Pornokratia, németül Hurenregimont, tnidön léha, fajtalan asszonyok, valóságos kéjhölgyek emelték kedveseiket a pápai székre, hogy a földön Krisztus helytartói legyenek, a kiknek fajtalan életétől utálattal fordul el még a pogány is. Ez a kor 904—962ig tart. (Vascotti, História Ecet. Mabillou, Acta S. S. O. B. III. P. II., Löscher, Hist, des röm. Hurenregiments.) Ezen római nők Theodóra és leánya Mária (Marosia) Mind a kettő szép és büszke római matróna, uralkodásra é* kéjelgésre törek- vök. Félszázadon keresztül ültek az ö szeretőik, fijnik és unokáik a szent após toli széken, kezükben tartván Szt. Péter pásztorbotját. Fajtalanság, szentségárulás tudatlanság bélyegzi ezen gyászos emlékű római pápákat, III. Sergius,- X. János,

XI. János és még. más 8 római pápai (nevük megtalálható a pápák sorrendjében). A legutolsó és legledérebb köztük

XII. János, a ki bűnt bűnre halmozott egy tiz éves gyermeket püspöknek szentelt pénzért, és a kit egy római zsinat (963) vérfertöztetés, gyilkosság és fajtalan élet, hamis eskü miatt letett egyszer a a pápai székről, de ez később ismét vissza tért, kegyetlenül megbosszulta ellenségeit —. a halál a házasságtörö ágyon érte utók (A rómaiak szerint maga az ördög ölte meg).

Talán ez is csalhatatlan volt ?

A következő időkben a pápaság örökölhető, pénzen megvásárolható, sokszor két pápa uralkodik egyszerre.

IX, Benedek, még gyermekkorában lépett a pápai székre. Róla azt jegyezte fel a történet, hogy gyilkosságokat és házasságtöréseket követett el nyíltan, zarándokokat kiraboltatta a martyrok sirjain ós Rómát a latrok barlangjává változtatta át. így Írnak róla katholik»« történetírók is. A rómaiak elűzték *t.

1040ban három pápa uralkodott egyszerre, az említett IX. Benedek, III. •ylvester, VI. Gergely, ki a pápaságot pénzért szerezte meg.

XXII. János homályos életű volt, eretnekségbe esett (Iáid Guill. Occam. Compendium Etrorum Johannis XXiI.)

VI. Kelemen,a Nápolyi Job m in kisády névai kacérkodott, a ki az ártatlan usa-'' gyár Endre herceget, Nagy Lajosnak testvérét és saját férjét megölette. Pápa öt minden bűne alól absolválta.

Nemsokára két pápa következett. XIII Benedek, aki Avignonban és XII. Gergely, aki Rómában székelt. Mind a ketió egymást kiközösítette, kiátkozta az egyházból. A pisai zsinat megfosztotta őket méltóságuktól, miután őket több cégéres bűnben, vétkeseknek találta. (Atausi, Te XXVI. Hefele, Krit, Beleucht.)

Következett ismét három pápa egyszerre Szt. Peter trónusán. A konstanci zsinatnak kellett segíteni ezen a nagy bajon. (1414—1418). XXIII. János pápát, mint bebizonyított Istentagadót, eretneket számos büntette miatt felfüggesztette a zsinat. A második pápát, Benedeket mint eretneket ítélte el, a harmadik pápát pedig ártalmatlanná tette.

Hol van itt az infallibilitas ? Wajjoa Ilit e akkor az egyház a pápai esalhatat' lanságba?

Következnek oly pápák, a kikről esak annyi jót mondhatunk, hogy világi hatalmukat sikeresen tudták növelni.

II. Pálról feljegyezte a történelem,^ hogy inkább a család atya mint a szent atya nevére tett szert.

A' Sixtus szépítette Rómát, de benső* leg megfertöztette.Nyilvános bordélyháza kát engedélyezett, s ezektől adott szedett.

VIII. Ince elődjének nyomába .lépett az erküls.steienség sáros és tágas mezején. A török ellen viselt háborúban elfogta a szultán testvérét, és a szultántól elfogadott nagy évi járadékot, hogy caak tovább is őrizze testvérét, Dsémet. Így tehát a pápa pénzért börtönöri szerepre is vállalkozott. A hagyomány szerint 8 fiú és 8 leánynak atyja volt.

VI. Sándor az erkölcstelenség és a pazarló élet netovábbja. Bajazid, törők szultánnal nagyen benső és barátságos viszonyban állott, A török izultán Cibe Miklóst, arlesi érseket a bibornoki méltóságra ajánlja. Dsem testvéréra vonatkozólag azt kommendálja a pápának, hogy legjobb volna, ha a szerencsétle» Dsem eltétetnék valahogyan a láb alól. Később Dsémet a pápai udvarban meg mérgezték. A méregkaverök • között fel isaaerhetö Sándor pápa keze is- VI. Sándor kéjelgö természete nem ismert határt. Némelyek szerint saját leányával Lucretia Borgiaval is élt vérfortözé viszonyban. Mások iránt különben soha sem volt gyengéd, csak Banozzu Rosa iránt. A méregitalnak, a melyet a pápa fia egy bibornoknak akart nyújtani, maga VI. Sándor esett áldozatul. Valóban maga az Isten ítélt itt.

Pénz és pénz, hatalom és élvezetek, ezek voltak ama javak, a melyek után Róma minden időben áhítozott.

Mikor szt. Brigitta Rómába» tartózkodott, úgy találta, hogy itt az Istea tiz parancsolatja ezen egy parancsolatba van foglalva: Pénzt ide! meg is jósolta a reformátiót, a mely azonbaa nem a pápától, hanem a keresztyénség« böl fog kiindulni, (Brigittáé revelationes).

X. Leo, medici a szószoros értelmében, volt azon pápa, a ki alatt a minden jé kér. által óhajtott reformatio az egyház romlott helyzetéből szükségképsn megszületett. Leo mindenesetre a művészetek hatalmas és buzgó maecenasa volt. Kár azonban, hogy a keresztyénség evangye: Horni szellemének rovására tette ezt. Róma ez időben teljesen pogány, a keresztyénség külső mázával. Az erköl4 csők minden téren alá sülyedtek. Ele1 rcncnek lánglel kü és tiszta erkölcsi prófétája hasztalan emeli fel tiltakozó szavát, Rómából az átok villámával sújtják ezen miaden tekiatetben igát,

V