Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-17 / 3. szám
... . ------------------------Amerikai Magyar Reformátusok Lapja (Hung.-Am. Ref. Sentinel) B«ebke8zti : KALASSAY SÁNDOR pittsburgi ref. lelkész. Ilhei a lap szellemi részét illető kzlemények S^laenciök. Lakik: Johnson Ave. Hung, Ref. Church Telefon szám 279Hazel. Helyettes szerkesztő : Virág István daytoni lelkész. Kiadóhivatal : Batet'Str. Old Hong. Kef. Church, Pittsburgh P» Ide k-fildndfik az ,gj”et'írtcsitétek, egyházi ée Tlligi hírek. Telefon ezám 296 J. Schenley. Az előfizetési dijjak H 0 R N Y A K aNDRÁS címére küldendők 4SI* Second Avenne Pittsburgh, Pa. , Alap előfizetési ára: Amerikába S dollár, M agyarorsz&gra 2.Í0C. A lap tiszta jövedelme református egyházi célokra fordlttatik. o o o Hungarian-American REFORMED SENTINEL. Published every Thusday by the Hung. Classis oi the Refor med Church in II. S. At Bates Str. Old Hung. Ref. Church. Pittsburgh, Pa Editor: Ricv. ALEX. KALASSaY, Pastor of the Hung. Ref. Church at Pittsburgh, pa TÁRCA. Az öreg Büki haragja. irta: Éder Pál. A jó Sára néne megszokta egy esztendő alatt, hogy az ara napjában egyszer kidühöskődje magát, bár ez a dolog nem volt az ínye szerint, lévén olyan jámbor, istenfélő persona, hogy az apagyilkosnak is meg kegyelmezett volna, holott nagy magyarunknak ezen nagy mondásáról halvány sejtése sem vala. Az öreg Büki sem káromolta ezideig az eget, de mióta egyetlen csemetéje ; az Eszti leányzó, tavaly ilyenkor megszökött Kajdács Pista elöl s azzal a sehonnai Mák Palival adta össze magát, bizisten, elment a kedve az imádkozástól s egy napot sem mulasztott el, hogy az emberi sors bölcs intézőjének szemére ne vesse ezt a csalafintaságot, mely nem fér össze sem a bölcsességei, sem a jó akarattal, de még a hálával sem, mert azért az önzetlen buzgóságért, amit fél életén át kifejtett az Ur szolgálatában — lévén szabad idejében sekrestyés, csupa becsületből — ilyen fizetést nem várt az égi ha- talmasságoktól. Sára néne tehát, mint mondám, megszokta az efféle Isten káromlásokat, legfeljebb imádkozott rá egyet magában, de amit ma miveit ez az eftévelyedett ember, az méltán megbotránkoztatta. Hazajőttében köszöntés helyett ügy a földhöz vágta teremtette va- donat uj nagykárolyi posztókalapját hogy Sára néné szerint, nagyobbat puffant, mint a falu nagytekintélyű mozsárágyuja. — Mi lelte már kendet megint? — Kint voltam a tagba. Hát osztán mikőze a tagnak ehhez a szegény kalaphoz ? s olyan becézgetve törülgette a port róla, mintha bocsánatot akart volna kérni tőle. — Mi köze? Hát a köze, hogy Kajdács Pistának olyan búzája van, hogy így lábán is megadna érte a zsidó 300 pengőt. Hej nehéz ezt nekem látni ott a tagom töszomszédsá gában ! Ha elgondolom, hogy azt a két kis földet milj-en szépen összeházasíthattuk volna ! ___ M«g most sem nyugodott bele. — Belenyugodni ?.. Talán te már belenyugodtál ? — Hát hiszen már úgy sem lehet segíteni a dolgon. — De nem ám, még imádkozással sem. — Gábor, Gábor, ne káromold az eget. — Hát magamat káromoljam, mert én eszeltein ki, ugy-e? — Hát hiszen, ha a jó Isten igy akarta. — Hát ha igy akarta, a truccomra akarta, azt pedig nem érdemeltem ki tőle. Hanem nem is lát engem többé a sekresty e, de még a temqlom se. Ingyen szolgáltam neki 30esztendőn át 8 ez a köszönet érte ! Sára nine befogta a két fülét, hogy a métely valahogy ki ne kezdje öt is de nyilván titkolódzott benne valami mert kerülgetni kezdte a dolgot. — Igaza van kendnek, nem érdemeltük meg. Szép kis föld, jó kis föld, osztán éppen a mi tagunkba szakad, mintha csak arra volna teremtve, hogy egymáshoz Írják. — No, ezt prédikálom én 100 esztendeje ! — Hát igaz is de hát.. —n Mit de hát ? — Azért nem szolgált rá ez az uj kalap, hogy úgy a földhöz vágja kend. — Hél csak az bánt! — Nem a ! Hanem csak azt akarom mondani, hogy Mák Pali sem éhezteti Esztit. — Nem-e ? Hát azt honnan tudod ? — Hallottam. — Hallotad ? Kitől ? Tán attól a hazudozó vén Saroglyásnétól ? Nem attól___ s itt Sára néne szemének megnyíltak rozoga zsilip jei és szörnyű könytörlések közt bőgte ki: — Eszti maga mondta 1 Büki uram azt hitte, hogy mindjárt rá szakad a ház, pedig csak 5 év előtt huzattá fel tiszta téglából, még csodának sem találni benne mák8zemnyi vályogát. — Hol találkoztál te azzal a___ — Itt-e! Nincs agy órája, hogy elment. — És te beengedted ? — Nem kopogtatott. —, Itt vannak í — Nagyon jól megy a sorjuk. Pali parádéskocsis az uraságnál, most jöttek haza nyaralni. Feles pénzük is van már félre téve. — No, hát az jó lesz a, koporsó jukra ! Büki uram ezzel a kijelentéssel a fejére csapta a kalapot s a sarokból elökotorta cifra kézi baltáját. — Az Isten szent szerelmére ! Mit akar kend ? — Ezt ni! mondta az öreg, fenyegetőig rázogatva a fokost. — Csak nem.... — De igen ! s ezzel rohant. Sára néne utána akart iramodni, de az ajtónál meginogttak a lábai és elterült a földön. Úgy találta Sarcg- lyásné eszméletlenül. Emberszeretettel becipelte az ágyba s levendulás ecettel igyekezett jóra kenegetni a a szive tájékát. Büki uram ezalatt feltartóztathat lanul rohant az úri kastély felé. Még ide mertek szemtelenkedni I.. Vérét issza annak a falu rosszának ; azt a cudar leányt pedig hajánál fogva hurcolja végig a falun. Meg tette volna ö ezt annak idejében is, de úgy eltűntek, hogy nyomukra se talált, tisztességes ember pedig nem bizta csendőrökre a háza becsületét. Ha szó esett Esztiről, azzal vágták ki magukat, hogy szolgálatba ment Pestre, ott aztán kereshetik. De most itt vannak, az. ö csúfjára. Hát ha igy akarta, legyen mtgaz Isten akarata. Úgy rúgta be a cselédház ajtaját, hogy legény korában is számot tett volna. Pali épp akkor törölte meg a ba juszát a jó ebéd után s olyan ctippanó csókot nyomot az Eszti két orcájára, hogy Büki bátyánk megrökönyödve hőkölt vissza az ajtóból s tátott szájjal bámult rájuk. Nagyot sikoltott az Eszti leány. — Édes apám ! s abban a minutá ban ott csüngött a nyakán letéphe tétlenül. Furcsa érzés bizsergett végig erre az Öreg testén. Annak idején napról napra kijárt a csók neki szivétől sarjadzott egyetlen leányától, de akkor olyan kouvenciós ize volt. Kijárt, hát jóformán fel se vette. Most azonban, egy év után, nagyon szokatlanul hullt rá ez az édes zápor ; belezsibbadt a lelke. A fokos lassan kint kicsúszott a markából s egy szerre csak azon érte magát, hogy karjai Esztire fonódtak s visszaadta neki a csókot. De ez egyúttal magá hoz is téritette édes kábultságából s eszébe jutott jövetelének tulajdon képoni célja. A lehetőségig összeráncolta tehát homlokát s feltett szándékát irgalom nélkül végrehajtandó volt, mikor észrevette, hogy nincs kezében a fokos. Hol a esodába lehet ?.... Csak nem felejtette otthon ?.. és fürkészve nézett szét a szobában. A Pali kezében volt, a ki nagy szakértelemmel méreggette. — Szép egy jószág; ezt keresi gazd uram ? De ekkor már más dolgon akadt meg az öreg szeme- Ott az ágymelletti sarokban, egy kis bölcsöt pillantott meg s azt is kisütöttte, hogy az a bölcső nem üres. — Hát ez már megint nai ? Eszti felelt neki. — A mi fiunk, az édes apámék unokája. —, Fiú ?— Ezt már mégis meg kék nézni! vélekedék az öreg es rá hajolt a bölcsőre. az ám, ni ! Osztég olyan rózsás pufók, mint a farsangi fánk. Rásjakadt valami nagy teher s addig húzta vonta a fejét mig a szája a csecsemő szájához nem ért s akkor nagyot cnppantott rajta. A gyermek felriadt s már sivalkodásra illeszt get te pici száját, de mikor meglátta azt a föléje hajolt barátsá gos arcot, mást gondolt és ránevetett a nagyapjára. Az öregnek kicsordult a könnye. Ne te, ne ! Ki látott ilyet. Rám ismert a kis farkaskölyök. Ködös szemmel fordult Esztiher. — Osztán igazán a tiétek ? Csak nem gondolja édes apám___ — Dehogy gondolom, édes mag- zatom, de hát mikor olyan furcsa ! Osztán ni, mit is akarok mondani, voltatok már a jegyzőnél, papnál ? Hogy lehettünk volna, mikor édes apám útját állta. Biz ez szegény amolyan zabi gyerek. Zabi gyerek volt a nagyapja! Még csak az kellene, hogy az én unokám zabi gyerek legyen ! Van még pap a világon. Hát édes apám akarná ! Akarnám e ! ? rivalkodék az öreg. Hát hogy a kacskaringós istennyi lába nem akarnám, mikor rám es- mért az ördögadta, pedig sohasem látott világéletében. Hát megbocsájt édes apám Pistáért ? Orvosok hisznek benne. Kórházakban és magángyakorlataikban Amerikában és idegen országokban alkalmazzák és ajánlják az orvosok a Dr. RICHTER féle & ANCHOR ^Pain-Exjiellert, mint gyógyszert reuma, csuz, köszvény. neuralgia, hátfájdalmak, mellfájdaimak és szaggatások ellen Dr. J. M. Thompson 3-6 Clinton St. Brooklyn. N. Y. a következőket írja: Gyakorlatom alatt a Dr. Uitcher-féle „Horgony" Pain Expellert használtam és hitelesen bizonyíthatom, hogy betegeket izomrheumától, kősz- vénytői és a neuralgia fájdalmaitól báma latosan megszabadítottam. A gyógyszer orvosi felügyelet alatt a szigorú német törvények alapján készíttetik. Minden gyógyszertárban 25 ás 50 c. P. AD. RICHTER & CO. Pearl St. iTe-szr orlc. Pistáért megbccsájtok, ha már igy vagytok, hanem azt a szép főidet o't a tagom tövébe, sajnálni fogom mindhalálig. Hát azt pedig ne sajnálja édesapám, egy peicig se, mert félig meddig a miénk. A tiétek e ? Már megalkudtunk rá. Váltóba keveredett Pista s most úgy áll a dolog, hogylicitációra kerülne a föld mivelhogy nem tud törleszteni. De hát úgy keveset adnának érte. Ne* künk pedig a Pali kis öregségéből, a jó bérből, meg a gazdag borravalókból van annyi megtakarított summánk, ami elég lesz Pistának első rátára, aztán a többit is csak kispó* roljuk majd a jó Isten segedelmével. Bükiu a n levetteafejérőlakalapot* de most nem vágta a földhöz, hanem szépen ráillesztette az asztalras imára kulcsolta a kezét. Ezt is te tetted, én jó Istenem* mégis okosabb »agy te mint én. Erre a fohászkodásra eszébe jutott Sára mama is, ki az Isten akaratában való megnyugvás tekintetében ime bölosebnek bizonyult nálánál a egyszerre olyan sietnemhetség vett erőt rajta, hogy csak úgy szakadozva vetette oda: — A jegyzőnél meg a papnál pedig: majd elvégzem dolgotokat, De siessetek ám ti is haza. Ezt a porontyot pedig itthon ne felejtsétek valahogy. De nem, ezt nem is hagyom itt. Adta vásott Kölykei, még ez is kitelnék tőletek, hiszen lám, most is nekem kellett hozzátok alázkodnom. Adjátok ide, viszem a nagyanyjához. Lássátok, nem is sir utánatok tudja kivel vau dolga. No Isten áldjon. Már az utcán loholt, mikor Pali utána kiáltott: Apám uram ! felejtette a fokost. — Dehogy felejtettem, fiam, neked hoztam prezentbe. Hordozd egészséggel. Osztán___izé .... lám, még elfelejtettem volna .... akad tán az én ládám fenekén is egypár garas ahhoz a földhöz. Nagyon hosszalta az utat az öreg, pedig fél idejébe se került, Sára né- nét is eszméletre kente Saroglyásné, csak sürü könyhullajtásait nem tudta elállitani semmiféle kendövei és beszéddel, mert Sára néne szentül meg volt róla győződve, hogy az a szörnyű ember most térdig gázol a vérben. Nem csekély volt tehát a meglepetése, mikor gyerekkel a karján, örömtől ragyogó arccal toppant be az öreg. No. asszony, itt hozom az unoká- dat! Úgy nézz rá, hogy okosabb, mint a nagyapja, mert én rá nem ismertem volna sohase, de ö az első pislantásra megesmért engem.